Hunted: The Demon's Forge teszt

Amikor az ember folyamatosan játszik, azokról ír, s gyakorlatilag egész életét ebben a világban tölti, nehéz már igazán, teljesen szívből-lélekből lelkesedni egy-egy játékért. Persze én is folyamatosan várom, hogy megjelenjen egy-egy kedvencem, s néha már-már idegesen mászkálok fel s alá a szobában, mire beesik a tesztpéldány, de az az igazi, gyermeki lelkesedés viszonylag ritkábban jön csak elő. Ha egy-egy Halo, Call of Duty, vagy Gears of War-cím közeledik, akkor azért már hetekkel korábban gyorsabban dobog a szívem.


Éppen ezért vártam nagyon a Hunted megjelenését is. Hatalmas fantasy-rajongó vagyok, s a Gears of Wart abszolút a jelenlegi konzolgeneráció egyik legjobbjának tartom. Az InXile fejlesztőcsapata pedig azt ígérte nekünk, hogy a Huntedben egyesítik a fantasy világ jellemzőit a Gears-szerű, fedezékes játékmenettel, mindezt nyakon öntve szerepjátékos elemekkel. Őszintén, hangozhat bármi ennél jobban? Oké, ha egy szőke kékszemű lány ikerpár letámad egy este, talán az igen. De más? Nem nagyon hiszem.


Persze, ha megvizsgáljuk a dolgok hátterét, rögtön elkezdhetünk aggódni. Az egykori játéklegenda Brian Fargo nevével fémjelzett InXile Entertainment ugyanis még soha nem készített jó játékot. Volt a Bard’s Tale. Ami rossz volt. Aztán rájöttek, hogy nem igazán megy már nekik ez az AAA-kategóriás játékkészítés, úgyhogy átnyergeltek a mobilokra, és olyan „kiváló” anyagokat hoztak el nekünk, mint a Super Stacker. Meg a Super Stacker 2. Meg a Super Stacker Party, de azt már PSN-en. És sajnos pontosan tudjuk, hogy amikor egy közepes fejlesztőcsapat, valószínűleg szűk büdzsével belevág valami olyasmibe, amivel az Epic Games atomprofi játékait akarják megközelíteni, akkor problémák lesznek.


S sajnos mindez be is igazolódott: a Hunted alapvetően egy élvezetes játék, sok kifejezetten jó ötlettel, de annyira összeszedetlen, kevéssé kifinomult és sokszor közepes, hogy az teljesen odavágja az összképet. De kezdjük az elején: ha nem ma bújtál ki anyukád belsejéből, akkor valószínűleg pontosan tudod, hogy a Gears of Warhoz hasonlóan a Hunted is egy főként kooperatívra építő akciójáték, csak sci-fi helyett fantasy környezetben. Az is megkülönbözteti az Epic remekművétől, hogy míg Marcus és Dom a kinézetüktől eltekintve teljesen ugyanolyanok, addig a Hunted két főszereplője egészen más – és ez nem csak a nemre vonatkozik, hanem az általuk képviselt játékstílusra.


A két főszereplőnk Caddoc és E’lara. Előbbi egy nagydarab, higgadt, sztoikus harcos, aki a sztenderd barbár-sémával ellentétben képes használni a fejét, s leginkább a közelharcban jeleskedik: nagydarab kardjával szeret felaprítani minden kevéssé szimpatikus szembejövőt. Ezzel szemben a duó női tagja, az elf E’lara egy idegbeteg idióta, aki főként a távolsági harcra szakosodott, s különböző íjak használatával igyekszik maradandó károkat okozni a rosszarcúaknak. A dolog változatossága azonban nem merül ki annyiban, hogy két különböző karaktert kapunk.


Ketten ugyanis a különböző képességeik használatával remekül ki tudják egészíteni egymást. E’lara például tud olyan nyilat lőni, mely lefagyasztja az ellenfelet, amit aztán Caddoc egy pillanat alatt atomjaira tud törni. De a dolog fordítva is működik: Caddoc a magasba tudja repíteni a körülötte állókat, akiket aztán kedvenc íjász csajszink hamarabb le tud szedni. Amennyiben egyedül játszunk, úgy az A.I. veszi át a másik irányítását, s mi alkalmanként válthatunk közöttük, így mindkét szereplő játékstílusát kiélvezhetjük. A legjobb persze, ha csatlakozik hozzánk egy barátunk online, az osztott-képernyőt szerintem a jelen cím esetében nem érdemes erőltetni, nem túl sokat látni az akcióból.


A probléma, hogy minden hasonló játékban ma már alapvető elvárás, hogy az online lehetőség tartalmazzon drop-in kooperatív lehetőséget. Magyarul hosztolsz egy játékot, nyitva hagyod a belépés lehetőségét, s aki éppen ugyanott tart, mint te, az becsatlakozhat. Na, a Huntedben ilyen nincs, úgyhogy a megfelelő játékok megtalálása kissé nehézkes feladat. Egyébként a mesterséges intelligencia által irányított csapattárssal nincsenek különösebb problémák: nem hátráltat, viszont nem is nagyon segít. Talán pont ezért lőtték be a nehézséget úgy, hogy minden helyzetet meg tudjunk oldani egyedül, ami sajnos azt is jelenti, hogy nem igazán van szükség a két karakter együttműködésére.


Aztán akadnak problémák magával a játékmenettel is: habár azt gondolnánk, hogy Caddoc feladata, hogy „tankoljon”, vagyis lekösse az ellenfeleket, hogy E’lara könnyebben tudjon hátulról nyilazni, valójában nem ez történik, s ezért a pályatervezés is okolható. Amint ugyanis átérünk egy új helyszínre, az ellenfelek gyakorlatilag körben jelennek meg, így esély sincs arra, hogy Caddoc mindegyiket magára tudja terelni. Ezután pedig hamar rájövünk, hogy E’larával a fedezékbe bújásnak sincs túl sok értelme, hiába a Gears of Waros reflexek: sokkal jobb futás közben leszedegetni a szörnyellákat.


Aztán persze meg kell jegyeznünk, hogy a játék durván lineáris: megyünk helységről helységre, spawnolnak az ellenfelek, megöljük őket, és megyünk tovább. Néha olyan brutális mennyiség termelődik belőlük, hogy nem hisszük el, hogy ezt a fejlesztők tényleg komolyan gondolták. Ennek következményeképpen a Hunted iszonyatosan repetitív, így ha megfogadjátok a tanácsomat, akkor csak apróbb  darabokban próbáljátok meg végigtolni: berakod a játékot, s az első egy óra nagyon élvezetes, utána fokozatosan átmegy irgalmatlanul idegesítőbe.


Sajnos az sem segít a dolgon, hogy habár akciójátékról van szó, maga az akció eléggé elnagyolt. Caddoc közelharci vagdalkozása nem rossz, de túl egyszerű, senki ne számítson nagyon durva kombókra és metál kivégzésekre. E’lara egy fokkal élvezetesebb: a különböző felszedhető íjak gyakorlatilag a különböző puskák fantasy-megfelelőinek tekinthetők: van sniperre elmékeztető lassú, meg géppuska-szinten gyors is – egyébként az esetek nagy többségében az utóbbi a leghatékonyabb. Hamar rájövünk viszont, hogy az irányítás valahogy „furcsa”, így hamar leteszünk a fejlövésekről, és inkább csak az automata célzással vadászgatjuk majd le a jónépet.


A Hunted egyébként eléggé hosszú, de a gyakorlatilag nem létező történet nem sok motivációt ad az előrehaladáshoz. Hőseink zsoldosok, akik egy misztikus néninek teljesítenek egy feladatot, s a címben szereplő Demon’s Forge sem kerül elő, csak az utolsó fejezetben, de akkor sincs sok értelme. Ráadásul az egész sztori tele van furcsa, elmebeteg karakterekkel, akiknek motivációival, s effektíve a létezésükkel nem könnyű megbékélni. Ebben a tekintetben egyetlen dolog menti  meg a játékot: a főhőseink között zajló párbeszédek és csipkelődések egészen mókásak, s a két központi karakter szinkronja is korrektül sikerült.


Habár korábban azt mondtam, hogy a Hunted teljesen lineáris, ez nem teljesen igaz: néha-néha találhatunk dungeonöket, melyek saját külön kis atmoszférával, történettel, bossharcokkal és jutalmakkal várják a vállalkozókat. Ezek önmagukban néha már jobbak és érdekesebbek, mint a nem létező fő történeti szál. Kár, hogy túl könnyű úgy elmenni mellettük, hogy sosem jövünk rá, hogy ott voltak. Végül aztán, ahogy a bevezetőben megjósoltam, a játék vége felé már erősen látszik a csökkenő büdzsé, és a szorító határidő: összecsapottabb pályatervezés, még több spawnoló szörny, és elkapkodott sztori-befejezés vár arra, aki végig bírta idegekkel.


De nem csak ezeken a területeken mutatkozik meg az alacsony költségvetés vagy az időhiány, netán a fejlesztők alacsonyabb képességei: a grafika a legjobb esetben is csak tűrhető, az animációk szinte sosem stimmelnek, és a kissé gagyi menük és kezelhetőség sem okoz túl sok örömöt. Ennek ellenére nem tudom teljes szívemből nem ajánlani a Huntedet, mert egy egészen jó ötletre épülő anyag, és sokszor okosan kihasználja a kooperatívban rejlő lehetőségeket, ráadásul a beépített pályaszerkesztő-szerűséggel még a viszonylag hosszú kampányon túl is adhat némi szórakozást. Kissé egyszerűcske és nem túl kifinomult, számos területen pedig egész egyszerűen rossz vagy középszerű. De van egyfajta sármja, ami miatt rövid adagokban élvezhető. Teljes árat nem ér meg, de ha sikerül használtan beszerezni, akkor nyárra pont jó időtöltés lehet egy haver társaságában.