Warhammer 40.000: Dawn of War II - Chaos Rising

Valószínűleg a tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése volt a sokak által alulértékelt Dawn of War 2, ami tulajdonképpen tipikus példája annak játéknak, amit egyszer mindenki végigtolt, aztán elfelejtette, s csak a legnagyobb Warhammer rajongók maradtak ott multizni. Az érdeklődés újraélesztésének érdekében a Relic elkészítette az első kiegészítőt, ami minden várakozásunkat felülmúlta.

Ugye emlékeztek még az első Dawn of War hírhedt utolsó kiegészítőjére, a félelmetesen rosszul sikerült Soultstormra? Na, a Chaos Rising minden tekintetben, annak az ellentéte. A Relic nem engedheti meg magának, hogy a nagyszerű DoW II hírnevét lerombolja valami gagyival, így ahhoz nyúltak, ami a Warhammer univerzumban mindig is működött: jön a Káosz! Hirtelen egy hatalmas bolygó érkezik meg a hiperűrből, rajta a Káosz erőinek összes ocsmányságával: vannak itt chaos marine-ok, hatalmas démonok és mindenféle csúnyaságok, akiknek egyetlen célja van: kiirtani mindenkit, aki az útjukba kerül, s menet közben lehetőleg még korruptálni a jó erőit is. A kiegészítő legnagyobb dobása egyértelműen az egyjátékos kampány folytatása, mely ugyan nem kifejezetten hosszú, viszont az alapjátékkal ellentétben minden egyes perce zseniálisan megkomponált és félelmetesen pörgős.


Az alap DoW II legnagyobb problémájának azt tartottuk, hogy egy-egy pályára néha többször is vissza kellett térni, s habár az esetek nagy többségében mi magunk választhattuk meg a teljesítendő melléküldetéseket, azért sok terület még így is ismétlődött néhányszor. A Chaos Rising ezt a problémát teljesen orvosolja, itt sosem fog előfordulni, hogy egy pályán többször is kelljen játszanunk, sőt, a környezetek nagyon gyakran váltakoznak. Habár visszatér pár ismerős bolygó az alapjátékból, a legtöbb terület teljesen új, s a havas pályák kifejezetten részletgazdagok, és zseniálisan néznek ki. A változatosságra még rásegít az is, hogy sosem kell két egyforma küldetést teljesítenünk, minden egyes pályán más és más célokat kapunk, ráadásul a történetet is folyamatosan adagolják a készítők az in-game érkező scriptelt átvezető jelenetek formájában. Ennek köszönhetően egyébként elég gyorsan átérezzük majd a sztorit, s elégedetten nyugtázhatjuk, hogy hasonló történetorientáltságot egy RTS-ben legutoljára talán a Warcraft 3-ban láthattunk.


Persze visszatérnek az alapjáték legkeményebb szereplői is, köztük az osztagvezetőnk, Avitus, valamint Davian Thule kapitány, akit ugyan megfosztottak testétől, de a szelleme beleköltözött egy hatalmas dreadnought lépegetőbe. Kapunk új főszereplőt is egy könyvtáros személyében, aki Jonah Orion néven fut, és iszonyatosan erős. Leginkább a különböző varázslatok elsütésében járatos, s nagyszerűen illik a korábban már megszeretett osztagunkba. A sztori egyébként annak ellenére, hogy viszonylag rövid, egy nagyon komoly ívű történetet mesél el, s ráadásul kapunk egy olyan fordulatot is az arcunkba, hogy a fal adja a másikat. Ezt persze itt és most nem fogom lelőni, elég annyit tudnotok, hogy az egyjátékos kampány végigjátszása során egy pillanatra sem fogtok unatkozni.


A játékrendszer alapvetően változatlan maradt, bár ami –nagyjából- jól működött, azon minek változtatni, ugyebár. Azért nem volt minden annyira jó az alap Dawn of War II-ben, én például sosem voltam kibékülve az inventory-rendszerrel és a küldetések közti csapatmenedzsmentet is néha túl soknak tartottam, de alapvetően azért jól összeálltak a különböző játékelemek egy egésszé. A Chaos Risingban ugyanúgy megkapjuk a lehetőséget, hogy két misszió között beszélgessünk a csapatunkkal, hírszerzési adatokat hallgassunk és bizgeráljuk az embereinket, majd elinduljunk a bevetésre. Az újdonság a korrupció-pontok bevezetése a tapasztalati pontok mellé. Ez gyakorlatilag azt reprezentálja, hogy a Káosz Istenei mennyire vannak hatással az egyes csapattagjainkra. Sokféleképpen növekedhet ez a mutató, például a küldetések közbeni döntéseinkkel, vagy azzal, ha az Istencsászár és/vagy feletteseink akaratával ellentétes módon cselekszünk, de akár úgy is, hogy a káosz erői által megérintett felszereléseket használjuk.


Ez az egész korrupció-rendszer tulajdonképpen egy alternatív utat kínál a karakterfejlesztésre, lévén befolyásolja hőseink képességeit. Elég jellemző példa erre drága könyvtárosunk, aki az alap gyógyító varázslatát elcserélheti agresszívabb, támadó jellegű mágiára. Az esetek nagy többségében a káosz sokkal több és erősebb képességet ad karaktereinknek, így néha nehéz a jó úton maradni, de ez különbözteti meg a kőkemény Blood Ravens katonákat a többiektől. Sajnos a történet menetét nem különösebben befolyásolják döntéseink, egyedül a befejezés változik attól függően, hogy a jó, vagy rossz utat választottuk, s ha rám hallgattok, akkor érdemes mindkettőt megszerezni, mert nagyon hangulatosak. Ez egyben azt is jelenti, hogy két végigjátszás biztos benne van a Chaos Rising kampányában, ami a mai világban már erősen értékelendő tulajdonság.


A Dawn of War II egyik legjobb része a többjátékos üzemmód volt, így nem meglepő, hogy a kiegészítő ezen a téren is hoz néhány újdonságot. Semmi radikális változásra ne tessék számítani, inkább csak a jó dolgokat bővítgették kicsit a Relic fejlesztői. Bekerült egy új free for all játékmód, ami a kiegészítő nevéhez méltó módon eléggé kaotikus, néhány új hős, meg persze az újfajta környezetekből átültetett pályák jönnek még extrába a már meglévők mellé, s természetesen bekerült komplettan a Chaos faj is. Érdekes, hogy habár a Chaos Rising működik magában, azaz telepítéskor nem igényli az alapjáték meglétét, de anélkül csak a káosz erőit választhatjuk többjátékos módban, a többi négy faj elérhetetlen.


Grafikailag is tökéletes a Chaos Rising, szerintem az egyik legszebb stratégiai játék, ami valaha készült. Nem csak a magas technikai színvonala miatt, de a kiemelkedő művészeti értékeinek köszönhetően is, valami félelmetesen visszaadja a WH40k sötét, kemény és reménytelen világát. De ha lehet, a hangok és a zenék még jobbak, mint a grafika. Csodás, epikus muzsikák, és falatbontó, brutális robbanások és lövések rázzák meg a szobánkat a megfelelő hangrendszer birtokában. Sőt, igazából nehezen tudok bármilyen téren belekötni a Chaos Risingba, de ha valamit meg kéne említenem, akkor az a mentési rendszer lenne. A probléma, hogy nem lehet simán menteni küldetés közben, hanem csak mentés és kilépés van, így ha egy-egy nehezebb rész után esetleg biztonságban szeretnénk magunkat tudni, kénytelenek vagyunk kilépni és belépni újra. Aki ezt kitalálta, azt jogosan büntetném azonnali fejlövésre. A másik negatívum a Games for Windows Live rendszer használata, ami még mindig eléggé gagyi sajnos.


Ezen kívül már csak az tudnám felhozni, hogy a Chaos Rising túl nehéz azoknak, akik nem játszottak az alapjátékkal: itt bizony nincs teketóriázás, rögtön bekerülünk a mélyvízbe. Mindenkinek ajánlom, aki kihagyta az alap Dawn of War 2-t, hogy pótolja be, hiszen ma már elég olcsón hozzá lehet jutni, s utána nyergeljen át a kiegészítőre. Két kiemelkedően jó játékról van ugyanis szó, melyek technikailag és hangulatilag is elismerésre méltóak. Persze kisebb-nagyobb hiányosságok azért akadnak, de összességében hiba lenne kihagyni a Blood Ravens osztag legújabb kalandját.