From Dust teszt

Aki egy kicsikét is képben van manapság az árkád címek terén, az már gondolom nem is csodálkozik rajta, hogy csak úgy gombamód nőnek ki a földből a jobbnál jobb játékok. Nem is olyan rég még ledöbbentünk a Bastionnak köszönhetően, és már itt is van nekünk az új csemege, amelyet sokan csak az új Populous-nak hittek, ők sajnos nagyot tévedtek.


Valamilyen szinten persze ez is csak egy „isten-szimulátor” vagy éppenséggel istenes-stratégia. De sajnos az isteni jelző igazán nem méltó hozzá, maximum csak az audiovizuális szempontok alapján. Mivel mind a grafika, mind a fizika, mind pedig a messze visszhangzó törzsek által játszott muzsika önmagáért beszél. A From Dust annak ellenére, hogy alig nagyobb, mint 1 giga, egészen elképesztően fantasztikus látványvilággal rendelkezik.


Rögtön az első pályán ki fog derülni, hogy mi tulajdonképpen a „Leheletet” fogjuk képviselni, aminek lényét csak felfogás és vallás kérdése, milyen módon értelmezünk. Mert ez a leginkább csak egy tekergő gilisztára emlékeztető ikon - amit mozgatni fogunk - lehet akár isten lélegzete is, vagy éppenséggel egy szellem, a lényeg mindenképpen az, hogy természetfeletti képességekkel fogunk rendelkezni. Első körben nem lesz más dolgunk, mint elsajátítani az alapvetően könnyű, később mégis nagyon körülményes irányítást. A bal ravasszal tudjuk majd a különböző anyagokat (a homokot, a vizet, és a lávát) felszippantani, ami egy nagyobb gömbalakká formálódva oda rakható le a jobb ravasszal, ahová csak akarjuk.


A lényeg ezek után jön, hiszen a játék fizikája és az anyagok egymáshoz való viszonyulása talán még a csodás látványnál is döbbenetesebb. Mindenki rájön majd magától, hogy ez a három alapvető anyag hogyan viszonyul egymáshoz, nem hinném, hogy részleteznem kéne, mit történik, mikor a homok vízbe kerül, vagy éppenséggel vizet öntünk a lávára. Tény viszont, hogy alaposan meg kell gondolnunk, milyen módszert alkalmazunk, mert mondjuk a teljesen eliszaposított tavunkból már elég nehezen fogunk újra vizet, vagy éppenséggel homokot kinyerni, és a nyersanyagok eléggé könnyen ki tudnak merülni. De a kő-papír-olló elméletet megtanulva, a saját hibáinkból okulva, idővel bele fogunk jönni ebbe is, és rájövünk, hogy minden egyes pályának megvan a maga tökéletes megoldása.


A From Dust alapvetően egy stratégiai játék, minden pályán adott lesz pár bennszülött emberke, akiket el kell juttatnunk az ősi világból hátra maradt hatalmas totem szobrokhoz. Mikor ez sikerült, embereink villámgyorsan felhúznak köré egy kis falut, ahonnan pillanatok alatt elindul a természet terjeszkedése. Külön feladatnak számít az is, hogy milyen szinten leszünk képesek az adott pályán létrehozni a tökéletes élővilágot, de ez szerencsére csak mellékküldetésnek számít, és csak pár eléggé nehezen értelmezhető, zavaros iratot fogunk érte kapni, amit még az ősök hagytak hátra ránk. Majd ha az összes város elkészült, indulhatunk is tovább a barlangba, új területeket felfedezni.


Ehhez eleinte nem lesz másra szükségünk, mint pár homokgömböt egyik pontból a másikba juttatni, vagy éppenséggel egy kis vizet felszippantani. Idővel rendelkezésünkre állnak majd jópofa varázslatok is, amikkel a természet erejét igénybe véve kivédhetünk egy-egy katasztrófát, mint mondjuk egy félelmetes Tsunami közeledtét, vagy akár erdőtüzet is tudunk majd oltani. A gondok viszont akkor kezdődnek, mikor időre kell dolgozni. Ekkor az ember hamar belefárad a saját hibáinak a folyamatos javítgatásában, és sokkal jobban járunk, ha inkább nyomunk egy restartot.


A legfőbb probléma, hogy ez az irányítás nem igazán megfelelő egy ilyen típusú játékhoz, de még ennél is nagyobb baj, hogy nagyon hamar bele lehet unni. Eric Chahi, a legendás játékkészítő mester, az Another Worlddel örök érvényűen belevéste magát az emlékezetünkbe, de amíg ott a végtelenül leegyszerűsített játékmenet nagyon jól működött, a From Dust csak úgy üvölt egy kis bonyolításért.


Azoknak, akik esetlegesen kissé belefáradtak a 13 fejezetes kampányba, adott lesz pár igencsak jópofa kihívás is, ezeknél lehet csak igazán megtanulni az irányítást, főleg ha még a haverok rekord idejét is meg szeretnénk dönteni. Nekem ezek egyébként sokkal jobban tetszettek, mint maga a folyamatos újrakezdést igénylő kampány.


A From Dust első körben – nagyjából az első órában – mindenkit le fog nyűgözni a fantasztikus hangulatával és a remek látványával, de sajnos hamar rá fogunk jönni, hogy ahhoz képest, amire vártunk, ez kissé kevés.