LEGO Star Wars III: The Clone Wars teszt

Annak idején a LEGO Star Wars első részével indult útjára az általam csak “újgenerációs LEGO-őrületnek” becézett jelenség. Bár korábban is voltak LEGO-játékok, a 2005-ös cím alapjaiban forgatta fel a sorozat életét, és lefektette az alapjait az elkövetkezendő évek próbálkozásainak. Azóta a LEGO-formula szinte alig változott: minden játékban ugyanaz a cél, a feldolgozott filmekből, képregényekből ismert karakterekkel kell ugrándoznunk, gyűjtögetnünk, mindezt vicces pillanatok tetézik, persze csak úgy, hogy a kisebbek is értsék a poént. A LEGO Star Wars a kronológiai sorrendet tekintve az első három Star Wars-filmet dolgozta fel, míg a régi trilógia kifigurázása a második résznek jutott. Kis matek után azt hinnénk, hogy a LEGO Star Wars fejezeteknek ezzel le is áldozott, de a Travellers Tale megoldotta a dolgot: pont kapóra jött nekik, hogy Lucasék összeraktak egy animációs sorozatot a második és a harmadik rész közötti eseményekből, amiből meg lehetett csinálni a legújabb játékot.


Apropó, animációs sorozat. Szubjektív vélemény, de valahogy sosem tudtam megérteni a The Clone Wars létjogosultságát. Az alapötlet, hogy eddig sosem látott részleteket ismerhetünk meg a klónok háborújáról, teljesen rendben van, azonban ez a bárgyú, erőltetett stílus nem az én világom. Ennek ellenére bizonyára egyedül vagyok a véleményemmel, mert a The Clone Wars baromi népszerű, máskülönben nem készülne belőle játék immár a sokadik alkalommal, és az is beszédes tény, hogy nemrég indult el a magyar szinkronos harmadik évad a Cartoon Networkön.


A LEGO Star Wars III ugyan több szempontból is jobban vizsgázott elődeinél, ugyanakkor számos olyan pont is akad, ahol ugyanúgy leszerepel, mint a korábbi részek. Az egyik ilyen a történet lesz. Bár a LEGO-játékok sosem koncentráltak annyira a sztorira, s inkább csak a legnépszerűbb jelenetek kiragadásával foglalkoztak, az új cím esetében még kevésbé akarnak összeállni a történések egy egésszé, mint korábban. Sorozatról lévén szó, minden pálya egy-egy epizódot foglal magába, és bár ezek igyekeznek egy-egy háttérben futó sztorivonalat követni, a végeredmény felemás: kapunk ismerős pillanatokat, visszatérnek a jól ismert szereplők is, azonban az egész nem kerek, ami leginkább a sorozatepizódok széttagoltságának tudható be.


Ha úgy vesszük a történet ilyen módon történő megközelítése is vérfrissítésnek számít, ráadásul ebből fakadóan egy csomó új karaktert és helyszínt kapunk, de az igazi változtatások a játékmenetet érték. Az eddigi modell kisebb-nagyobb módosításokkal a következőképpen festett: minden pálya elején kaptunk 2-3 karaktert, akikkel végig kellett tepernünk a pályán; mindegyik szereplőnek más és más erősségei voltak, egyiküknek másfajta fegyvere volt, a másik nagyobbat tudott ugrani, a harmadik olyan helyekre is befért, ahova a többiek nem. Ezek a különbségek főleg a Free Play módban kaptak jelentőséget, ahol magunk válogathattuk össze a csapatunkat, hogy aztán a már ismert pályákon minden elrejtett érdekességet és extrát összegyűjthessünk a különféle spéci képességek okos kihasználásával. A legnagyobb probléma az volt mindezzel, hogy a fejlesztők minden LEGO-játékban erre az ötletre támaszkodtak, így az elmúlt évben megjelent hat címben jóformában csak a körítés változott, a lényegi játékmenet nem.


Mintha gyönyörű íven táncolna, úgy tért most vissza a brandhez a Travellers Tale, és úgy jöttek rá, hogy ideje lenne alakítani valamit – igaz, az alaprecepthez most sem mertek hozzányúlni. Az új LEGO Star Wars játékmenete több érdekes változtatást tartalmaz, az egyik legérdekesebb az elnagyolt stratégiai rész, amit bizonyos pályákon ültettek el. A térképet egyenlő átmérőjű körökre osztották fel, ide építkezhet a játékos: felhúzhat tüzérségi ágyúkat, védőbuborékokat, barakkokat és műholdállomásokat is. A barakkok folyamatosan ontják magukból a különböző felszereltségű klónkatonákat, míg az állomásokra tankokat, lépegetőket kérhetünk. A minijáték célja, hogy elfoglaljuk az ellenfél ugyanilyen bázisait, közben pedig úgy kell ügyeskednünk, hogy a lehető legkevesebb veszteséggel számoljuk fel az ellenséges erődöket.


Sikerült változatosabbá tenni a küldetések kivitelezését is. Sokkal több a szkriptelt jelenet, ami egyértelműen a játék előnyére vált, néha úgy éreztem, a fejlesztők kölcsönöztek egy-két ötletet a nagytestvértől, a The Force Unleashedtől is. Az értelmetlen gyűjtögetést színesítendő, lesz részünk űrcsatában, cirkálóról cirkálóra kell járnunk tüzet oltani, és sokkal változatosabb mozgáskultúrát kaptak hőseink is. A legnagyobb királyság persze egyértelműen a geonosisi nyitójelenet, ahol a Klónok támadása című filmben látottakhoz hasonlóan kell Obi-Wanékkal elbánni az arénában ránk uszított dögökkel. Itt villantja meg először a foga fehérjét az új engine is: a játék motorja elvileg akár 200 egységet, köztük jóval méretesebb modelleket is meg tud jeleníteni, ami nem csak a már említett stratégiai részeknél bizonyosodik be, hanem az arénában is, ahol magunk is részesei lehetünk, mikor a jedik és a droidok között elszabadul pokol, és mindenki üt mindenkit, akit csak elér a fénykardja.


Más kérdés, hogy a LEGO Star Wars III képtelen helytállni ebben a helyzetben, mert egyszerűen nem működik, mint akciójáték. Platformerként rendben van, az ügyességi részek relatíve jól abszolválhatók, viszont a bugyuta harcrendszer még sokéves gyakorlás - márpedig nekem diplomám lehetne LEGO-játékokból - után is használhatatlan, s mivel az új részben viszonylag sokat kell majd agresszív véleménycserét folytatnunk, ezért bosszankodni is többet fogunk. A tömeges összecsapásoknál a lőfegyverekkel szinte lehetetlen érvényesülni, és mivel ilyenkor védekezni sem tudunk, ezért folyamatosan meg fogunk halni, amit a játék jó szokásához híven azzal jutalmaz, hogy kiperegnek belőlünk a fáradságos darabolással összegyűjtött drazsék.


Márpedig a drazsék még mindig központi részét képezik a játéknak, hiszen miután különösebb célunk nincs azon kívül, hogy végig kell rongyolnunk az adott pályán, kénytelenek leszünk ezek és a különféle összegyűjthető extrák felkutatásával feldobni a játékmenetet. Aki játszott már valamelyik LEGO-címmel, emlékezhet rá: a folyamatos doboztörögetés és csépelés rettentően fárasztó tud lenni, és a LEGO Star Wars III pontosan olyan lendülettel válik monotonná, mint bármelyik korábbi epizód. Félreértés ne essék, ideig-óráig el lehet szüttyögni ezzel is, a szokásosnál is erőltetettebb humor olykor fel is dobja az embert, de úgy érzem, elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor a fejlesztők elkezdhetnének más koncepcióban gondolkodni.


Újszülöttnek minden vicc új, valószínűleg én magam is számtalanszor felemlegettem ezt a mondást, és nem is oktalanul. A LEGO Star Wars III önmagában még mindig egy korrekt játék, aki sosem próbálta egyik részt sem, szinte biztosan jót mulat majd vele. Vicces, felidéz egy csomó régi emléket, és a kooperatív mód miatt is feltétlenül érdemes adni neki egy esélyt. Ugyanakkor muszáj vagyok a korábbi részekhez hasonlítani a játékot, ilyen tekintetben pedig teljesen átlagos címmel van dolgunk. Az új helyszínek, szereplők és jelenetek mindenképpen érdekesek, továbbá az a kevés játékmeneti változtatás is jópofa, ám sokkal nagyobb probléma, hogy az új LEGO Star Wars ugyanúgy magán viseli a sorozat összes gyermekbetegségét, a béna irányítást, a monoton játékmenetet és az online funkciók teljes hiányát is. Ha még nem játszottál LEGO-játékkal, jó szórakozást hozzá, én személy szerint a LEGO Pirates of the Caribbeant már meghagyom másnak, köszi, srácok.