Rock Band 3 teszt

Rendesen elkényeztetnek. A Guitar Hero évente legalább két alkalommal jelentkezik új játékkal, a Rock Band pedig amellett, hogy a DLC-knek köszönhetően folyamatosan dagad, alkalmanként még különleges kiadásokkal is meglep minket. A LEGO Rock Band fantasztikusan aranyos lett, a The Beatles Rock Band pedig olyan hangulatosra sikerült, hogy le se akartuk tenni, és a gombafejűek teljes pályafutását legalább háromszor végigjátszottuk. A harmadik rész igazi folytatás lett, megmaradt benne mindaz, amit szerettünk, és egyben új szintre emelte magát a stílust is.


A Rock Band 3 a jól megszokott, régi játékmenetre épül. A felénk repülő színes kockákat el kell találnunk, ezzel kicsalva az adott eszközből a hangot, a legjobb pedig, hogy teljesen kompatibilis minden GH és régi Rock Band kontrollerrel, így ha nem akarunk, ezúttal sem kell félszázezret elköltenünk csak a játék miatt. Az új részben van basszusgitár, elektromos gitár, dob, ének, és immáron zongora is, melyek bármelyikét tolhatjuk egyénileg, de ha úgy tartja kedvünk, akkor igazi kis házibulit is szervezhetünk a segítségével.


A játékmenet alapjai nem változtak. Minél több hangot találunk el, annál jobban megy fel a teljesítményszámláló, és annál magasabb a szorzónk is, ha viszont folyamatosan mellényomunk, akkor kifütyül a közönség, és vége a koncertnek. De klasszikus képet mutatnak a játékmódok is: a Quickplay a gyors performanszok otthona, ahol bármelyik, nekünk tetsző dalt elnyomhatjuk, míg a Road Challenge a turné, melynek minden állomásán különböző, játék által összeválogatott számok várnak ránk. A bandatagjaink eleinte metróval közlekednek, és helyi bárokban kapnak csak lehetőséget, majd ha már híresebbé váltak, akkor autóba ülnek, és buszra szállnak, hogy a környező városokat meg meghódítsák. Végül pedig nem más vár rájuk, mint a világkörüli turné, repülővel, pezsgővel, kaviárral, és persze milliós közönséggel.


A négyfős csapatunk állhat előre elkészített szereplőkből, de a karakterszerkesztőben magunk is megtervezhetjük őket. Több tucat hajviselet, öltözködési stílus, és kiegészítő közül választhatunk, és bár nem lehet őket úgy gyurmázni, mint például a Tiger Woods PGA Tourban, azért kötve hinném, hogy ne találná meg mindenki a hozzá passzoló arcokat. Jópofa dolog pedig, hogy a játék menüjében folyamatosan őket mutatják, sétálnak az utcán, hangolnak a stúdióban, turné előtt pedig bepakolnak a bőröndbe, és összeszedik a hangszereiket, egyszóval tényleg olyan a csapat, mintha a mi kis családunk lenne.


A Training menüpontra bökve a játék elmagyarázza nekünk az alapokat, és megtanulhatjuk a különböző hangszerek használatát is, míg a Careerben az aktuális statisztikák várnak ránk. Megnézhetjük, hogy mennyit játszottunk a különböző hangszerekkel, hogy milyen ingame díjakat és achievementeket értünk már el, és mit kell csinálni a többi megszerzéséhez. A lehetőségek tárháza viszont itt ki is fújt, míg a nagy konkurenciának számító Guitar Hero minden részben igyekszik valami új történettel, vagy játékelemmel feldobni a sorozatot, addig a Rock Band ezen a téren most nem törte össze magát, legalábbis ami az alapjátékot illeti, biztos nem.


Nagy újdonság viszont a háromszemélyes ének mód, az új dobtányér-kiegészítő, és a korábban már említett két új hangszer. A hathúros gitárt sajnos még nem volt lehetőségünk kipróbálni, de az élménybeszámolók szerint rendkívül ötletes, és egyben nagyon nehéz is, az eszközön ugyanis az alap kezelőkön kívül nem kevesebb, mint százkét gomb kapott helyet. A nyakrészen lévő tizenhét oszlop mindegyikén találhatunk hat kis fém nyomókát, melyek a húrok lefogását szimbolizálják, játék közben pedig meg kell találnunk ezeket, és pengetni az adott színhez tartozó damilt. Brutális feladat vár ránk ezek szerint, de az biztos, hogy aki itt megtanul gitározni, annak már nem kell sokat gyakorolnia, hogy ugyanez menjen egy igazi hangszeren is.


A billentyűs hangszer szintén remekül sikerült. Magát a kontrollert lehet nyakba akasztva, és állványra erősítve is használni, a huszonöt tagú gombsor pedig a szokásos piros, sárga, kék, zöld és narancs sávokra lett osztva, 5-7-5-7-1 elosztásban. Gyenge fokozaton értelemszerűen csak ötöt kell belőlük használni, melyek az eszköz közepén kis pöttyel vannak megjelölve, az új Pro Mode játékmódnál viszont az összes billentyű akcióba kerül. A teljes sor ilyenkor nem fér ki a képernyőre, ezért a játék mindig csak tíz fehéret, és hét feketét mutat belőle, s ha a billentyűzet többi részét is használni kell, akkor egyszerűen eltolja a színsort, ezzel jelezve, hogy mi is tegyük arrébb a kezünket.


A zenei felhozatal szép kövér lett. Összesen nyolcvanhárom dal kapott helyet a lemezen, közel kétezer fősre növelve ezzel a játékhoz elérhető számok listáját, s bár nincsenek benne olyan igazi, templomgyújtogatós halálmetál stílusok, mint a Guitar Hero-ban, azért most sincs okunk a panaszra. A Marilyn Manson, a Rammstein, a The Bronx, a Tears for Fears, az Ozzy Osbourne, a Queen, a Slipknot, a Bob Marley, a The Beach Boys, a HIM, a Deep Purple és az Elton John számok rendkívül fülbemászóak, még úgy is, hogy közülük nem egy szerepelt már a konkurencia játékában is.


A Rock Band 3 forradalmasította tehát a zenei játékokat, az új hangszereknek köszönhetően döbbenetes játékélményt kaptunk, aki viszont nem szeretné még lecserélni a kontrollereit, annak az alapjáték megvásárlását sem ajánljuk. A régi kütyük ugyanazt a feelinget adják, mint korábban, ezeket használva az új Rock Band is nulla újdonságot kínál, így sokkal jobb választás nála a Guitar Hero: Warriors of Rock. Ha viszont valaki szeretne beruházni az új gitárba, meg a szintibe, az bátran tegye meg! Egészen biztos, hogy nem fogja megbánni, a húrokat pengetve pedig maga az élmény is átalakul. Ez nem játék többé. Ez már szimulátor.