Donkey Kong Country Returns teszt

1981-et írtunk, mikor Shigeru Miyamoto, a Nintendo atyja megalkotta első igazán híres játékát, a Donkey Kongot. Az oldalnézetes platformert olyan filmek ihlették, mint a King Kong, a Szépség és a szörnyeteg, meg a Popeye, maga a történet pedig egy különös szerelmi háromszöget mesélt el. Donkey Kong alakította a megtestesült gonoszt, elrabolta a szegény asztalos fiú, Jumpman szerelmét, Ladyt, a mi feladatunk pedig nem más volt, mint hatalmas kalandok közepette, életünket is kockára téve, felkutatni rejtekhelyüket, és megküzdeni a gyönyörű lányért. A bátor fiú története hatalmas sikernek örvendett, a főszereplő az idők során asztalosból vízvezeték-szerelővé lépett elő, és felvette a Mario nevet, a lányból Pauline lett, a vicsorgó, tomboló gorilla pedig szépen lassan a feledés homályába lépett.
 

Kong közel tizenhárom év után, 1994-ben támadt csak fel, a nevével fémjelzett Donkey Kong Country a nyolcmilliós eladásnak köszönhetően minden idők legnépszerűbb SNES játéka lett. A majomkalandok trilógiává nőttek, majd meghódították Gameboy, a Nintendo 64, a GameCube és a DS rendszereket, s most, 2010-ben elérkezett az idő, hogy Donkey Kong Country Returns címmel köszöntsük a sorozat legújabb tagját, ezúttal Nintendo Wii konzolon.
 

A szellemek egy vulkánkitörés után özönlötték el a szigetet, dühük csillapíthatatlan. A tiki varázserő azonban valami megmagyarázhatatlan dolog miatt nincsen hatással a majmokra, Donkey Kong pedig elhatározza, hogy kerüljön bármibe is, de visszaszerzi a kifosztott banánkészletét, s véget vet az idegen uralomnak. Diddy Kong kíséretével hősünk útnak indul hát, a vadonban azonban hatalmas veszedelem vár rá. A megbabonázott állatok az útját állják, s feltűnnek maguk a tikik is, az erején kívül pedig az ügyességét sem hagyhatja otthon, a mozgó pallók és süllyedő rámpák ugyanis ezernyi csapdát rejtenek, egy rossz mozdulat, és vége mindennek. Izgalmas kalandoknak nézünk tehát elébe, s bármily’ gyerekesen is hangzik a történet, az biztos, hogy aki anno találkozott a SNES változattal, az ugyanarra a varázslatos, lebilincselő hangulatra számíthat a folytatástól is.
 

A Donkey Kong Country Returns egy klasszikus, oldalnézetes akciójáték, imádnivaló állatokkal, aranyos cselekménnyel, és rengeteg kihívással. Egyjátékos módban a címszereplőt irányíthatjuk, de hátunkra csimpaszkodva a kismajom is csatlakozik hozzánk, míg ketten játszva egyénileg indulunk útnak, s ha valamelyikünk elbukik, a másik fel tudja támasztani. Kalandjainknak a DK sziget ad otthont, a dzsungelben kezdünk, majd jön a tengerpart, a hegyvidék, az erdő, majd egyre bentebb hatolva el kell jutnunk a vulkánig, hogy megállítsuk a gonosz szellemeket, és újra békét hozzunk a kis trópusi otthonunkba. 
 

Maga a játékmenet a legkevésbé  sem bonyolult, csak megyünk előre, és szétzúzunk mindenkit. Az ellenfeleknek a hátára kell ugranunk, s már nem is zavarják tovább köreinket, de az előre gombot tartva, és a kontrollert megrázva tudunk gurulni is, mely mindenkit elsodor, aki csak a közelünkben van. Kong különleges képessége még a különböző rejtett dolgokat felfedő, pusztító erejű toporzékolás is, illetve lehet vele fújtatni, ami eloltja a tüzet, vagy lerepíti a virágok szirmait, felfedve ily módon az alattuk megbújó kincseket. Végül pedig, de nem utolsósorban, tudja használni a kezeit is, lehet például hordókat dobálni, de mászni is tud, csak meg kell nyomnunk az egyes gombot, és hősünk máris felcsimpaszkodik a magasba, így kerülve el a mélyben rá váró csapdákat. Diddyre a DK feliratú hordókban találhatunk rá, ő megduplázza az energiánkat, illetve a hátán lévő jetpacknek köszönhetően át tud minket vinni a nagyobb szakadékokon is, igazi társ ő, meg kell becsülnünk a segítségét.
 

Természetesen nem is beszélhetnénk platformer játékról, ha nem lehetne milliónyi dolgot összegyűjteni. A pályán elszórt banánok pontot érnek, mely a végső értékelésünknél jön jól, ezen kívül pedig fel tudjuk venni a KONG szó elrejtett betűit, illetve a szintén titkos helyekre dugott puzzledarabokat is, amolyan különleges tárgyként. A piros szívek energiát adnak nekünk, míg a lufik az újrakezdések számát növelik meg, s ha aranyérmére lelünk, azt az öreg Cranky Kong boltjában költhetjük el, különböző bónusz pályákra, vagy életpontokra beváltva. Jópofa dolog, hogy ha mind a nyolc plusz pályát megcsináljuk, akkor elérhetővé válik egy Mirror nevű játékmód is, mely letükrözi nekünk a játék teljes egészét, gyakorlatilag egy csapásra megduplázva ezzel kalandjaink hosszát.
 

Az ugrálós részeken kívül olykor egy bányászkocsiban ülve is helyt kell állnunk, hatalmas sebességgel száguldva a veszélyes, földalatti járatokban, s vannak puskaporral töltött, repülő hordók is, melyek meglovaglása szintén nem kis feladat. Hasonlóan a klasszikus részekből tért vissza Rambi, az orrszarvú is, aki megállíthatatlanul tör előre, miközben a hátán ülve nekünk szinte semmi dolgunk sincsen, illetve megint találhatunk ágyúkat, melyek messzire repítenek minket, nekünk csak célozni kell, és eltalálni a megfelelő pillanatokat. A végigjátszáshoz több mint hatvan, kisebb-nagyobb pályán kell teljesítenünk, a nyolc nagy helyszín végén mindig vár egy főellenség, aktuális státuszunkat pedig egy Mario-sorozatból ismerős, felső nézetes térkép mutatja, mellyel a korábbi pályákra is könnyedén visszatérhetünk.
 

Döbbenetesen jól sikerült a Donkey Kong Country Returns, a rajzolt, háromdimenziós, de oldalnézetes grafikára egy szavunk sem lehet, s bár a hangok egy kicsit gyerekesek, panaszra nincsen okunk, az eredeti játékok világa ugyanilyen kis szeretnivalóan bárgyú volt. Az élmény pedig egyenesen fantasztikus. A Super Mario Galaxy 2, a Metroid Other M és a Sonic Colors után egy újabb nagy cím méltó folytatását üdvözölhetjük most, kicsik és nagyok egyaránt jól szórakoznak majd vele, ha van játék, amiben a Nintendo lelke megérint minket, akkor ez egyértelműen ilyen. Vegyétek, szeressétek, imádjátok.