NHL 12 teszt

Minden szebb és feszesebb, a ránctalanító eltűnteti az árulkodó foltokat, javult a mesterséges intelligencia, gazdagabb lett a prezentáció – de vajon megéri-e a sok hűhó, hogy minden évben beruházzunk az aktuális NHL-játékba? Ha csak a TV-ben nézzük a közvetítéseket, akkor semmiképpen sem, viszont ha gyakorta kerül a délutáni konzolmatinéba az NHL, akkor ismét megérdemli a figyelmünket. Pláne annak tudatában, hogy a 2K idén ki sem adja a konkurens terméket, mivel visszatér a kétéves kiadási ütemtervhez, tehát az NHL 2K12 nélkül az EA mindenképpen előnyből indul. A lekvár viszont visszanyal: számos olyan elem került az NHL 12-be, amiket eddig csak a 2K sportszériáiban láthattunk.  Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy igazi hokislegendák bőrébe is bebújhatunk.


Természetesen a legfontosabb újdonságokat ismét a felszín alatt találjuk. Jó esetben csak egy tucat lejátszott mérkőzés után tudatosodnak bennünk a főbb fejlesztések, de azért találunk könnyen észrevehető finomításokat is. Nevezetesen azt, hogy immáron sokkal több beleszólásunk van a kapu körül zajló eseményekbe. Ha okosan játszunk, lesz esély belőni a korongot a kapu mögül támadva is, és olyan szinten akadályozhatjuk a kapust, mint még soha. Ellenkező oldalon őrülten hajthatunk a pakk megszerzéséért a védőkkel játszva, sokszor tényleg elkeseredett és kusza pillanatokat szerezve magunknak. Bárhogy is van: a pontszerzési lehetőségeink tovább bővültek, de csak akkor, ha bőszen kihasználjuk az újdonságokban rejlő finomságokat. A kapusokkal való interakció még soha nem volt ennyire kidolgozott: ha úgy szeretnénk, bármikor akadályozhatjuk őket a kilátásban, s az így figyelmen kívül hagyott réseket kihasználva lőhetünk gólokat. Látva a közvetítéseket, talán még irreálisan sokszor is.


A sokkal reálisabb játékmenetnek kedvezve alapjaiban cserélték le a fizikai motort, ami az utóbbi időben kicsit zavaróvá vált a szimulációra érzékeny játékosok körében. Az új rendszer a Full Contact Physics Engine nevet kapta, mellyel a játékosok még életszerűbb kölcsönhatásba lépnek a környezettel és egymással. A hoki nem a lányok sportja, számos vad ütközést és durva húzást vonultat fel. Ha megnézzük az adott játékos statisztikáját, attól függően, hogy milyen drabális jószágok (magasak és erősek), úgy érvényesülhetnek a testi fölényükkel. Egy mogorva hátvéd esetében sokkal valószínűbb, hogy talpon marad az ütközéseknél, mint egy nyikhaj támadó. De ez a felállás nem mindig igaz. Mivel az alacsonyabb srácok általában gyorsabbak és mozgékonyabbak, így ügyesen elkerülhetik a jégre esést egy marcona, ám lassabb hátvéd ellen, ha jól manővereznek. A fizikai motor életszerűségből jelesre vizsgázott: soha nem volt még ennyire részletes a test-test elleni kontaktus eredménye – szinte nincs két ugyanolyan esés. Apró, de fontos fícsőr: ha az ellenfél kispadjánál passzírozzuk a falba a kedves delikvenst, akkor a társai valóban reagálnak a felháborító húzásunkra.


Figyelembe kell venni, hogy a korong immáron nincs a játékoshoz kötve. Van ugyan egy külön gomb a megtartásra, de elsősorban akkor kell bevetni, amikor egy hosszabb és pontosabb lövést szeretnék elindítani. Ha kapunk egy nagy pofont, vagy hosszan tartjuk egy pozícióban a botot, akkor könnyedén elveszíthetjük a korongot. A pakkért folyó harc még kiélezettebb, főleg annak tudatában, hogy a passznál nem biztos, hogy a legközelebbi játékoshoz kerül a gumi. Érdemes megemlíteni a csapattársak MI-jét: igyekeznek jól helyezkedni, észre is vesszük a különbséget, ha támadó vagy védekező játékra helyezkedünk be. A szerepek nem cserélődnek fel, ha sikeres egy kiugratási akció, mindig marad hátul bekk, aki nem veszti el a fejét, és nem rohan előre. Egy agilisabb center arcáról könnyedén letörölhetik a mosolyt.


A megszokott játékmódok szintén jelen vannak, s azokat csupán kicsit korszerűsítették a fejlesztők. Az új ligák számunkra érdektelenek, lássuk mi változott idén! A Be A GM-ben mindig látjuk a játékosok jellemzőit, ha draftolásra kerül a sor. Sajnos túlontúl automatizált az egész, az igazi mélységek hiányoznak belőle, látszik, hogy ez csupán adalék és nem igazi manager program, pedig online is játszható. Kevés beleszólásunk van a tárgyalásokba, s az évek múlásával – ahogy növekszik a játékosaink szakértelme –, még kevesebb kritériumot kell figyelembe vennünk. Megy minden, mint az ágybavizelés. A legkedveltebb időeltöltést a sztenderd módok nyújtják, ismét indíthatunk rájátszást, vagy sima bajnokságot is, viszonylag változatlan keretek között, mint tavaly. A kártyajátékok szerelmeseinek szól az online EA Sports Hockey League és a Hockey Ultimate Team – cseppet javultak az NHL 11 óta. Például most már képesek vagyunk úgy is játszani felhasználók által létrehozott csapatokkal, ha az ellenfél offline van. Bármikor megváltoztathatjuk skilljeinket a meccsek előtt az ösztöneinkre támaszkodva. A változások nem annyira hangsúlyosak, de érdekes perceket szerezhetnek. Apró adalék még a Winter Classic nevezetű móka, ahol szabadtéren, hóesésben játszhatunk le gálaszerű összecsapásokat – igen hangulatos, de maximum kétszer-háromszor vetjük bele magunkat.


A legendákkal való játék az utóbbi évek egyik meghatározó trendje lett a sportjátékokban. Az NHL 12 egyik üdvözítő játékmódjában, a Be A Próban erre is lehetőségünk van. Ám míg a 2K megoldását nézve nem panaszkodhattunk, addig az EA csupán tapogatózik. Nyomulhatunk ugyan Wayne Gretzkyvel és hasonló arcokkal, folyamatosan előrehaladva újabb legendákat nyithatunk meg, de tudásban nem sokban különböznek a mezei társaiktól. Sajnos a játékmód meglehetősen lassú és unalmas, hiányzik belőle a dráma. Ugyan az aktuális korszak szimulációját megoldotta a kanadai brigád, de életképes tartalommal nem töltötték fel. Vannak ugyan valós idejű, ingame célkitűzések (szerezz ennyi és ennyi pontot, lőj gólt, vagy adj gólpasszt), de az aktuális sztár emlékezetes mérkőzéseit nem élhetjük át vele, így pedig érdektelenné válik. Ha mi magunk akarunk legendává válni, azt hasonlóképpen tehetjük meg: folyamatosan fejlődünk és emelkedünk feljebb a csapatunk ranglétráján – kicsit unalmasan és kellő motiváció nélkül. Kár.


A látvány terén érdemi változás nem történt, az EA hokis játéka még mindig bitang jól néz ki – az animációk gördülékenyek és az új mozdulatok is azt az érzést keltik, hogy tényleg egy NHL-mérkőzést izgulunk végig. A nézőtömeg morajlásától még mindig felszökik bennünk az adrenalin; a kommentátorok értik a dolgukat és mondandójuk sem ismétlődik sűrűn. Viszont a játékosok továbbra is túlzottan faarccal követik az eseményeket – talán a jövőben már ezen a ponton is érezhetünk változást. Az NHL 12 továbbra is a legjobb hoki-szimulátor, a javulás érezhető, de csak a vaskalapos rajongók számára, többeknek talán fel sem tűnhet a szándék. A fizikai motor cseréje nagyot dob az életszerűségen, a tartalom gazdag – annak ellenére, hogy néhol kevés az újdonság. Ha mondjuk két éve nem vettél NHL-játékot, akkor tényleg itt az ideje a vásárlásnak, akik pedig minden évben tolják a legfrissebb részekkel, azok úgy sem hagyják ki idén sem. Női játékosokat is létrehozhatunk a játékos-szerkesztővel, így a feministák is kaptak egy számukra nemes gesztust. Legalább a lehúzás gyanúja fel sem merül.