Playstation Move teszt

Az első és legfontosabb dolog, amiről szót szeretnék ejteni, az maga az eszköz beüzemeltetése. Mint azt gondolom tudjátok, a Move kontroller legjobb barátja a PS3 Eyetoy lesz, avagy az a bizonyos cuki kis kamera amit idáig az ég világon semmire sem használtunk, pedig szerény véleményem szerint sokkal jobb minőségű videózási lehetőségeket rejteget magában, mint az X360-as riválisa. Ha voltál olyan naiv, és a boltban csak egy Move-ot vettél, akkor eléggé elkeseredett leszel, mert a kamera nélkül nem sokra fogsz menni a különböző színekben pompázó tölcséres fagyival. Szóval ekkora hibát senki se kövessen el!


Miután a kamerát kék állásba tettük, és a Move-ot egy USB zsinórral hozzákötöttük kedvenc szuper-számítógépünkhöz, nem is lesz más dolgunk, mint megnyomni rajta a PS gombot és már el is indul a kalibrálás, ami nagyjából olyan negyed pillanat alatt meg is történik. Igen-igen, ennyi volt, minden mást már az adott játékon belül kell megtennünk. A Move remekül használható távkapcsolónak is, tudunk vele navigálni a menün belül, rendkívül kézre álló darab és mondanom sem kell, hogy annyira jópofára és szerethetőre csinálták, hogy az ember legszívesebben beleharapna. Ezek után pedig már nem is lesz más dolgunk, mint berakni az éppen aktuális megvásárolt játékunkat. Vagy ha éppenséggel egy indulócsomagot vettünk (Move+kamera+demólemez), akkor rögtön neki is állhatunk a -gondolom- tartalmas próbaverziók felfedezésének. Hozzánk öt játék jött, amiből kettőt InGen nagy elmésen már letesztelt előttem, de azért igyekszem mindegyikről némi minimális felvilágosítást, illetve élménybeszámolót tartani. Menjünk akkor sorjában:


Kung Fu Rider

Nem véletlen, hogy ezzel kezdem a sort, ugyanis ez volt az első cím, ami a kezeim közé akadt. A neve alapján voltam olyan ostoba, hogy azt hittem valami jó kis zúzós verekedős játékkal lesz dolgom. Mondanom sem kell, hogy hatalmasat koppantam, mert ez bizony csak egy ultra beteg arcade anyag, ami olyan szinten japán, hogy az már fáj… de komolyan. Miután bekalibráltuk a Move-ot (nagyjából 3 másodperces folyamat), nem is lesz más dolgunk mint kiválasztani a nekünk szimpatikus karaktert, a szemüveges lúzer gyerek és a bögyös miniszoknyás titkárnő közül. Ezután már jön is a tréning, és a döbbenet. A feladatunk az lesz, hogy japán forgalmas és szűkös kis utcácskáin, az irodai forgószéket jól meghajtva, majd arra felpattanva végigguruljunk a pályán, össze-vissza kanyarodva, akadályokat kerülgetve, átugorva, bizonyos esetekben forgórúgásokat kiosztva az éppen ránk rontó napszemüveges gengszterek ellen, és ennél több dolgunk nem is lesz. Gondolom nem csodálkoztok, hogy a cím tesztelése villámgyorsan a végéhez ért, összenéztem a bratyóval, és egy nagy sóhajtás közepette hatalmasat kortyoltam a sörömbe, abban reménykedve, hogy nem lesz mindegyik anyag ilyen fertelmesen pocsék.


Sports Champions

Szerencsére a guvadt szemes döbbenetem azonnal tátott szájjá alakult, mikor elérkeztem a világ egyik legélvezetesebb játékcsomagjához, aminek a beszerzését minden új Move tulajdonosnak kötelezővé teszek… sajnálom. Tekintettel arra, hogy mélyről jövő gyűlöletet és undort érzek az összes sportjáték iránt, ez tőlem olvasva nagy szó emberek, bizony ám!


Szóval sportolni fogunk, nem is akárhogy. Lehetőségünk lesz arra, hogy frizbizzünk, íjászkodjunk, röpizzünk, pingpongozzunk, boccizzunk (ez egy óriásgolyós játék, amit mindenki ismer, csak nem tudtuk, hogy így hívják) és végül, de nem utolsó sorban, az arénában tegyük próbára képességeinket a karddal és pajzzsal. Korábban InGen már minden fontos dolgot leírt nektek ezekről a játékokról, amire én még ki szeretnék térni, az a két Move használatának a lehetősége, amit az íjászkodásnál, a röpinél és a kardozásnál aktiválhatunk. Sajnos nem állt módomban ezeket letesztelni, de különböző videókra rákeresve meg kell mondanom, gyökeresen változik meg tőle a játék és az élvezeti faktor. Hatalmas nagy élményben lesz része azoknak, akik vesznek egy nagy levegőt és beruháznak egy második Move-ra, vagy esetlegesen áthívják a havert, és összedobják a közösbe amilyük van.


Heavy Rain Move edition

Ennél a lemeznél bizony remegett a kezem rendesen, hiszen korábban már fantasztikus élményeket köszönhettem ennek a játéknak, nagyon izgultam érte, hátha még ennél többre is lesz majd képes az új irányításnak köszönhetően. Az első és talán egyetlen csalódás akkor ért, mikor rá kellett döbbennem, hogy ehhez már sajnos szükség van Navigation kontrollerre is – tudjátok, amin van egy analóg joy és egy D-pad. Na igen, erre bizony nem számítottam, de fanatikus rajongóként, három végigjátszással a hátam mögött, sufnituningban gyorsan megoldottam eme problémát, a Sixasis bal combomra való stabil oldalfekvésbe rakásával. Így már egész kényelmesen tudtam játszani, és le tudtam tesztelni, hogy mire is számíthatok, miután komolyabban bele fogok merülni ismét ebbe a csodába, amit Heavy Rainnek hívnak. 


Első  körben fel fogunk installálni közel három gigát a vinyóra, ezzel is biztosítva a gördülékenyebb játékmenetet, majd örömmel tapasztalhatjuk, hogy a játék intelligensen kezeli az alap Heavy Raines eredményeinket és mentett állásainkat, tehát tulajdonképpen a korábbi verziót el lehet adni, mert most egy feltuningolt változattal lettünk gazdagabbak. Ugyancsak örültem neki, hogy a kalibrálásánál „a kényelmesen helyezkedjünk el a fotelünkben” változatot preferálták a készítők, tehát nem állva hadonászva fogunk játszani mint a többi címnél. Az irányítás teljesen megváltozott, sokkal intelligensebb lett, aminek köszönhetően lényegesen jobban bele fogjuk élni magunkat a történésekbe, a már-már realisztikus mozdulatoknak köszönhetően. A bal ravaszt lenyomva, mikor főszereplőnk gondolatai közül választhatunk, ezúttal kényelmesen egy mini célkereszttel tudunk opciózni. Sokkal kézreállóbb és valósághűbb élményben lesz részünk. Egyedül csak a fel-le és jobbra-balra rázogatáshoz lesz nehéz hozzászokni, de ezt is meg lehet tanulni idővel. Akik szerették ezt a játékot és rendelkeznek a Move+Navi kombóval, ezt a változatot egyenesen imádni fogják, csak ajánlani tudom nekik, azoknak meg főleg, akik korábban nem tettek egy próbát ezzel a csodálatos anyaggal.


Eyepet Move Edition

Korábban már erről a cuki kis címről is írtam egy tesztet, és úgy gondolom, hogy ezalatt a közel egy év alatt már mindenki tudja, mivel van dolga, ha megvásárolja. Az Eyepet egy nagyon aranyos kis családi játék, főleg azoknak ajánlott a beszerzése, akit otthon egy kis poronty vár. A korábbi betegségeit szinte kivétel nélkül levetkőzte. Sokkal egyszerűbb és kényelmesebb az irányítás Move-val, pillanatok alatt elsajátítható minden mozdulat, és természetesen rengeteg újítást is beleraktak különböző mini-játékok formájában. Az egyedüli probléma vele csak az, ami a korábbi verziónál is gondot jelenthetett: nagy a fényigénye az ideális irányításhoz. De mivel gondolom a családos emberek nem este vagy hajnalban szoktak nekiállni játszani a csöppséggel, ezért ez nekik nem fog különösebben nagy gondot jelenteni.


Start the party

Ez talán a legaranyosabb és egyben legbutább játék, amivel valaha nyomultam. Korábban InGen erről is írt már nektek egy szösszenetet, úgyhogy nem mennék bele mélyebben a dologba. Megvásárlását olyan partyarcoknak ajánlom, akik hajlamosak magukat olyan szinten a sárga földig leinni, amikor már bármi jó nekik, és bármin képesek nevetni. A Start the Party mini-játékok sokasága, rendkívül jópofa és vicces módon prezentálva, lehetőségünk van akár egyszerre négyen is nyomulni, a gond ilyenkor az, hogy a játék egyszerre csak egy darab Move-ot tud kezelni, tehát kézről kézre kell azt adogatni. Ami hullarészegen nem biztos, hogy annyira előnyös dolog…


Nekem már van Wii-m, minek ez a Move?!

Tehetné fel a kérdést joggal minden kedves Wii tulajdonos. Gondolom senkiben se merült fel annak a puszta ténynek a megkérdőjelezése, hogy mind a Move, mind pedig a Kinect egyfajta pofátlan lenyúlása a Nintendo hatalmas ötletének. Megpróbáltak némileg csiszolni a technológián ahhoz, hogy még egy kis szeletet kaphassanak a konzolpiac tortájából. A gond csak annyi, hogy ez sikerült nekik, sőt mi több, véleményem szerint ennél még sokkal több is.


A Wii kontrollere ugyanis tulajdonképpen csak egy vertikális kivetülése -bután fogalmazva- egy egérpadnak. Csak a fel-le és a jobbra-balra irányok léteznek neki, tehát igazából kétdimenziós mozgásérzékelésről beszélünk. Persze sok egyéb trükköt is bevezettek az idők során, a kontroller csavargatásával és még sorolhatnám, de ezúttal megérkeztünk ennek a technológiának a csúcsához. Ugyanis a Move már a „Z” koordinátát is ismeri, tehát érzékeli az előre-hátra irányokat, a távolságot, illetve közelséget, amivel immáron egy képzeletbeli gömb teljes területén képes mozogni. Mondanom sem kell, hogy ezt kombinálva a Cell processzor tudásával, szinte azonnal érzékeli a mozdulatainkat, történjenek azok bármilyen koordinátán belül. Ráadásul a gyorsulásmérőnek és más boszorkányságoknak köszönhetően még a mozdulatok erejét is képes érzékelni, ami mondjuk egy gladiátormérkőzés közben, vagy egy golyós játéknál (bocci) döbbenetesen élethű élményt nyújt számunkra. Sose voltam egy nagy Wii rajongó, de úgy gondolom, ezentúl már nem is leszek, mert a Move hihetetlenül meggyőző technológia!


Move vagy Kinect?

Nagy butaság lenne komolyabban összehasonlítani a két technológiát és esetlegesen végleges konzekvenciákat levonni az eredményekből. Egyrészt mert a Kinectet még nem állt módomban letesztelni, másrészt azért, mert két egymástól teljesen különböző dologról van itt szó. A Move sokak szemében nem más, mint a Wii technológia pofátlan lenyúlása, amit kicsit optimistább hozzáállással én inkább úgy fogalmaznék meg, hogy a Sony nem akarta, hogy kedvenc vásárlói kimaradjanak ebből az élményből. A Move egy 21. századi módszere a szórakoztatásnak, míg a Kinect jóval előrébb ugrik az időben, és használata közben szerintem fel fog sejleni előttünk a jövő. 


A Microsoft kiegészítője leginkább a kezünkkel irányítható, hangunkkal vezérelhető élményekben tud majd nagyot alkotni, melyet várhatóan a casual játékosok fognak igazán élvezni. Ráadásul sokan azt mondják, hogy drága is lesz, pedig ha elkezdünk egy kicsit matekolni, akkor kettő Move, egy navi kontroller és egy kamera már kiteszi egy Kinect árát. A turpisság csak annyi, hogy nem vagyunk kötelesek egyben kicsengetni ezt az összeget, pedig ha valaki tesz egy próbát a fagyival, akkor garantálom neki, hogy igenis költeni fog minderre, legfeljebb csak később és részletekben.


Mindkettő  technológia helyigényes, tehát nem lehet bármilyen szobában használni őket. A TV előtt szükség van minimum két méter helyre, de inkább két és félre. A Move nem igényel olyan sok fényt, simán működik félhomályban is, míg a Kinectnek nagy szüksége van a világosságra. Szóval nem könnyű választani, azok vannak könnyű helyzetben, akik csak az egyik konzollal rendelkeznek. Mi, akiknek mindkettő van, nagy dilemma előtt állunk ez nem vitás. Sokáig csak a jó oldalát élvezhettük a multiplatformozásnak, kinek az Xbox, kinek a PS3 volt a kedvenc alapkonzolja, de ezúttal nem lesz könnyű a választás, ezt garantálom. Jelen esetben én teljesen el vagyok ájulva a Move-tól, és biztos vagyok benne, hogy mindent meg fogok venni, ami a teljes élményhez szükségeltetik. Aztán idővel csak lesz egy haver, aki Kinectet vesz, és akkor leszek bajban, ha beleszeretek abba is, amire igencsak nagy az esély magamat ismerve. De úgy gondolom, hogy az ember ne vonjon meg magától semmit, ami csak egy kicsikét is hozzá tud tenni a szórakozásához, vagy kiszakíthatja a szürke hétköznapokból, és bizony ezek a technológiák szórakoztatnak csak a javából. Remélem nagyjából leírtam mindent, amit szerettem volna, kérdezzetek nyugodtan bármit, ami még érdekel titeket, ígérem válaszolni fogok mindenkinek!

Kapcsolódó cikkek

• Playstation Move bemutató és előteszt
• Playstation 3 PS3 Slim bemutató és teszt
• Playstation 3 Playstation Home teszt
• Playstation 3