A játékipar folyamatosan gyártja a különböző adaptációkat, melyek közül is a legfelkapottabbak a képregény-film feldolgozások. Szőhettünk már hálót New York felhőkarcolói között Pókemberrel, Rozsomák karmaival téphettünk szét helikoptereket, és még Vasember páncélját is magunkra ölthettük egy rövidebb ideig.
Ezek mindegyike olyan élményt nyújt a játékosok számára, melyek minden bizonnyal gyermekkoruk egyik leghőbb vágya volt. Milyen lenne, ha nekem is ilyen szuper képességeim lennének? Persze vannak, akik ennyivel nem érték be és egy hatalmas szuperhős kavalkádot szerettek volna tudni maguk mellett, mellyel meghódíthatják az egész világot, vagy meg is menthetik azt a végső pusztulástól.
Három évvel ezelőtt lehetőséget kaptunk rá, hogy eme nem mindennapi álmunkat végre valóra válthassuk a Marvel: Ultimate Alliance-ben. Az Activision bábáskodása alatt keményen dolgozó Raven Software igyekezett egy X-Men: Legendsre és Freedom Force-ra hajazó programot összedobni, mely elődeinek legjobb tulajdonságát fogja magában hordozni. Sokan a kritikusok közül ezek miatt elég negatív szájízzel várták a produkciót, mely végre megmutatja hogyan kell igazán jó szuperhősös játékot összehozni.
A holló szerencsét hozott a srácoknak, hiszen a végső produktum hatalmas sikert ért el mind a szaksajtó, mind a pénztárak túloldalán álló képregény-mániások körében. A legtöbben a játszható karakterek hatalmas számának örvendeztek, míg másokat (ahogy Drago kollégát is) a klasszikus Marvel képregényeket idéző hangulat fogott meg. Gondolhatjátok, nem kis örömünkre szolgált, mikor tavaly februárban azt a hírt kaptuk, hogy a 2007-es év nagy meglepetése kap egy folytatást, ám ezúttal a Raven helyett a korábban csupán portolásokkal megbízott Vicarious Visions Alchemy vette át a munkálatok feletti vezető szerepet.
Persze ahhoz, hogy egy produktum felülmúlja elődjét nem elég új körítéssel bevonni és pár karakterrel bővíteni a repertoárt. A rajongók szórakoztató és a képregény univerzumában megtörtént eseményekre alapozott kalandokat szeretnének átélni egy-egy hős szemszögéből. Nem meglepő, hogy a készítők ezúttal még magasabbra tették a lécet, így a Marvel történelem talán legnagyobb sztoriját, a Civil War-sorozatot szerezték meg a program fősztorijának.
A történet szerint Stamford városában pár fiatalabb hős egy Nitro nevezetű szuper-gonosszal és annak bandájával küzdött, melynek nem várt következményeként 600 civil vesztette életét az egyszerű bankrablásnak indult hatalmas csatában. Az USA kongresszusának sem kellett több, és a korábban csupán tervbe vett Kormányzati Szuperhős Regisztrációt megszavazták. Ezzel a rendszerrel tervezte az Egyesül Államok megfékezni az ilyen és ehhez hasonló eseteket, hiszen a hős ezáltal felfedte volna a népesség előtt igazi civil énjét, így ő is hasonló büntetésben részesülhetne, mint átlagos embertársai. A kormány a P.A.J.ZS. ügynökeinek segítségével akart meggyőződni arról, hogy minden vétkest elérjen az igazság könyörtelen keze.
Ezt sokan ellenezték a hősök közül, hiszen életüket a szabadság és demokrácia védelmezésére tették fel és nem akarták, hogy ezek a sötét idők kihatással legyenek magánéletükre, családjaikra. Amerika Kapitánya szembeszegült a kormány ügynökeivel és ezzel kivívta a vezető szerepet az "Anti-Kormányzati Regisztrációs" hősök élén. Természetesen az új kormányzat által pártolt hősök is egy vezető után kiáltottak, így Tony Stark (Vasember) politikai, pénzügyi és technikai erőforrásait arra fordította, hogy megállítsa a lázadó köpönyeghordók kicsiny csoportját.
Persze a végső csata utáni monológot meghagyták a fejlesztők a képregényt olvasók számára, így a játékosok nem csak a háborúnak, hanem az ezt követő történetnek is aktív részese maradnak. Ekkor ugyanis kiderül, hogy a csaták alatt nanosejtek által irányított szuper-gonoszok „mestereik" ellen fordultak és egy közös számítógép általi irányítás alá kerültek, mely saját tudattal rendelkezik és képes másokat is megfertőzni agymosó vírusával. Természetesen a mi dolgunk lesz ennek is véget vetni, ám hogy a szuper-páncélzatot hordó milliárdossal vagy Amerika második világháborús veteránjának irányításával tesszük, már rajtunk áll.
A különbség a regisztrációs és az Anti-regisztrációs csapat között csupán annyi, hogy küldetéseinket mindig a másik fél szemszögéből láthatjuk, illetve bizonyos hősök csak egyik csapat oldalán szállnak harcba. Szerencsére ezek száma minimális, így csupán maximum két-három hős irányítását kell ilyenkor mellőznünk. Persze ezen kívül bázisaink is máshol fognak elhelyezkedni, mivel a Stark-torony nem nyújthat biztos menedéket a lázadók számára, így velük a csatornákban és régi H.Y.D.R.A bázisokon fogunk pihenni küldetéseink között. Ilyenkor megéri itt körbenézni és beszélgetni az éppen dolgozó karakterekkel, hiszen érdekes párbeszédekben vehetünk részt két ismerős találkozása esetén (Pl.: Zöld Goblin – Pókember; Vasember – Gépágyú).
Titkos rejtekhelyeinken megkapjuk az eligazítást, majd máris terepre kerülünk, ahol végre teljesen elszabadíthatjuk szuper-képességeinket és minden rosszarcú megérezheti, miért is nem volt olyan jó ötlet a másik csapat tagjaihoz csatlakozni. A játékmenet ilyenkor egy verekedős-platformer szerepjátéknak írható le legegyszerűbben, de az anyag konzolos mivolta miatt a készítők inkább hanyagolták utóbbi kettőt és a felülnézetes akcióra helyezték a hangsúlyt.
Ennek következtében hőseink képességeit nagyon csekélyen alakíthatjuk a saját ízlésünk szerint, és nagyobb hangsúlyt kap a folyamatos gomb- és kombópüfölés. A normál, erős ütésünk mellett négy képességet használhatunk, melyek a küldetés elején kiválasztott (majd akármikor módosítható) karaktertől függően változnak. Vasember karjaiból lézereket lő, neki ront vagy feldobja ellenfeleit képességeivel, míg a Fáklya lángoszlopokat és tűzgolyókat idéz meg egy-egy ilyen erő használatánál. Ezek úgynevezett erőpontokba kerülnek, ám visszatöltődésük viszonylag gyors így ritkán kényszerülünk közelharcra.
Három extra segítőnk is csatlakozik hozzánk a küldetések során. Ezeket vagy a gép irányítja vagy barátaink, akik Xbox LIVE/PSN rendszeren keresztül tudnak részt venni kalandjainkban. Ha csupán egyedül vágnánk bele, a gép szívesen átveszi a másik három ember helyét, így nyújtva azonos élményt az utóbbihoz. Ilyenkor van lehetőségünk váltani a karakterek között is, így könnyedén alkalmazkodhatunk az éppen felbukkanó ellenfél fajtájához. Ez pedig elengedhetetlen lesz sok esetben, hiszen Magmaember ellen nem a legjobb ötlet a Fáklyát küldeni, aki szinte semmi sebzést nem tud okozni tüzes testvérében. Ilyenkor talán a legjobb választás Jégember, aki az X-men csapatától jött egy kis bunyóra. Vannak esetek viszont, mikor ez sem elég, hiszen ellenfeleink hatalmas hullámokban támadnak, amit egyedül legyűrni nem tudunk.
Egységben az erő! Hiszen mi értelme lenne kicsiny csapatunknak, ha nem foghatnának össze tagjai? Elegendő harci tapasztalat után aktiválódik a fúziós erő, melyet érdemes egyes pályák bizonyos részeire tartogatni -ilyenkor általában vezetőnk jelenti is, hogy jelentős ellenállással nézünk szembe. Ilyenkor a kiválasztott karakter képes a csapatban található három másik hőssel karöltve hatalmas sebzést okozó támadást indítani, azok szuper-erejét mixelve.
Ezen belül három fő fajtát különböztethetünk meg. Irányított támadást általában ajánlott kisebb, ám erősebb ellenségekre használni, akik a pályán szétszórva próbálják életünket megkeseríteni. A célzott erővel a két karakter együttesen támadja az adott célt és annak környezetét, amit általában a főgonoszok szenvednek meg a legjobban. Az utolsó, ám az egyik legszórakoztatóbb fúziós képesség a területre ható, amivel hatalmas (akár képernyőt betöltő) seregeket tüntethetünk el másodperceken belül. Ezek erejét egyedül talán látványosságuk múlja felül, hiszen ki ne szeretné látni, amint Pókember összeszedi hálójával a szoba összes csúf elemét, majd egy hatalmas bombával Deathpool eltünteti azokat. Na, ezt képzeljétek el hányféleképpen lehet kombinálni a több tucat hőssel. Matekosok előnyben!
Akik a 13 órás játékidő után is unottan dobnák a lemezt a sarokba ne tegyék, hiszen rengeteg extra kikapcsolódási lehetőséget tartalmaz még a játék. A bázisokon és missziók alatt kereshetünk aktákat és interjúkat, melyek során még jobban megismerhetjük a Marvel univerzumát és annak lakóit, de ha a gyűjtögetés nem jön be annyira, míg mindig átélhetjük a háborút a másik oldal szemszögéből. Bázisainkon kihívás módot is találhatunk egy szimulátor gép formájában, melyek egy-egy feladattal bíznak meg minket, melyeket időre teljesítve értékes jutalmakkal gazdagodhatunk. Mindegyik hős kapott egyedi, passzív kihívásokat is, melyek az adott karaktert jutalmazzák valamilyen aprósággal. Ezek általában X számú ellenfél legyőzését jelentik Y szuperképséggel, ám erősen ajánlott ezek teljesítése, hiszen régi kosztümjeinket is lecserélhetjük ennek segítségével.
A gamma megjelenítése pofás, új generációsnak korántsem mondható, de teszi a dolgát, ahogy a fizika is, így nagyobb csapások következtében szétrobbannak és szakadnak környezetünk elemei. Hanghatások terén már nem lehetünk ilyen derűlátóak, hiszen a Thor hangja pocsék lett, míg a többieké unalmasan felolvasott szinkronszínészeket rejtenek maguk mögött. Kár érte, hiszen egy kis beleéléssel még hangulatosabbak lehettek volna küldetések alatt a karakterek megjegyzései.
A készítőknek minden elismerésem! Nehéz feladat elé állították a korábban csupán portolással foglalkozó csapatot, ám ők könnyedén vették ezt az akadályt és egy jó szuperhősös programot tettek le elénk az asztalra, melynek nem az a célja, hogy megváltsa a világot vagy esetlegesen egy olyan szoftvert taszítson le a képregény adaptációk trónjáról, mint a DC sötét lovagja. Egy könnyed szórakozást nyújtó programról van szó, mely leginkább az örök gyerek Marvel- és képregény rajongóknak fog tetszeni!
Három évvel ezelőtt lehetőséget kaptunk rá, hogy eme nem mindennapi álmunkat végre valóra válthassuk a Marvel: Ultimate Alliance-ben. Az Activision bábáskodása alatt keményen dolgozó Raven Software igyekezett egy X-Men: Legendsre és Freedom Force-ra hajazó programot összedobni, mely elődeinek legjobb tulajdonságát fogja magában hordozni. Sokan a kritikusok közül ezek miatt elég negatív szájízzel várták a produkciót, mely végre megmutatja hogyan kell igazán jó szuperhősös játékot összehozni.
A holló szerencsét hozott a srácoknak, hiszen a végső produktum hatalmas sikert ért el mind a szaksajtó, mind a pénztárak túloldalán álló képregény-mániások körében. A legtöbben a játszható karakterek hatalmas számának örvendeztek, míg másokat (ahogy Drago kollégát is) a klasszikus Marvel képregényeket idéző hangulat fogott meg. Gondolhatjátok, nem kis örömünkre szolgált, mikor tavaly februárban azt a hírt kaptuk, hogy a 2007-es év nagy meglepetése kap egy folytatást, ám ezúttal a Raven helyett a korábban csupán portolásokkal megbízott Vicarious Visions Alchemy vette át a munkálatok feletti vezető szerepet.
Persze ahhoz, hogy egy produktum felülmúlja elődjét nem elég új körítéssel bevonni és pár karakterrel bővíteni a repertoárt. A rajongók szórakoztató és a képregény univerzumában megtörtént eseményekre alapozott kalandokat szeretnének átélni egy-egy hős szemszögéből. Nem meglepő, hogy a készítők ezúttal még magasabbra tették a lécet, így a Marvel történelem talán legnagyobb sztoriját, a Civil War-sorozatot szerezték meg a program fősztorijának.
A történet szerint Stamford városában pár fiatalabb hős egy Nitro nevezetű szuper-gonosszal és annak bandájával küzdött, melynek nem várt következményeként 600 civil vesztette életét az egyszerű bankrablásnak indult hatalmas csatában. Az USA kongresszusának sem kellett több, és a korábban csupán tervbe vett Kormányzati Szuperhős Regisztrációt megszavazták. Ezzel a rendszerrel tervezte az Egyesül Államok megfékezni az ilyen és ehhez hasonló eseteket, hiszen a hős ezáltal felfedte volna a népesség előtt igazi civil énjét, így ő is hasonló büntetésben részesülhetne, mint átlagos embertársai. A kormány a P.A.J.ZS. ügynökeinek segítségével akart meggyőződni arról, hogy minden vétkest elérjen az igazság könyörtelen keze.
Ezt sokan ellenezték a hősök közül, hiszen életüket a szabadság és demokrácia védelmezésére tették fel és nem akarták, hogy ezek a sötét idők kihatással legyenek magánéletükre, családjaikra. Amerika Kapitánya szembeszegült a kormány ügynökeivel és ezzel kivívta a vezető szerepet az "Anti-Kormányzati Regisztrációs" hősök élén. Természetesen az új kormányzat által pártolt hősök is egy vezető után kiáltottak, így Tony Stark (Vasember) politikai, pénzügyi és technikai erőforrásait arra fordította, hogy megállítsa a lázadó köpönyeghordók kicsiny csoportját.
Persze a végső csata utáni monológot meghagyták a fejlesztők a képregényt olvasók számára, így a játékosok nem csak a háborúnak, hanem az ezt követő történetnek is aktív részese maradnak. Ekkor ugyanis kiderül, hogy a csaták alatt nanosejtek által irányított szuper-gonoszok „mestereik" ellen fordultak és egy közös számítógép általi irányítás alá kerültek, mely saját tudattal rendelkezik és képes másokat is megfertőzni agymosó vírusával. Természetesen a mi dolgunk lesz ennek is véget vetni, ám hogy a szuper-páncélzatot hordó milliárdossal vagy Amerika második világháborús veteránjának irányításával tesszük, már rajtunk áll.
A különbség a regisztrációs és az Anti-regisztrációs csapat között csupán annyi, hogy küldetéseinket mindig a másik fél szemszögéből láthatjuk, illetve bizonyos hősök csak egyik csapat oldalán szállnak harcba. Szerencsére ezek száma minimális, így csupán maximum két-három hős irányítását kell ilyenkor mellőznünk. Persze ezen kívül bázisaink is máshol fognak elhelyezkedni, mivel a Stark-torony nem nyújthat biztos menedéket a lázadók számára, így velük a csatornákban és régi H.Y.D.R.A bázisokon fogunk pihenni küldetéseink között. Ilyenkor megéri itt körbenézni és beszélgetni az éppen dolgozó karakterekkel, hiszen érdekes párbeszédekben vehetünk részt két ismerős találkozása esetén (Pl.: Zöld Goblin – Pókember; Vasember – Gépágyú).
Titkos rejtekhelyeinken megkapjuk az eligazítást, majd máris terepre kerülünk, ahol végre teljesen elszabadíthatjuk szuper-képességeinket és minden rosszarcú megérezheti, miért is nem volt olyan jó ötlet a másik csapat tagjaihoz csatlakozni. A játékmenet ilyenkor egy verekedős-platformer szerepjátéknak írható le legegyszerűbben, de az anyag konzolos mivolta miatt a készítők inkább hanyagolták utóbbi kettőt és a felülnézetes akcióra helyezték a hangsúlyt.
Ennek következtében hőseink képességeit nagyon csekélyen alakíthatjuk a saját ízlésünk szerint, és nagyobb hangsúlyt kap a folyamatos gomb- és kombópüfölés. A normál, erős ütésünk mellett négy képességet használhatunk, melyek a küldetés elején kiválasztott (majd akármikor módosítható) karaktertől függően változnak. Vasember karjaiból lézereket lő, neki ront vagy feldobja ellenfeleit képességeivel, míg a Fáklya lángoszlopokat és tűzgolyókat idéz meg egy-egy ilyen erő használatánál. Ezek úgynevezett erőpontokba kerülnek, ám visszatöltődésük viszonylag gyors így ritkán kényszerülünk közelharcra.
Három extra segítőnk is csatlakozik hozzánk a küldetések során. Ezeket vagy a gép irányítja vagy barátaink, akik Xbox LIVE/PSN rendszeren keresztül tudnak részt venni kalandjainkban. Ha csupán egyedül vágnánk bele, a gép szívesen átveszi a másik három ember helyét, így nyújtva azonos élményt az utóbbihoz. Ilyenkor van lehetőségünk váltani a karakterek között is, így könnyedén alkalmazkodhatunk az éppen felbukkanó ellenfél fajtájához. Ez pedig elengedhetetlen lesz sok esetben, hiszen Magmaember ellen nem a legjobb ötlet a Fáklyát küldeni, aki szinte semmi sebzést nem tud okozni tüzes testvérében. Ilyenkor talán a legjobb választás Jégember, aki az X-men csapatától jött egy kis bunyóra. Vannak esetek viszont, mikor ez sem elég, hiszen ellenfeleink hatalmas hullámokban támadnak, amit egyedül legyűrni nem tudunk.
Egységben az erő! Hiszen mi értelme lenne kicsiny csapatunknak, ha nem foghatnának össze tagjai? Elegendő harci tapasztalat után aktiválódik a fúziós erő, melyet érdemes egyes pályák bizonyos részeire tartogatni -ilyenkor általában vezetőnk jelenti is, hogy jelentős ellenállással nézünk szembe. Ilyenkor a kiválasztott karakter képes a csapatban található három másik hőssel karöltve hatalmas sebzést okozó támadást indítani, azok szuper-erejét mixelve.
Ezen belül három fő fajtát különböztethetünk meg. Irányított támadást általában ajánlott kisebb, ám erősebb ellenségekre használni, akik a pályán szétszórva próbálják életünket megkeseríteni. A célzott erővel a két karakter együttesen támadja az adott célt és annak környezetét, amit általában a főgonoszok szenvednek meg a legjobban. Az utolsó, ám az egyik legszórakoztatóbb fúziós képesség a területre ható, amivel hatalmas (akár képernyőt betöltő) seregeket tüntethetünk el másodperceken belül. Ezek erejét egyedül talán látványosságuk múlja felül, hiszen ki ne szeretné látni, amint Pókember összeszedi hálójával a szoba összes csúf elemét, majd egy hatalmas bombával Deathpool eltünteti azokat. Na, ezt képzeljétek el hányféleképpen lehet kombinálni a több tucat hőssel. Matekosok előnyben!
Akik a 13 órás játékidő után is unottan dobnák a lemezt a sarokba ne tegyék, hiszen rengeteg extra kikapcsolódási lehetőséget tartalmaz még a játék. A bázisokon és missziók alatt kereshetünk aktákat és interjúkat, melyek során még jobban megismerhetjük a Marvel univerzumát és annak lakóit, de ha a gyűjtögetés nem jön be annyira, míg mindig átélhetjük a háborút a másik oldal szemszögéből. Bázisainkon kihívás módot is találhatunk egy szimulátor gép formájában, melyek egy-egy feladattal bíznak meg minket, melyeket időre teljesítve értékes jutalmakkal gazdagodhatunk. Mindegyik hős kapott egyedi, passzív kihívásokat is, melyek az adott karaktert jutalmazzák valamilyen aprósággal. Ezek általában X számú ellenfél legyőzését jelentik Y szuperképséggel, ám erősen ajánlott ezek teljesítése, hiszen régi kosztümjeinket is lecserélhetjük ennek segítségével.
A gamma megjelenítése pofás, új generációsnak korántsem mondható, de teszi a dolgát, ahogy a fizika is, így nagyobb csapások következtében szétrobbannak és szakadnak környezetünk elemei. Hanghatások terén már nem lehetünk ilyen derűlátóak, hiszen a Thor hangja pocsék lett, míg a többieké unalmasan felolvasott szinkronszínészeket rejtenek maguk mögött. Kár érte, hiszen egy kis beleéléssel még hangulatosabbak lehettek volna küldetések alatt a karakterek megjegyzései.
A készítőknek minden elismerésem! Nehéz feladat elé állították a korábban csupán portolással foglalkozó csapatot, ám ők könnyedén vették ezt az akadályt és egy jó szuperhősös programot tettek le elénk az asztalra, melynek nem az a célja, hogy megváltsa a világot vagy esetlegesen egy olyan szoftvert taszítson le a képregény adaptációk trónjáról, mint a DC sötét lovagja. Egy könnyed szórakozást nyújtó programról van szó, mely leginkább az örök gyerek Marvel- és képregény rajongóknak fog tetszeni!
Ha kapna a Raven még egy lehetőséget megmutatná hogy kell superhős játékot készíteni.
ez nem értem én se, az RPG műfaj illik a legjobban a szuperhősökhöz
a karakterek adottak, ott a rengeteg jó sztori a képregényekben, vagy fel lehet kérni az írókat, hogy írjanak egy eredeti sztorit a játékhoz, vásárló is lenne rá szerintem most több mint valaha
Ja, asszem az ő hangja kissé infantilis volt xd
Egyébként legalább 5 pontos acsit kaphattunk volna, ha a Fantastic Four-t kiválogattuk volna. nah meg rakd ki az X-men teamet pl.... Logan, Vihar, Ice-man, Deadpool (?).
A szinkron valóban nem túl jó, sztem ironMannek és Rozsomáknak volt a legjobb hangja.
Rozsomákot nem tudjátok, hogy ki szinkronizálta? Mert hallottam már a Jericho játékban és a Batman AA-ban, több karaketrnek is a hangját adva.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.