inFamous 2 teszt

Az első kellemes dolog rögtön a játék elején fogad minket, ugyanis aki rendelkezik még az első rész kimentett állásával, az pár kellemes kis bónusszal vághat majd neki a kalandnak, némi XP, Karma pont és egy extra speckó tulajdonság formájában. A következő meglepi maga a kezdés lesz, amikor a jól megszokott és szeretett képregényes animáció után atombombaszerűen kerülünk bele a történésekbe. Tudtuk, hogy a szörnyeteg (beast) előbb vagy utóbb megérkezik, de azt nem, hogy ilyen hamar. Hiába minden erőfeszítésünk, legyőz minket, korházba kerülünk, elveszítjük minden erőnket, és kezdhetjük a kiképzést elölről. Szerencsére csak szinte elölről, mert cimboránk, Zack, készít nekünk egy botszerű fegyvert (Amp), amivel fel tudjuk erősíteni képességünket és keményen el tudjuk kenni a rosszfiúk arcát.


Az újszerű és erőteljes kezdés után azonban sajnos nagyon visszaesik a játékmenet, és tulajdonképpen olyan érzésünk lesz, mintha az inFamous első részének egy küldetéslemezével nyomulnánk éppen. Csak a sziget, maga a helyszín változott, első körben nem sok újdonsággal fogunk találkozni. Kell a játéknak egy izmos 2-3 óra, míg úgy komolyabban beindulnak az események, míg ráérzünk arra, hogy ha nem is második, de egy másfeledik résszel játszunk éppen.


Számomra a legkedveltebb újítás a képességek rendszere volt. Gondolom emlékeztek még a „kaszkadőr” (stunt moves) mutatványokra, amiknek korábban csak annyi értelme volt, hogy jópofák voltak, plusz pont járt értük és trófeát is kaphattunk, ha mindet megcsináltuk. Ezúttal ennél sokkal nagyobb szerepük lesz, hiszen a rengeteg képességünket csak akkor tudjuk megvenni, ha elértünk egy bizonyos fejlettségi szintet, illetve ha ezeket a mutatványokat bizonyos számban produkáljuk is mellé. Ezzel nagyon feldobták a játékmenetet, hiszen nem elég csupán XP-t szerezni, még változatosan is kell játszanunk ahhoz, hogy megszerezzük a legütősebb speckókat. Szerencsére a képességeink is nagy fejlődésen mentek keresztül, hiszen minden korábban megszokott gombnyomásra jut majd 2-3 fajta, amiket a D-Pad balra nyomásával tudunk váltogatni. Illetve természetesen attól függően is változnak, hogy éppen jó- vagy rosszfiú irányban mozgattuk el a történések szálát.


Ha már szóba került a döntés dolog, mindenképpen beszélni kell róla pár szót, hiszen jó előre beharangozták a készítők, hogy ezúttal ez a vonal mennyire zseniális lesz. Az első részben szerettük ezeket a részeket, hiszen néha komolyan el kellett gondolkoznunk azon, vajon mi lehet a helyes döntés. Ezúttal itt ilyen nem lesz, egyszerűen csak annyi lehetőségünk van, hogy eldöntsük – némely sztori küldetésnél –, hogy a jó illetve a rossz megoldásnak futunk-e neki. A két változat között nem sok a különbség, igazából csak a karma-mutatóra lesz hatással, amit csinálunk. Nem tudom mi értelme volt a régi rendszert megváltoztatni, hiszen kifejezetten szerethető és különleges volt. A második részben ennek már szinte semmi értelme nincsen…


Ahogyan azt előre tudni lehetett, beleraktak a játékba egy nagyon kellemes és könnyen kezelhető küldetésszerkesztő opciót, melynek csak a fantáziánk szabhat határt. A legkedveltebb és legtöbb ember által kipróbált küldetések bele is kerülnek a kampányba, gondolom valamilyen szinte véletlenszerűen, hiszen ahhoz kissé sokat csináltak a játékosok, hogy mindegyik benne legyen. Ez egy nagyon jópofa ötlet, egy ideig szeretni is fogjuk őket, hiszen némelyik zseniálisan jóra sikeredett, de kétlem, hogy 5-10-nél többel nyomulnánk egy végigjátszás alatt.


Sajnálatos módon sikerült a történetet is túlspilázni, és olyan irányba vinni, ami sokkal inkább hasonlít egy elfuserált Heroeshoz, mint hogy képes legyen felvenni a fonalat, amit az első részben abbahagytak, vagy hogy méltó folytatása legyen az előzményeknek. Lehet, lesznek olyanok, akikre hatással lesz, de engem szinte semmilyen szinten nem mozgattak meg az események, ami bevallom, eléggé elkeserített. Hiszen az inFamous első erőssége a történetben rejlett.


Változást tulajdonképpen csak az időnként jelentkező filmszerű játékmenetben fogunk észlelni, a speciális képességek választékában, az Amp-fegyverrel való harcban és az elrontott döntés-rendszerben. Minden más maradt a régi, amit korábban annyira szerettünk itt is meglesz. Időnk javarészében szilánkokat fogunk gyűjtögetni, parabola antenna helyett postagalambokat fogunk lövöldözni, mellyel háttérinfókat szerezhetünk az előzményekből, mellékküldetéseket csinálunk, hogy a várost megtakarítsuk a bűnözőktől. Maradt a végtelen szabadság, a fantasztikusan élvezetes játékmenet, de sajnos két évvel később ez már kevés az üdvösséghez.


Ahogyan az lenni szokott, ami korábban hihetetlen sikereket ért el mind a felhasználók mind pedig a szaksajtó köreiben, az másodjára már nem muzsikál túlságosan erősen. Amiket igazán szeretni fogunk a folytatásban, azok a dolgok lesznek, amiket korábban is szerettünk. Nem tud eleget nyújtani ahhoz, hogy megérdemelje a korábbi pontszámot, viszont még mindig elég minőségi ahhoz, hogy egy erősen jó értékelést kapjon. A rajongók semmiképpen se hagyják ki, akik meg ettől várják a megváltást kissé csalódni fognak, mert ez már nem az a játék, amit annyira szerettünk…