CSI: Deadly Intent

Még a profi bűnözők is hagynak maguk mögött nyomokat egy-egy óvatlan húzás következtében, a hirtelen felindulásból vagy más, kevésbé átgondolt szándéktól vezérelt gyilkosok után pedig a tetthely szinte hemzseg a puzzle darabkáktól, melyek alapján a helyszínelők hamar a végére járnak a bűncselekményeknek. Elég egy hajszál, egy ujjlenyomat, vagy nem kellő alapossággal eltüntetett vérfolt, ők már az ajtódon kopogtatnak.

A helyszínelős, nyomozós jelenetek minden krimi és akciófilm kötelező velejárói, ám kétségtelen, hogy a műfajt a hazánkban is óriási sikerrel vetített Crime Scene Investigation nevet viselő sorozat tette igazán népszerűvé. A Jerry Bruckheimer nevével fémjelzett címet itthon is több csatorna vetíti párhuzamosan, gyakorlatilag alig akad olyan este, amikor ne tudnánk a bizarr gyilkosságok megfejtését nézve kikapcsolódni. A CSI közkedvelt játékalapanyag is, anno a Ubisoft kezdett kalandjáték-sorozatot fejleszteni a sorozat különböző mellékágai alapján az újgenerációs Sam & Max és Monkey Islandről is ismerős Telltale közreműködésével. A legújabb Deadly Intent az eredeti Las Vegas-i sorozatot veszi alapul, s bár a játék példásan bizonyítja, hogy az írók még mindig kifogyhatatlanok az ötletekből, ha bűncselekmények kitalálásáról van szó, sajnos másról nem tudunk ilyen elismerően szólni.


A CSI: Deadly Intent vérbeli kalandjáték, semmi sallang, öt megoldandó ügyet kapunk, igyekezzünk a végükre járni! A játékos szokás szerint egy éppen arra a pár feladatra odatévedő újoncot alakít, aki mindig egy-egy tapasztaltabb társával érkezik a helyszínre. Felvázolják nekünk a szituációt, elmondják az első információkat, majd mentorunk komoly fejmunka után megállapítja a széttrancsírozott hullát látván: itt bizony gyilkosság történt, nosza, irány nyomozni! Első ízben nem árt körbenézni a tett helyszínén, kifaggatni a szemtanúkat és összegyűjteni a bizonyítékokat. Minden hajszál, gyanús folt, dokumentum, felvétel és más fizikai objektum elegendő információt szolgáltathat az ügy felgöngyölítésére, ilyenkor a kurzor megváltozása segíti a játékost, hogy az ne a sötétben turkáljon. Ha rábukkantunk a bizonyítékra, nem mindegy, mit vetünk be a gyűjtéshez, hiszen a megszáradt folyadékokhoz, ujjlenyomatokhoz és repedésekhez más és más segédeszköz áll rendelkezésünkre, amelyek megfelelő használata után mondhatjuk csak, hogy sikerrel jártunk.


Mindez azonban nem elég, a bizonyítékok feldolgozása sok utómunkát igényel. A laborban hosszú órákat töltünk majd el, DNS-t és ujjlenyomatokat fogunk vizsgálni vagy éppen kétszázszoros nagyítás mellett próbáljuk eldönteni a mikroszkóp alatt, hogy a gyanúsítottnál talált cérnaszál a gyilkossághoz használt kötényből származik-e. Külön gép szolgál a DNS-ek megvizsgálására, összehasonlítására, ugyanitt határozhatjuk meg a különféle anyagok kémiai összetételét is, melyből következtethetünk azok eredeti mivoltára. A mikroszkóp a tárgyak közelebbi megfigyelését teszi lehetővé, a dokumentumanalizálóval pedig elmosódott, felismerhetetlen szövegekből nyerhetünk ki érdemi információkat. Külön asztalon rakhatjuk össze a széttört és szakadt tárgyakat, illetve külön számítógépben kutathatunk ujjlenyomatok és orvosi adatok után. Hasznos eszköz az audió és filmes anyagok vizsgálatára beüzemelt komputer is, kár, hogy ritkán fogjuk használni. Ezek az eszközök hihetetlenül jópofák a játékmenet szempontjából, több minijátékon keresztül tudunk csak hozzáférni az áhított DNS-mintához vagy ujjlenyomathoz, de sajnos némelyiket – persze érthető okokból – aránytalanul sokat fogjuk használni többihez képest.


Nem árt elnézni a hullaházba sem, a holttest és Dr. Robbins újabb információkkal várnak minket. Fontos tudni, hogy mikor halálozott el az áldozat, milyen korábbi betegségekkel küszködött, illetve az esetleges sérülések alapján jogosan következtethetünk valamilyen erőszakos bűncselekményre. Az apró részletek alapján a játékosnak kell kirakni a fejtörőt: a DNS-ek azonosításával, a szemtanúk elmondása szerint nekünk kell megtalálnunk a majdani gyanúsítottakat. Több is lesz belőlük, de csak egy valaki felelős a gyilkosságért, a kezünk pedig megvan kötve: nem tartóztathatunk le valakit csak úgy, ismernünk kell minden bizonyítékot, mire Brass parancsnok úgy dönt, megadja a letartóztatási engedélyt, de hasonló módon nála kell eljárnunk minden házkutatási és elfogatási parancsért. A gyanúsítottak ráadásul nem egyszerű esetek: mindegyikük folyamatosan tagad, ember legyen a talpán, aki elsőre megmondja, hogy vajh melyikük követte el a bűncselekményt. A vallatások alkalmával nekünk kell kiszednünk belőlük a fontos információkat, ha úgy adódik, hazugságaikat bizonyítékokkal megcáfolni. Nagyon élvezetes a Deadly Intent játékmenete, kalandjátéknak pont el megy, s az egyes epizódok minőségével sincs nagy probléma, igaz, a sorozat tükrében inkább csak vállalhatónak nevezném őket.


Akkor mégis mi a baj vele? Nos, mindez már egyáltalán nem újdonság, ugyanezt láttuk az előző részekben is, nem is egyszer. Ha időt akartam volna spórolni, be is másolhattam volna ide Chocho 2006-os tesztjét úgy, ahogy van. A játék semmit – beleértve a grafikát is – nem változott, a Telltale Games egyszerűen kitalált néhány új ügyet, megrajzolták a helyszíneket, megcsinálták az animációkat és a szinkronokat, s postázták is az aranylemezt a Ubisoftnak. Komoly munka, mondhatom. Persze nem várom, hogy az egyébként jó játékmeneten változtassanak, de azért néhány újdonság elfért volna a játékban, ráadásul erre a sorozat is bőven nyújtott volna elegendő alapanyagot. Az, hogy mennyire hasonlít a Deadly Intent a korábbi CSI-játékokhoz, onnan is látszik, hogy a korábbi hibák is megmaradtak. Egyrészt a játék még mindig borzasztóan rövid, némi túlzással a tapasztaltabb nyomozóknak egy hosszabb délutánt jósolunk, ők rosszabb esetben is végeznek az esti filmig. Újoncoknak tovább is tarthat a végigjátszás, de legtovább ők is a játék elején időznek majd, míg kitanulják a játékmenet csínját-bínját. Amolyan anekdotaként megemlítem, hogy engem a negyedik ügynél egy csúnya bug is hátráltatott, ami miatt kínomban fél óráig kutattam külföldi fórumokon a megoldásért, míg rá nem jöttem, hogy újra azonosítani kell az egyébként már felismert ujjlenyomatot. Az egyik legszemetebb játékhiba volt ez, amivel életemben találkoztam.


A CSI még mindig tipikusan egyszer végigjátszható anyag. Kaphatunk ugyan különféle kitüntetéseket, amelyek miatt esetleg megéri újra nekifutni a játéknak, de igazi jutalom nem jár értük, így igazából csak időpazarlásnak tartom a másodszori végigjátszást, hiszen utóbbi már nem tartogat sok meglepetést. Mindezen még a statisztikai mutatók és a nehézségi fokozatok sem segítenek, de elsőre mindenkinek ajánlom a nehéz szintet, máskülönben a gép a játékbeli PDA-nkra kétpercenként elküldi majd a továbbjutás felé terelő homályos utalásait, amiknek köszönhetően az a minimális kihívás is elveszik, amit a Deadly Intent eredetileg nyújtani tud.


Külcsínre is borzasztóan fest az új CSI. Említettem, hogy 2006 óta semmit nem változott a motor, pedig a játék már akkor sem volt szép! Hálás vagyok az időutazásért, régen láttam már ilyen béna és élettelen karaktermodelleket, ehhez hasonlót én is tudnék csinálni baltával a kezemben, továbbá az sem túl biztató, hogy a szereplők szemgolyói majd kifordulnak a helyükről. Az animációkkal sem voltam maradéktalanul megelégedve, minderre pedig a használható tárgyak vérszegény megjelenítése is rátesz egy lapáttal. Egyedül a kétdimenziós hátterekre tudom azt mondani, hogy oké, rendben vannak, de akkorra már a remélt filmes hatást rég hazavágta az összkép.


Pedig minden adott lenne a sorozat hangulatának felidézéséhez. A szereplők az eredeti színészek hangján szólalnak meg, s külsőre is felismerhetők, ha legyintünk a hiányosságok felett. A jeleneteket Las Vegast pásztázó, rövid átvezetők kötik össze és a végigpörgethető ügyek is kellően érdekesek, hangulatosak, a játékmenet pedig ötletes és kellemes. Mégsem tetszett a CSI: Deadly Intent, leginkább azért, mert egyszerű pénz- és rókabőrlehúzásnak tartom. Az új rész semmit nem változott a korábbi epizódokhoz képest, ami jó volt, most is jó, a rossz tulajdonságok pedig itt is visszaköszönnek. Mi bizonyítja leginkább a fejlesztők érdektelenségét, ha nem ez? A Deadly Intent fogyasztható játék, de teljes áron semmiképpen se vegyétek meg! Ahogy ismerem a sorozat eddigi pályafutását, úgyis hamar az ezerforintos kosárban landol majd...