Ameddig a Föld kerek, mindig lesznek rockerek – tartja az ősi szállóige, mely egyúttal tökéletesen lefedi az Activision üzletpolitikáját is. A Guitar Hero sorozat népszerűsége évről-évre nő, ezt a kiadó pedig úgy igyekszik kihasználni, hogy egyetlen esztendő alatt egyre több új részt tesz a boltok polcaira.
Közel négy éve jelent meg az első Guitar Hero, s bár abszolút jól sikerült, az igazi siker egészen a folytatásig váratott magára. Nem sokkal később a Guitar Hero II PS2 mellett már X360-ra is megjelent, s talán azóta kíséri hisztéria az egyes epizódok megjelenését. A Guitar Hero egy jelenség, nem lehet leírni, miért annyira jó vele játszani – ki kell próbálni, s akkor érti majd meg az egyszeri játékos, hogy milyen élmény Ozzy Osbourne, Sting és Travis Barker oldalán zúzni a Time Square egyik felhőkarcolóján. Jelenleg az ötödik rész megjelenését várjuk, túl vagyunk egy-egy Aerosmith- és Metallica-exkluzív epizódon, sőt anno még egy kizárólag 80-as évekbeli slágereket felvonultató korongra is beruházhattak a rajongók.
Hasonló összefoglalókkal már vagy tucatszor untattunk benneteket, ám ezúttal ennek nagyobb jelentősége van, mint elsőre gondolnátok. A Guitar Hero sorozat mostanra érte el azt a kort, hogy a World Tour előtti részek legjobb dalait egy lemezre dobják rá, s önálló játékként adják ki. Alapvetően ez nem szívlelendő hozzáállás a kiadó részéről, hiszen senki sem szereti, ha még egyszer eladják neki azt, amire egyszer már pénzt adott ki. Ezúttal viszont nem tudunk haragudni az Activisionre, ugyanis a Smash Hits (Európában Greatest Hits) bizonyos szempontból hiánypótló darab: egyes részek például csak PS2-re jelentek meg, mások pedig csak gitárral voltak játszhatók, azaz a dobos és vokál részek kimaradtak. Az új rész viszont PS2-re, Wii-re, PS3-ra és X360-ra egyaránt elérhető, ráadásul örökölte a World Tour és a Metallica minden újdonságát – így már azért csábítóbb az ajánlat.
Az ilyen válogatásoknak tagadhatatlan előnye, hogy a készítők igyekeznek a legjobb dalokat összeszedni, s bár elsősorban az ő ízlésükön múlik minden, ezúttal nem érheti panasz a felhozatalt. Az első három Guitar Hero, illetve a Rocks the 80s és az Aerosmith legjobb slágerei kerültek fel a korongra, így szinte egészen biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja majd a kedvencét nemtől, kortól és zenei beállítottságtól függetlenül. Igen, a Smash Hits is tartalmaz bőven olyan nótát, amely nem csupán a rock- és metálfanatikusokat mozgatja meg, hanem a lágyabb lelkületű fiatalokat is. Összesen 48 dal kapott helyet a lemezen, olyan zenekarok előadásában, mint az Aerosmith, az AFI, az Avenged Sevenfold, a Danzig, a Deep Purple, a Foo Fighters, az Iron Maiden, a Judas Priest, a Kiss, a Mötley Crüe, a Nirvana, a The Police, a Queen, a Rage Against the Machine, a Slayer, a Wolfmother és természetesen a DragonForce sem maradt ki a szórásból. Persze csak többek között, a felsorolást kis túlzással a cikk végéig folytathatnám.
Mint említettem, a játék a World Tour és a Metallica minden újdonságát örökölte, gyakorlatilag a készítőknek nem volt más dolguk, mint egy új menü társaságában beilleszteni a korábbi számokat a motorba. Megmaradt természetesen az egyedüli gitározás lehetősége, de – és emiatt talán mindenkinek érdemes lehet befektetni a Smash Hits-be – most már el is dobolhatjuk, basszusgitározhatjuk vagy énekelhetjük a korábbi számokat. Emlékezzünk, ilyen a World Tour előtt nem volt, így a program ezen része mindenki számára üdítően hathat. Ha találunk magunk mellé három elvetemült arcot, a már megszokott módon bandát alakíthatunk, s akár együtt is elzúzhatjuk a Smoke on the Water-t egy házibuli, vagy online parti keretében. További apróság, hogy ezúttal is készíthetünk saját zenéket, a fanatikusabbak pedig egy kiegészítő pedál segítségével Expert+ szinten is püfölhetik a dobbőröket. Ilyen, és ehhez hasonló változásokra lehetünk figyelmesek, igazi újdonságokat viszont ne keressünk, mert olyanok nincsenek. Ha nem játszottál a World Tourral, vagy a Metallicával, érhetnek meglepetések, de egyébként sajnos ez a rész nem az újításokról szól – még új dalokat sem kaptunk, emiatt pedig külön mérges vagyok, hiszen igazán nem lehet nehéz három-négy új slágerrel színesíteni a felhozatalt, ha már hetente megjelenő, letölthető számokra futja.
A Guitar Hero talán haverokkal együtt játszva a legnagyobb poén, viszont egyjátékos módban is tökéletesen megállja a helyét. A karriermód ezúttal is parádés, már ami a szándékosan gyenge és bugyuta sztorit illeti: rögtönzött zenekarunkat ezúttal egy zsarnokoskodó menedzser használja ki, s míg mi a világhírnévért küzdünk, addig ő dőzsöl a lében, luxusprostikkal, -járgányokkal jár, s egy mágikus tárgyban gyűjti össze a közönség energiáját - az ilyet nem szeretik a fiatal rockerek, pláne nem az utóbbit, s nem is hagyják annyiban. Természetesen a történetnek abszolút nincs jelentősége, csupán afféle keretként szolgál a kampány dalainak összefogására. Az átvezető rajzfilmjelenetek viszont csakúgy, mint eddig, egyszerűen zseniálisra sikerültek, hatalmas pirospont jár a fejlesztőknek ezekért! Elborult helyszíneknek eddig sem volt híján a sorozat, az új részben pedig még lehetetlenebb tájak még valószínűtlenebb épületeiben adunk koncerteket, így többek között az egyiptomi szfinx lábánál, a kínai nagyfalon és az Északi-sarkon is megfordulunk majd.
Sok mindenbe beleköthetnék a Smash Hits kapcsán. A grafikai motor mára például meglehetősen elavult, s bár a Guitar Hero esetében ez abszolút lényegtelen szempont, miután gyakorlatilag csak a középső sávot és a záporozó színes bogyókat figyelik szemeink játék közben, azért érdemes amolyan jelzésként ezt is megemlíteni, hogy mit érdemes fejleszteni az ötödik részben. Beleköthetnék abba is, hogy az új játék szinte minden újítástól mentes: a régi számokat ugyan már más hangszerekkel is eljátszhatjuk, a játékmeneten lényegében semmit nem változtattak a készítők. Éppen ezért nem merem mindenkinek ajánlani a Smash Hits-et. Némi érdekességet ugyan még a legnagyobb rajongóknak is tartogat a játék, ám nem biztos, hogy nekik megéri kiadni több ezer forintot ezért a válogatásért. Aki esetleg kíváncsi a PS2-exkluzív nótákra, most meglesheti őket, aki pedig a World Tourral kezdte a gitáros pályafutását, arra szintén vár némi felfedeznivaló. A Smash Hits mindenkinek szól egy picit, döntsétek el ti, hogy nektek elegendő-e az, amit nyújtani tud.
Hasonló összefoglalókkal már vagy tucatszor untattunk benneteket, ám ezúttal ennek nagyobb jelentősége van, mint elsőre gondolnátok. A Guitar Hero sorozat mostanra érte el azt a kort, hogy a World Tour előtti részek legjobb dalait egy lemezre dobják rá, s önálló játékként adják ki. Alapvetően ez nem szívlelendő hozzáállás a kiadó részéről, hiszen senki sem szereti, ha még egyszer eladják neki azt, amire egyszer már pénzt adott ki. Ezúttal viszont nem tudunk haragudni az Activisionre, ugyanis a Smash Hits (Európában Greatest Hits) bizonyos szempontból hiánypótló darab: egyes részek például csak PS2-re jelentek meg, mások pedig csak gitárral voltak játszhatók, azaz a dobos és vokál részek kimaradtak. Az új rész viszont PS2-re, Wii-re, PS3-ra és X360-ra egyaránt elérhető, ráadásul örökölte a World Tour és a Metallica minden újdonságát – így már azért csábítóbb az ajánlat.
Az ilyen válogatásoknak tagadhatatlan előnye, hogy a készítők igyekeznek a legjobb dalokat összeszedni, s bár elsősorban az ő ízlésükön múlik minden, ezúttal nem érheti panasz a felhozatalt. Az első három Guitar Hero, illetve a Rocks the 80s és az Aerosmith legjobb slágerei kerültek fel a korongra, így szinte egészen biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja majd a kedvencét nemtől, kortól és zenei beállítottságtól függetlenül. Igen, a Smash Hits is tartalmaz bőven olyan nótát, amely nem csupán a rock- és metálfanatikusokat mozgatja meg, hanem a lágyabb lelkületű fiatalokat is. Összesen 48 dal kapott helyet a lemezen, olyan zenekarok előadásában, mint az Aerosmith, az AFI, az Avenged Sevenfold, a Danzig, a Deep Purple, a Foo Fighters, az Iron Maiden, a Judas Priest, a Kiss, a Mötley Crüe, a Nirvana, a The Police, a Queen, a Rage Against the Machine, a Slayer, a Wolfmother és természetesen a DragonForce sem maradt ki a szórásból. Persze csak többek között, a felsorolást kis túlzással a cikk végéig folytathatnám.
Mint említettem, a játék a World Tour és a Metallica minden újdonságát örökölte, gyakorlatilag a készítőknek nem volt más dolguk, mint egy új menü társaságában beilleszteni a korábbi számokat a motorba. Megmaradt természetesen az egyedüli gitározás lehetősége, de – és emiatt talán mindenkinek érdemes lehet befektetni a Smash Hits-be – most már el is dobolhatjuk, basszusgitározhatjuk vagy énekelhetjük a korábbi számokat. Emlékezzünk, ilyen a World Tour előtt nem volt, így a program ezen része mindenki számára üdítően hathat. Ha találunk magunk mellé három elvetemült arcot, a már megszokott módon bandát alakíthatunk, s akár együtt is elzúzhatjuk a Smoke on the Water-t egy házibuli, vagy online parti keretében. További apróság, hogy ezúttal is készíthetünk saját zenéket, a fanatikusabbak pedig egy kiegészítő pedál segítségével Expert+ szinten is püfölhetik a dobbőröket. Ilyen, és ehhez hasonló változásokra lehetünk figyelmesek, igazi újdonságokat viszont ne keressünk, mert olyanok nincsenek. Ha nem játszottál a World Tourral, vagy a Metallicával, érhetnek meglepetések, de egyébként sajnos ez a rész nem az újításokról szól – még új dalokat sem kaptunk, emiatt pedig külön mérges vagyok, hiszen igazán nem lehet nehéz három-négy új slágerrel színesíteni a felhozatalt, ha már hetente megjelenő, letölthető számokra futja.
A Guitar Hero talán haverokkal együtt játszva a legnagyobb poén, viszont egyjátékos módban is tökéletesen megállja a helyét. A karriermód ezúttal is parádés, már ami a szándékosan gyenge és bugyuta sztorit illeti: rögtönzött zenekarunkat ezúttal egy zsarnokoskodó menedzser használja ki, s míg mi a világhírnévért küzdünk, addig ő dőzsöl a lében, luxusprostikkal, -járgányokkal jár, s egy mágikus tárgyban gyűjti össze a közönség energiáját - az ilyet nem szeretik a fiatal rockerek, pláne nem az utóbbit, s nem is hagyják annyiban. Természetesen a történetnek abszolút nincs jelentősége, csupán afféle keretként szolgál a kampány dalainak összefogására. Az átvezető rajzfilmjelenetek viszont csakúgy, mint eddig, egyszerűen zseniálisra sikerültek, hatalmas pirospont jár a fejlesztőknek ezekért! Elborult helyszíneknek eddig sem volt híján a sorozat, az új részben pedig még lehetetlenebb tájak még valószínűtlenebb épületeiben adunk koncerteket, így többek között az egyiptomi szfinx lábánál, a kínai nagyfalon és az Északi-sarkon is megfordulunk majd.
Sok mindenbe beleköthetnék a Smash Hits kapcsán. A grafikai motor mára például meglehetősen elavult, s bár a Guitar Hero esetében ez abszolút lényegtelen szempont, miután gyakorlatilag csak a középső sávot és a záporozó színes bogyókat figyelik szemeink játék közben, azért érdemes amolyan jelzésként ezt is megemlíteni, hogy mit érdemes fejleszteni az ötödik részben. Beleköthetnék abba is, hogy az új játék szinte minden újítástól mentes: a régi számokat ugyan már más hangszerekkel is eljátszhatjuk, a játékmeneten lényegében semmit nem változtattak a készítők. Éppen ezért nem merem mindenkinek ajánlani a Smash Hits-et. Némi érdekességet ugyan még a legnagyobb rajongóknak is tartogat a játék, ám nem biztos, hogy nekik megéri kiadni több ezer forintot ezért a válogatásért. Aki esetleg kíváncsi a PS2-exkluzív nótákra, most meglesheti őket, aki pedig a World Tourral kezdte a gitáros pályafutását, arra szintén vár némi felfedeznivaló. A Smash Hits mindenkinek szól egy picit, döntsétek el ti, hogy nektek elegendő-e az, amit nyújtani tud.
THERE'LL BE PEACE WHEN YOU ARE DOOOOOOOOOONNNEEEEEE!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.