Rango: The Video Game teszt

Johnny Depp, Isla Fisher és James Ward Byrkit legújabb animációs filmje izgalmas történetet mesél el. Rango, az önértékelési problémákkal küzdő kaméleon az otthon szerető melegétől egy napon elszakadva a végtelen prérin találja magát, harcolnia kell a túlélésért, idegen ő itt, és ezt tudja mindenki. Útja Por városába vezeti, a ragadozók elől itt némi menedékre lelhet, ám a fura közösség nem a vendégszeretetéről híres, különleges lények és törvényen kívüli rosszfiúk népesítik be a várost, a beilleszkedésnek hősünk pedig igen szokatlan módját választja. Elhiteti a „porgárokkal”, hogy ő az új sheriff, terve azonban túl jól sikerül, s hamar azon kapja magát, hogy a város megmentése a vállát nyomja.


A Rango: The Video Game nem követi a film eseményeit, helyette kis történeteket dolgoz fel, visszaemlékezések formájában. Hősünk a helyi ivóban mesél a gyerekeknek, kilenc izgalmas kaland vár ránk, fantáziából pedig nincsen hiány, Rangonak pörög a nyelve, zajlanak az események. Verekednünk kell és lövöldözni, lovagolni, mádárháton repülni, száguldó vonat tetején egyensúlyozni, rosszfiúkra vadászni, ami a prérin megtörténhet, abba hősünk bele is fut, találkozik Babszemmel, Bandita Billel, sőt megküzd a gonosz Csörgőkígyó Jake-kel is.


A játékmenet egyszerű, nem lehet eltévedni, mindig csak előre kell menni, lőni az utunkba kerülő gonoszokat, és harcolni azért, hogy Por városában végre béke legyen. Elsődleges fegyverünk egy revolver, de lehet felvenni gépfegyvert, sörétes puskát, és launchert is, melyek bár jó fél percre elegendő töltényt tartalmaznak csak, segítségükkel nincs, mi Rango útjába állna. De a hangsúly nem csak a nyers akción van, igazi kis gyerek-szerepjáték lett a Rango: The Video Game, az útszéli dobozokat kifosztva, és a csillogó sziklákat megtörve értékes aranyérmékhez lehet juttatni hősünket, melyeket aztán különféle képességekre, hasznos tulajdonságokra válthatunk be. Az árusnál fejleszthetjük az erőnket, az életünket, a fegyverünk kapacitását, az újratöltés sebességét, a célzás pontosságát, illetve növelhetjük a dobbantós támadásunk nagyságát is, Rango egyetlen ugrással mindenkit el tud sodorni maga körül, jól jön, ha szorult helyzetbe kerülünk.


A film rajongói a játék Extra menüjében mindenféle kincsre lelhetnek, lehet új ruhát adni Rangora, megismerhetjük a karakterek életét, és szemezgethetünk a játék fejlesztésekor készült tervrajzokban is, akadnak köztük érdekes darabok. Gyerekjáték lévén pedig csalások is vannak ám, a neten fellelhető kódokat a Cheat menübe pötyögve mindenféle izgalmas előnyhöz juttathatjuk magunkat, régen mi is így nyomtuk a játékokat, vannak dolgok, melyek sosem változnak.


Megvalósítás terén a Rango: The Video Game nem emelkedik ki a többi, hasonszőrű gyerekjáték közül. A hangulat és a zene nagyon jó, ahogy haladunk előre, úgy tűnik fel mindig a mexikói bagolyzenekar, melyet a filmben is láthattunk, nekünk játszanak, néha a halálunkat jövendölik meg, néha a dicsőségünket. Látvány tekintetében azonban átlagon aluli a játék, Xbox 360 konzolon teszteltünk, és nem láttunk egyetlen modern megoldást sem, a speciális effektek öregek, a textúrák egyszerűek, még szálló por sincs, csak mi vagyunk, a derékszögű vonalzóval rajzolt pálya, és az a fél tucat ellenség, melyet mindig le kell vernünk. Rossz hír pedig, hogy magyar nyelv se került a játékba, így a gyerekek nem fogják érteni, hogy mi történik, s akik tudnak is egy kicsit angolul, a feliratozást azok se fogják tudni dekódolni, olyan rossz betűtípust sikerült ugyanis választani ehhez.


A kihívással szerencsére nincsenek gondok, a játék egyszerre tud könnyű, és izzasztó lenni, nem kell milliméterre kiszámolt ugrásokat végrehajtani, és az idegesítő platformelemektől is megkíméltek minket a készítők. Kár, hogy rendkívül rövid az egész, a legnehezebb nehézségi fokozaton sem kell néhány óránál több ahhoz, hogy végére érjünk a történetnek, és bezsebeljünk minden achievementet.


A Rango: The Video Game sablonos kényszerjáték lett, melyet a film után biztosan ki fog erőszakolni a gyerek. Jópofa és változatos kalandok várnak ránk benne, a történet tele van akcióval, remekül el lehet vele szórakozni, és nagyon aranyosak a szereplők is, ám összességében nem valami meggyőző. A gyors végigjátszásnak, és a túlegyszerűsített játékmenetnek köszönhetően hamar feledésbe merül a történet, Rango sosem lesz egy generációs legenda, ahogyan ez a játék sem.