Igen, ez valóban „csak” egy Monster Hunter-klón, abból viszont a legjobb fajta, és aki ismer engem, vagy olvassa a munkásságomat, az tudja, hogy én amúgy se voltam nagyon elájulva a - gondolom - méltón ajnározott nagy „elsőtől”. Kitalálni valami újat valóban nagy dolog, de úgy gondolom hogy még ennél is nagyobbnak számít a skatulyából kiszabadulni és továbbfejleszteni az alapötletet, majd ezzel egyedivé válni.
Az eredeti játék a God Eater volt, ami tavaly februárban látott napvilágot, és hihetetlen sikereket ért el a most sajnos eléggé viharos napokat megélő szigetországban. Ahogyan az a sikeres vadászgatós címekkel lenni szokott, egy évvel később kiadták belőle a felturbózott változatot, a Gods Eater Burstöt, ami legfőképpen azoknak jó, akik tavaly nem tettek próbát ezzel a remek játékkal. A Burst szebb, jobb, átgondoltabb és jóval nagyobb lehetőségekkel kecsegtet, mint az elődje. Mi most úgy fogjuk kezelni, mint egy teljesen új játékot.
Kalandjaink a Földön játszódnak, egy olyan poszt-apokaliptikus jövőben, amit senki nem kívánhat magának. Évekkel ezelőtt egy mutáns idegen faj jelent meg szeretett bolygónkon, az aragami, mely hetek leforgása alatt szinte a teljes pusztulásba vezette az emberiséget. Létrejött egy társaság, egy szűk kis harcos közösség; a Fenrir, melynek célja megvédeni a túlélőket és végleg megtisztítani azt, ami szeretett otthonunkból megmaradt. A harchoz speciálisan erre nevelt és génkezelt gyerekeket képeznek ki: a God Eatereket. Kiválasztottak ők, azon kevesek közé tartoznak, akik képesek használni a God Arcot. Ez egy fegyver, amit aragami sejtekből fejlesztettek ki, és hihetetlen dolgokra képes vele az, aki használni tudja…
Itt lép a képbe a játék első és talán legfontosabb jellemzője, ami nem más mint maga a fegyverünk. Ahogyan azt már a japóktól megszokhattuk, sikerült ismételten kissé túlzásba esniük, hiszen a God Arc nagyjából másfélszer nagyobb, mint maga a karakter, aki használja, egyszerre kard, puska és pajzs is, szóval három az egyben funkcióval van ellátva. Elsődleges célunk az lesz, hogy a különböző szörnyekből szerzett nyersanyagokat felhasználva a lehető legpusztítóbb és számunkra leginkább használható arzenált hozzuk létre belőle. El kell döntenünk, hogy mind a kard, mind a fegyver és pajzshasználatban milyen csoportba tartozunk. Én személy szerint közelharcban a gyorsabb megoldást, míg lövöldözésben a távolsági lehetőségekkel éltem, de ezeken kívül számtalan változat létezik, olyan szinten mély fejlesztési rendszerrel, amit kiismerni nem kis feladat. Tény viszont, hogy lényegesen könnyebben értelmezhetőek a fejlesztések, mint ami mondjuk a számomra X-Akták-szerü Monster Hunterben voltak.
A második legfontosabb tényező a játékban, maga az irányítás. Gondolom kicsit unalmas már minden PSP tulajnak, hogy a tesztek nagy része erről szokott szólni. Sajnos azonban egy hardcore PSP-s nagyon jól tudja, hogy ezen a ponton áll vagy bukik egy cím megvásárlása. Ha visszamehetnék az időben, tutira megkopogtatnám a PSP tervező mérnökeinek fejét, hogy „Hahhhhó, hol van az a második analóg joy?!?!” Igen, itt is nagyon hiányzik. Kiosztás szerint négy lehetőség közül is válogathatunk, amiknek köszönhetően tutira meg fogjuk találni a számunkra legkényelmesebbet, de még ez sem segít rajtunk egy forró szituációban, amikor kifejezetten testrészre célozva kéne szanaszét lőnünk egy emeletnagyságú szörnyet, miközben persze nem ártana elmozdulni is a támadásai elől. A kard és puska közötti váltogatáshoz elég csupán egy gombnyomás, akárcsak a védekezéshez, viszont ha a puskánkkal célozni is szeretnék, akkor már nagyobb bajban vagyunk, mert ezt már a D-paddal kell megtennünk. Ugyanez a helyzet a kamerakezeléssel is, ami igaz, hogy segít nekünk mindenféle középre helyezéssel, meg lock-on rendszerrel, mégis a csata hevében gyakran azon vesszük majd észre magunkat, hogy a plafont nézegetve hentelnek minket halálra, és nem… nem vagyok béna játékos.
Ezzel szerencsére ki is merítettük a játék legkellemetlenebb vonatkozásait, s akkor most jöjjenek a pozitívumok, elsőként maga a harcrendszer. A kardot használva lesznek természetesen normál és erős támadások, amiket egymással kombinálva pusztító kombókat tudunk alkalmazni. A védekezéshez elég csak egy gombot megnyomni és már amolyan transformersesen ki is nyílik a pajzsunk, illetve lesz még itt egy funkció, amivel fegyverünket egy szörnyálkapocs-szerű bigyóvá alakítva jól megharaphatjuk az ellent. Ennek két funkciója is van: az egyik, hogy ha sikerrel járunk, akkor az úgynevezett Burst üzemmóddal lényegesebben gyorsabban és hatékonyabban tudunk majd szeletelni, illetve ezzel tudjuk harvestelni az elhullott szörnyeket, értékesebb nyersanyagok szerzésének reményében. Puskára váltva ugyancsak kétfajta támadással élhetünk: az egyik a gyors és egyenes irányú, a másik pedig az erősebb, amolyan ágyúszerűen ívelt lövedék. Ha mindez nem lenne elég, akkor az RPG-ktől megszokott módon a lövedékeink típusát is váltogatni tudjuk különböző lőszerek adagolásával - olyanokra gondolok, mint a fagyasztott vagy éppenséggel árammal ellátott sebzések.
A játék legnagyobb erénye a történetben rejlik, ez az a dolog, ami miatt képesek leszünk még a frusztráló irányítással is megbirkózni, mivel a karakterek, az atmoszféra, a folyamatosan szóló hangulatosan hősies muzsika mind-mind arra késztetnek minket, hogy ne adjuk fel, haladjunk előre. A japán animékra jellemző módon ez a sztori is rendelkezik azzal a bizonyos plusszal, ami miatt meg se fogunk állni egészen a végégig. Remekül kidolgozott szerethető karakterek és remek szinkronszínészek fognak hozzájárulni ahhoz, hogy ha másért nem is, de a történet miatt mindenképpen befejezzük a kalandot.
Mivel nem állt módomban annak idején próbát tenni a God Eaterrel, ezért arról nem tudok nyilatkozni, de egy dolgot mindenképpen kijelenthetek. A Gods Eater Burst egy bitang erősen jó játék, minden kedves PSP tulajnak kötelező kategória. Igaz, az irányítás nagyon frusztráló tud lenni időnként – na jó, mindig –, de egy kis türelemmel és gyakorlással el tudunk jutni arra a szintre, hogy akár még élvezzük is. Ellentétben a Lord of Arcanával itt helyettesíteni tudjuk a becsatlakozó haverokat AI hősökkel, akik ha nem is olyan jók, mint egy ember, de nagyon hatékonyan tudják segíteni a küldetéseinket, ennek köszönhetően a készítők nem gátolnak minket a továbbjutásban. Aki szereti ezt a stílust, esetlegesen Monster Hunter rajongó, vagy éppenséggel még sose játszott ilyen címmel, de szeretné valami igazán minőségi játékkal nyomulni, annak tiszta szívből ajánlom ezt a remek kis anyagot!
Memóriakártya: 705KB
Wireless Kompatibilis: Igen
Game Share: Nem
Wireless Network: Igen
PSP Danger: * * * * *
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.