Driver: San Francisco teszt

Ahogyan a mai trendek is visszatérnek a gyökerekhez kellő innováció híján, úgy esik ez most a Driverrel is, a San Francisco megemeli a kalapját a klasszikus és mindmáig eszmei értékű 1999-es első epizód előtt. John Tanner megannyi beépülős sztorija, főleg a harmadik rész táján kezdett durva mélyrepülésbe, mígnem el is feledtük már, mit takar a kultikus sorozat, mely talán soha nem is volt kultikus. A Parallel Lines próbálta a hetvenes években eldurrantani a rakétáit, de a Rockstar gyermeke mellett ez is kevésnek bizonyult. Aztán nagy csönd jött, mígnem a Ubisoft Reflections a sarkára állt, és elhozta a Driver: San Franciscót. Értetlenül pislogunk előtte: kezdetben tövig nyomja a gázt, B-kategóriás autós filmekben érezzük magunkat, kellemes kihívással, de nem mindenki ízlésének megfelelően, majd miután a lendület elhalványul, megáll a forgalommal szemben. Nézzük részletesen!


Régivonalas rajongóknak talán nem kell bemutatnunk a történetet, mely egyáltalán nem okoz meglepetést annak, aki már valamilyen módon kapcsolatba került a korai fejezetekkel: visszatérő hősünk John Tanner detektív, aki kétségbeesetten próbálta rács mögé dugni velejéig gonosz ellenfelét, Jerichót. Később természetesen a fickó megszökik a börtönből, hősünk mindent bevetve próbálja megállítani, ám csúnya balesetet és halál közeli élményt szenved el. A kóma állapotában döbben rá speciális képességére, miszerint más sofőrök bőrébe is képes átpattanni, így emlékeinek kibogozásához több tényezőt mozgat meg egyszerre. A rejtély megoldásához pedig minderre szüksége is lesz. Talán eme természetfeletti (?) incidens kissé furcsa megvilágításba helyezi az új Drivert, de kétségtelen, hogy ez a furcsa vonal sem elég ahhoz, hogy a sztori kellően összerakott legyen. Nem rugaszkodik el a kliséktől és elmarad a katarzis. Beülünk elé, ámuldozunk a számos ádáz üldözésen, de holnap talán már nem is emlékszünk az egészre. Lehet, nem is vágyunk ilyesmire.


A Driver: San Francisco alapfelállása meglehetősen egyszerű, ámde élvezetes. Marad a hagyományos recept, tehát nem kell kiszállnunk az autóból, mindenféle erőltetett TPS-szegmenst végigszenvedve. Bár le van írva, hogy a játék nem lineáris mederben zajlik, a sztorimód túlságosan is kötött, ennek ellenére számos mellékküldetést, kihívást és versenyt teljesíthetünk az amúgy tökre kidolgozott városban utazgatva. Minden látványos megmozdulásért, vezetési bravúrért pontokat kapunk, amin frissítéseket és új verdákat vásárolhatunk, melyek nem mellékesen licencelt és törhető példányok - mindazok, akik érzékenyek erre, bizonyára jó néven veszik majd. Nem is akartunk kibújni a volán mögül, maga a vezetési mechanika még egy velejéig arcade játék esetében is több, mint amit elvárnánk. Kell egy kis idő, amíg megszokja az ember, de utána már nincs megállás: tényleg van súlya, lendülete az autóknak, ha mesteri szinten akarjuk űzni, jó pár játékóránk rá fog menni.


Bár a küldetések sokszínűségéért mindenképpen dicséret illetné a készítőket, számos élvezetes szituációba csöppenünk, ahol a gyorsaság, s a mesteri manőverek sikerünk kulcsai. Van itt minden: üldözés, ellenfelek leabálása, bármi, ami a témától elvárható. Az már nem mindegy, hogy számos alkalommal csöppenünk frusztráló helyzetekbe, úgy látszik nem sikerült az utóbbi Driverekben tapasztalt minden hibát kijavítani; egyik legkényelmetlenebb, hogy a nehézségi szint meglehetősen kicsapongó. Akadnak egyszerűen abszolválható és dögnehéz missziók,  s jelen vannak a játékipar egyik rákfenéjének minősülő időre menő küldetések is. Nem szeretjük azt, ahol a visszaszámláló kíméletlenül ketyeg és csupán pár méteren áll vagy bukik minden. Máskor pedig egész San Francisco rendőrsége lohol utánunk, mi pedig vagy álljuk a sarat, vagy nem, vagy szerencsénk van, vagy nincs. Persze az ellenfelet látványosan belepasszírozhatjuk a falba, vagy a szembejövő forgalomba, de néha mi vagyunk az elszenvedők: a törés nem csupán esztétikai sallang, hanem drámaian lassítja a sebességünket is. Később ezek a réveteg pillanatok egyre csak súlyosbodnak, és egyetlen misszión belül össze is adódnak, látszólag minden elem ellenünk dolgozik. Így aztán jópárszor újrakezdjük az adott, akár fél óráig is elhúzódó missziót, mígnem végül megunjuk, dühösen kilépünk a játékból, és az olyan jól felépített élmény pillanatok alatt a porba hullik.


Térjük rá a Driver: San Francisco egyik legnagyobb – s a rossznyelvek szerint az egyetlen – újdonságára, a Shiftre, mellyel Tannerünk bármely másik, nem ellenfél sofőr bőrébe átbújhat. Bár túl nagy jelentősége nincs, mégis sikerül kihúznia a csávából, ha okosan alkalmazzuk. Adott, hogy egy egész flotta lohol a nyomunkba, látszólag képtelen vagyunk lerázni a szemétládákat. Egyszerűen megnyomjuk az A-gombot, amire madártávlatból látjuk a város adott kerületét és minden más autóba áthuppanhatunk, ami nekünk megfelelő. Így aztán a saját malmunkra hajthatjuk a vizet: a frissen szerzett civil kocsijával frontálisan belehajthatunk a Tannert üldözőkbe, alaposan keresztbe téve nekik. De szimpla versenyeknél is jól jön a Shift: megfelelő használatával behozhatatlan versenyelőnyre tehetünk szert, netán egy nyerges vontatóval eltorlaszolhatjuk az ellenfelek útját. Nem hittük volna, de ezen adalék tényleg jól működik, így az üldözések véletlenül sem válnak ismétlődővé, mindig csöpög valami filmszerű, látványos megmozdulás, de persze nem végtelen mennyiségben alkalmazható.


Amiben a Driver brillírozik, az a moziszerű élmény, a frankónak tűnő átvezetők, és a kissé erőltetett poénok. Aztán egy idő után minden feladattípus ismétlődik és durván bekeményít a kihívás, , de nem muszáj mindig a sztorit követni, besegíthetünk a rendőrségnek a helyi bandákkal folytatott harcba, netán utcai versenyeken kamatoztathatjuk a megszerzett pontjainkat és az új képességeinket. Aztán persze nem árt figyelni arra, hogy milyen verdával is vágunk neki az elfoglaltságoknak: minden egyes autó saját statisztikával rendelkezik, lehetőleg olyat válasszunk, mely megfelel az adott küldetés elvárásainak. A Driver név tényleg nem véletlenül van ott, elvár tőlünk egyfajta vezetői tudást is (persze csak virtuálisat), driftelhetünk, olykor nem csak a sebesség számít. Aztán a leglátványosabb elemeket a Director módban meg is tudjuk örökíteni és gusztusosan összevágni, itt aztán megcsinálhatjuk a magunk Halálos iramban-filmjét.


Viszonylag szép tartalom rejtőzik a játékban, de mi marad még? Naná, hogy a multiplayer, mely szerencsére nem a megszokottnak mondható bohóckodás. Folyamatosan válthatunk járműveket a kompetitív módokban, de van egy életképes kooperatív móka is, ahol az üldöző rendőrök, vagy az utcai versenyzők bőrébe bújhatunk. A meccsek során szintén XP üti a markunkat, és különböző jutalmakat és fejlesztéseket tehetünk magunkévá. Ez egy csapásra izgalmassá teszi az egészet, annak ellenére, hogy kötelező versenyzés is helyet kapott benne 2-8 játékos számára. De ha meguntad az online mókát, elérhető az offline osztott képernyős mód, mely sajnos manapság nem annyira gyakori, mint amilyennek lennie kéne. Összességében díjazzuk a Ubisoft újító szándékát, végre egy tisztességes többjátékos vigaszság került a kalapba, s az ígéretekhez híven számos ingyenes tartalommal fog bővülni. 


Bár kötelezően hozza a mozis feelinget, közelebbről nézve a grafika éppen elfogadható, nem igazán különleges, pont elég arra, hogy ne legyen hiányérzetünk. Itt úgyis a tartalom számít, meg a törésmodell, teszünk arra, hogy netán egy kicsit sivár és túl masszaszerű az egész.  Legalább belső nézetből is rácsodálkozhatunk a világra, mely szintén nem túl gyakori  lehetőség manapság. A rádióadók licencelt nótái segítik a parázs akció kibontakozását – ne kérdezzétek, hogy hogyan, tény, hogy nagyon passzolnak a pörgős témaválasztáshoz. De, hogy ítéletet is mondjunk végre a játék felett, megnyugodhatunk, hogy bár nem mindenki ízlésvilágához passzolva, de sikerült a franciáknak holtából újraéleszteni a Driver-frencsájzt, a San Francisco meglehetősen szórakoztató egyveleg, a Shift opció érdekes és használható elem, s ha a nulla történetet nem nézzük jelen produktum önállóan is megállja a helyét az arcade mezőnyben. Ez lesz a járható út, s ha elindulnak rajta és kellően kiforr, akkor a következő cím etalonná is válhat.