Legyünk kicsik, vagy nagyok, mindannyian sokat ábrándoztunk már arról, hogy vajon milyen lehet egy gigászi, felhőkarcolókat megszégyenítő mérettel rendelkező robot belsejében ülni (Armored Core, Lost Planet stb.), epikus, világot megmentő csatákat vívni ellenfeleinkkel, összemérni velük a tudásunkat, és a végén a jól megérdemelt jutalom gyümölcsét élvezni (kaja, pia, csajok, miegymás). Ha erre vársz, na, akkor ezt most nem fogod megkapni…
A hardcore PS2 rajongók bizonyára emlékeznek még a 2006-os Steambot Chronicles-re, mely tulajdonképpen egy egészen egyedi, félig japán, félig amerikai western hangulattal fűszerezett kis RPG volt. Szokatlanul bájos és magával ragadó atmoszférájával sok rajongót szerzett magának, ami nem is csoda, hiszen már akkor eléggé el volt hanyagolva a Dreamcast gyilkos PS2. Persze nem annyira, mint mondjuk az instant legyilkolt első generációs XBox, lévén PS2-re a mai napig is jönnek még játékok. Tény viszont, hogy szép eredményeket sikerült elérnie és a külföldi sajtó sem volt túlságosan kegyetlen vele szemben. Eljött az ideje, hogy a készítők ezt a hangulatot átültessék mindenki kedvenc kézi konzoljára.
A PSP tulajok tisztában vannak vele, hogy ezekben az erőteljesen ínséges időkben, handheldjükre leginkább két típusú stuff szokott kijönni; ami vagy kegyetlenül béna, vagy pedig mestermű. A Steambot Chronicles: Battle Tournament kivételesen valahol a két kategória között helyezkedik el, mert nem elég jó ahhoz, hogy regéket lehessen róla mesélni unokáinknak, viszont kellemes grafikájával, elbűvölően sármos hangulatával és az egymás elleni Steambot csatákkal egészen elfogadható, közepesen jó mércét sikerült megütni vele.
Rögtön a történet elején kiválaszthatjuk, hogy egy kellemetlenül nyálas hímmel, vagy egy bosszantóan naiv kislánnyal kívánjuk-e meghódítani a világot. Alighogy elkezdjük kalandjainkat, beleütközünk egy feltűnően nagyképű, idióta Steambot sofőrbe, akivel pár szó váltása után a legegyszerűbb megoldást választva, az arcelkenés módszerét fogjuk alkalmazni, melynek köszönhetően meg is fogunk ismerkedni az alapokkal. A Steambotot - magyarul eléggé idiótán hangzana lefordítani ezt a hibrid szót – úgy kell elképzelni, mintha kettévágnánk egy klasszikus mech-et, meghagyva a lábát, ráaggatnánk egy autónak a vezetőfülkéjét és rápakolnánk két hatalmas robotkart. Eléggé idiótán néznek ki szegénykéim, de aki ismeri a korábbi részt, az tudja, hogy ez hozzájárul az egyedi hangulathoz.
Az irányítás végtelenül egyszerű és nagyszerű, a háromszöggel és négyzettel tudjuk külön-külön használni a bal illetve jobb karunkat, a körrel tudunk ugrani, az ikszel pedig előreturbózni. A bal illetve jobb D-Paddal tudjuk ellenfeleinket befogni, illetve váltogatni a lehetséges célpontok között, míg a lefelével leszünk képesek jól felemelni őket, ha eléggé bátornak érezzük magunkat és közel is vagyunk a célponthoz. Ha hátrálunk, akkor automatikusan védekezni fogunk, és a kör, valamint a négyzet egységes megnyomásával leszünk képesek egy hiper-szuper ütéskombinációra, ami nem más, mint egy béna, széttárt karral való pörgés. De vigyázat, mert ettől valami érthetetlen oknál fogva csökkenni fog az életerőnk.
Mint ahogyan az a címből is kiderül, a cél a Steambot bajnokság megnyerése, de sajnos nem tudunk rögtön az elején belecsapni a lecsóba, kénytelenek leszünk mindenféle koszos munkát elvállalni, hogy elegendő pénzünk és hírnevünk legyen a versenyhez. Sajnos ez a legfőbb gyengéje a proginak, lévén a küldetések szinte teljesen ugyanolyanok, unalmasak, repetitívek és sokan lesznek, akik el sem jutnak a bajnokságig, mert feladják a harcot. Ha viszont végre valahára eljutunk az arénába, akkor kezdődik csak az igazi móka!
Rögtön a történet elején meg fogunk menteni egy csinos kislányt a csúnya, gonosz és pimasz bácsi karmai közül, akiről ki fog derülni, hogy teljesen véletlenül egy szerelő. Nagylelkű tettünknek köszönhetően felajánlja majd a szolgálatait (nem kell rosszra gondolni), sőt mi több, el is fog kísérni minket mindenhova, amit nem igazán értek, lévén robotunkat tuningolni csak a boltjában leszünk majd képesek. De nem is ez a lényeg ugyebár! Ami fontos, hogy ebben a kis boltban egészen szép számmal fognak majd jelentkezni a jobbnál jobb alkatrészek, amik néha a küldetésekhez fognak kelleni, de legfőképpen a bajnokságra érdemes jól felgyúrni magunkat.
Természetesen a legnagyobb mókában akkor lesz részünk, ha összekaparunk valahonnan – maximum - négy cimborát és velük mérjük össze a tudásunkat. Szerencsére erre majdnem minden lehetőségünk meglesz, hiszen Ad Hoc módon, 4 UMD-vel (több mód és pálya), vagy akár GameShare-el, csupán egy UMD használatával (egy pálya és egy mód) is lehetőségünk lesz erre. A gond csak azzal van, hogy sajnos hamar rá lehet unni a rövid és igazi tartalomtól mentes eszetlen gyilkolásra.
A Steambot Chronicles: Battle Tournament egy kellemes kis színfolt ebben az iszonyatos nyári pangásban, el lehet tölteni vele pár órát, vagy napot, de igazi, tartós és minőségi szórakozásra ne számítson senki. Aki erre vágyik, annak ott van az új Monster Hunter Freedom, ami minden szempontból agyon alázza ezt a kis cukor programot…
A PSP tulajok tisztában vannak vele, hogy ezekben az erőteljesen ínséges időkben, handheldjükre leginkább két típusú stuff szokott kijönni; ami vagy kegyetlenül béna, vagy pedig mestermű. A Steambot Chronicles: Battle Tournament kivételesen valahol a két kategória között helyezkedik el, mert nem elég jó ahhoz, hogy regéket lehessen róla mesélni unokáinknak, viszont kellemes grafikájával, elbűvölően sármos hangulatával és az egymás elleni Steambot csatákkal egészen elfogadható, közepesen jó mércét sikerült megütni vele.
Rögtön a történet elején kiválaszthatjuk, hogy egy kellemetlenül nyálas hímmel, vagy egy bosszantóan naiv kislánnyal kívánjuk-e meghódítani a világot. Alighogy elkezdjük kalandjainkat, beleütközünk egy feltűnően nagyképű, idióta Steambot sofőrbe, akivel pár szó váltása után a legegyszerűbb megoldást választva, az arcelkenés módszerét fogjuk alkalmazni, melynek köszönhetően meg is fogunk ismerkedni az alapokkal. A Steambotot - magyarul eléggé idiótán hangzana lefordítani ezt a hibrid szót – úgy kell elképzelni, mintha kettévágnánk egy klasszikus mech-et, meghagyva a lábát, ráaggatnánk egy autónak a vezetőfülkéjét és rápakolnánk két hatalmas robotkart. Eléggé idiótán néznek ki szegénykéim, de aki ismeri a korábbi részt, az tudja, hogy ez hozzájárul az egyedi hangulathoz.
Az irányítás végtelenül egyszerű és nagyszerű, a háromszöggel és négyzettel tudjuk külön-külön használni a bal illetve jobb karunkat, a körrel tudunk ugrani, az ikszel pedig előreturbózni. A bal illetve jobb D-Paddal tudjuk ellenfeleinket befogni, illetve váltogatni a lehetséges célpontok között, míg a lefelével leszünk képesek jól felemelni őket, ha eléggé bátornak érezzük magunkat és közel is vagyunk a célponthoz. Ha hátrálunk, akkor automatikusan védekezni fogunk, és a kör, valamint a négyzet egységes megnyomásával leszünk képesek egy hiper-szuper ütéskombinációra, ami nem más, mint egy béna, széttárt karral való pörgés. De vigyázat, mert ettől valami érthetetlen oknál fogva csökkenni fog az életerőnk.
Mint ahogyan az a címből is kiderül, a cél a Steambot bajnokság megnyerése, de sajnos nem tudunk rögtön az elején belecsapni a lecsóba, kénytelenek leszünk mindenféle koszos munkát elvállalni, hogy elegendő pénzünk és hírnevünk legyen a versenyhez. Sajnos ez a legfőbb gyengéje a proginak, lévén a küldetések szinte teljesen ugyanolyanok, unalmasak, repetitívek és sokan lesznek, akik el sem jutnak a bajnokságig, mert feladják a harcot. Ha viszont végre valahára eljutunk az arénába, akkor kezdődik csak az igazi móka!
Rögtön a történet elején meg fogunk menteni egy csinos kislányt a csúnya, gonosz és pimasz bácsi karmai közül, akiről ki fog derülni, hogy teljesen véletlenül egy szerelő. Nagylelkű tettünknek köszönhetően felajánlja majd a szolgálatait (nem kell rosszra gondolni), sőt mi több, el is fog kísérni minket mindenhova, amit nem igazán értek, lévén robotunkat tuningolni csak a boltjában leszünk majd képesek. De nem is ez a lényeg ugyebár! Ami fontos, hogy ebben a kis boltban egészen szép számmal fognak majd jelentkezni a jobbnál jobb alkatrészek, amik néha a küldetésekhez fognak kelleni, de legfőképpen a bajnokságra érdemes jól felgyúrni magunkat.
Természetesen a legnagyobb mókában akkor lesz részünk, ha összekaparunk valahonnan – maximum - négy cimborát és velük mérjük össze a tudásunkat. Szerencsére erre majdnem minden lehetőségünk meglesz, hiszen Ad Hoc módon, 4 UMD-vel (több mód és pálya), vagy akár GameShare-el, csupán egy UMD használatával (egy pálya és egy mód) is lehetőségünk lesz erre. A gond csak azzal van, hogy sajnos hamar rá lehet unni a rövid és igazi tartalomtól mentes eszetlen gyilkolásra.
A Steambot Chronicles: Battle Tournament egy kellemes kis színfolt ebben az iszonyatos nyári pangásban, el lehet tölteni vele pár órát, vagy napot, de igazi, tartós és minőségi szórakozásra ne számítson senki. Aki erre vágyik, annak ott van az új Monster Hunter Freedom, ami minden szempontból agyon alázza ezt a kis cukor programot…
Memóriakártya: 128KB
Wireless Kompatibilis: Igen
Game Share: Igen
Wireless Network: Nem
PSP Danger: * *
Wireless Kompatibilis: Igen
Game Share: Igen
Wireless Network: Nem
PSP Danger: * *
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.