Heroes Over Europe

Ha nincs ló, jó a szamár is – tartja az örökzöld közmondás. Az IL-2 Sturmovik legújabb része, az utánozhatatlanul fantasztikusra sikerült Birds of Prey nem jelent meg PC-re, de néhány hét késéssel megérkezett helyette a Heroes Over Europe, mely kitömve az orosz nagytestvér által keltett űrt, az öreg személyi számítógépet használóknak is elhozott egy szeletet a második világháború dogfighter ütközeteiből. És ha már az állatos bölcsességeknél tartunk, jó nagy szamár az, aki ezt a játékot megveszi!

A Transmission Games és a UbiSoft közös gyermekeként megszületett, a Heroes of the Pacific folytatásának számító Heroes Over Europe négy nagy kampányon keresztül meséli el nekünk a hitleri világégés legfontosabb légi hadműveleteit. A két brit, egy új-zélandi és egy amerikai küldetéssorozat összesen tizennégy nagy feladatot bíz ránk, a tét pedig mi más is lehetne, mint a Szövetséges csapatok győzelemre segítése, és a náci hadi gépezet hathatós megállítása.


A játék az arcade stílus képviselője, a készítők nem is tagadják, hogy elrugaszkodtak a valóságtól. Nehézségi szintből három érhető el, a rookie, a pilot és az ace a klasszikus easy, medium és hard fokozatoknak felel meg, míg szimulációból kétfélét lehet választani, arcade-ot és professionalt. A kettő között viszont nincs nagy különbség, bármelyik mellett is döntsünk, a gépünk rendszerint áthágja az összes fizikai törvényt, még az utóbbinál se okoz semmiféle gondot a több száz kilós vas levegőben tartása. Aki tehát valami jó kis szimulátorra számított, azt ki kell ábrándítsam, a Heroes Over Europe olyannyira az egyszeri ember szórakoztatására épült, hogy még belső nézetet se tettek bele a készítők, nehogy valami komolyabb kihívás érjen valakit.


Egyetlen igazán említésre érdemes extra fícsörje van a játéknak, és ez nem más, mint az ace kill, mely egy amolyan bullet-time mód, repülős köntösbe bújtatva. Ha sokáig üldözünk valakit, és egy jó tíz másodpercig rajta tudjuk tartani a célkeresztet, akkor egy gombnyomásra behozható az időlassítás. Ilyenkor minden csiga üzemmódra kapcsol, a kamera rázoomol a másik gépre, mi pedig egyetlen lövéssel kiiktathatjuk a motort, vagy éppen magát a pilótát. Ez nagyon jópofa kis találmány, nem kell mindig ementáli sajttá lyuggatni a másik repülőjét, és egyben gazdaságos is, hiszen mint megtanulhattuk már, a háborúban az emberi életnél csak a töltények drágábbak.


A küldetések elég egyhangúak és fárasztóak, nem lehet tudni, hogy még mennyi van hátra a csatából, és mit kell majd csinálni, ha végeztünk az éppen kijelölt célpontok megsemmisítésével. Ezen kívül az egész nagyon könnyű is, csak repkedni kell, az ellenségek szinte vissza se lőnek, és a legnagyobb páncélosokat is le lehet szedni néhány golyóval.


A menü klasszul megszerkesztett korabeli poszterekből áll, és az átvezető animációk is nagyon hangulatos dokumentumfilm stílusban készültek, de ezen kívül minden prezentációs jellemző jó, ha egy közepest megérdemel. A grafika pocsék, a robbanások csúnyák, az elmosódás effekt rettenetes, a felszín elnagyolt és kockás, illetve a repülők se valami szemkápráztatóan szépek, pedig az ilyen játékoknál ha mást nem is, ezeket mindig jól kidolgozzák. A hangok terén a zene dicsérhető, a párbeszédek és a szinkronhangok viszont borzalmasak, úgyhogy legnagyobb sajnálatunkra még itt se tudunk rendes vállveregetést adni a készítőknek.


Billentyűzeten kívül a játékot lehet kontrollerrel és joystickkal is irányítani. Az utóbbit nem kell ecsetelni, gamepadnál viszont jó tudni, hogy a bal stick a botkormány, a jobb pedig előre-hátra mozgatva a sebességet szabályozza, míg oldalirányba húzva a gép megdöntésére használható. A repcsikkel való manőverezgetés viszont nem könnyű, hiába totálisan arcade a játék, nagyon zavaró, hogy mindig van egy bő másodperc a fordulás és a kamera reakciója között. Ráadásul a HUD-ról is hiányzik minden fontos eszköz, nincs se vízszintmutató, se sebességmérő, se magasságjelző, ezek nélkül pedig bizony elég elveszettnek érzi magát az ember.


A multiplayer mód sem nagy szám, összesen tizenhatan mérkőzhetünk meg olyan klasszikusnak mondható módokban, mint a dogfight, a team dogfight, a survivor, vagy a team survivor, melyek ugye a deathmach és a last man standing aktuális variánsai. Jó hír viszont, hogy tucatnyi gép közül választhatunk, és bár a legtöbb vadászgép között nincsen nagy különbség, azért mindenki meg fogja találni a kedvencét a felhozatalból, még ha nem is vagyunk igazán motiválva, hogy az összeset elérhetővé tegyük.


Nem lett jó játék a Heroes Over Europe. PC-n azért némileg pótolja az őszi dogfighter-hiányt, de a konzolos IL-2 Sturmovik: Birds of Prey közelébe se ér, pedig az se volt tökéletes, hiányzott belőle a hangulat, és az ütős történetmesélés. A UbiSoft gyermekét mégse buktatjuk meg nagyon, hiszen ritka műfajt képvisel, és még ha nem is lett tökéletes, azért szórakoztató és könnyed kikapcsolódást nyújt. De legközelebb nem leszünk ennyire elnézőek!