Uncharted 3 teszt

Ilyenkor két lehetőség áll a rendelkezésükre, vagy megpróbálják a kívánt szintet teljesíteni és némileg csiszolnak azon, ami már eleve tökéletes volt, vagy pedig megszállja őket valami isteni szikra és teljesítik a lehetetlent. Az első és talán egyetlen rossz hírem a kedves olvasóknak, hogy az utóbbi nem valósult meg, viszont a színvonal szerencsére semmit sem csökkent az elődhöz képest.


Az első, szinte már a szemünket kiszúró fejlődés – amit rögtön a játék elején meg is ismertetnek velünk – a harcrendszerben fog jelentkezni. Az Uncharted 2-ben többek között a lopakodós mozdulatok számítottak az egyik nagy újdonságnak, ezek természetesen megmaradtak, viszont finomítottak a bunyózáson és már szinte szabályosan verekedős játéknak megfelelő színvonalra csiszolták azt. Leginkább a Bourne-játék jutott róla az eszembe, hiszen elképesztő, mennyi lehetőség áll a rendelkezésünkre csupán a környezettől függően. A háromszög megnyomásával képesek leszünk kikerülni ellenfelünk támadását majd rögtön ellentámadásba fordítva az energiát olyan látványosan végezni vele, amihez foghatóval ilyen stílusú játékban még nem találkozhattunk. Törnek a székek, repednek a falak, hullnak az üvegszilánkok, sőt, még arra is képesek leszünk, hogy egy nagy saller után ellenfelünk fegyverét elsajátítva egy elegáns lövéssel végezzünk vele. Tény, hogy a közelharc rengeteget fejlődött, ami rossz hír lehet azoknak, akik a lövöldözést preferálták jobban. De higgyétek el nekem, erre szükség volt, mert a lehetséges mozdulataink olyan nagy mértékben növekedtek, hogy soha semmilyen esetben nem fogjuk gyámoltalannak érezni magunkat, főleg, hogy ezúttal már képesek leszünk visszadobni a ránk hajított gránátot is, illetve minden esetben ott van a lehetőségünk arra, hogy egy elegáns fejlövéssel végezzünk ellenfeleinkkel.


A történetben egyébként ezúttal főleg a főszereplőkre helyezték a hangsúlyt, jobban meg fogjuk ismerni őket, a kapcsolatukat, a közös múltjukat. Végre valahára Drake van a középpontban és legendás kalóz őse, akinek a kincsét akarják megszerezni. Hősünk csetlő-botló, kissé suta mozgása maradt a régi, ezúttal azonban már sokkal élethűbben fog kapcsolatba lépni a környezetével, ha nekimegyünk a falnak hozzáér a kezével, időnként hátranéz, félretolja a növényeket, és még sorolhatnám a rengeteg plusz mozgást, amit annak érdekében raktak bele a játékba, hogy a lehető legkevésbé legyen statikus, a lehető legjobban illeszkedjen abba a szemet gyönyörködtető környezetbe, amire időnként szavakat nem lehet találni. Már az Uncharted 2-nek is csodálatosan szép volt a grafikája, amit ezúttal olyan szinten políroztak gyönyörűre, hogy meg fogunk vakulni, nem hiszünk majd a szemünknek. Teljes mellszélességgel jelentem ki, hogy a jelen konzolgeneráció legszebb grafikájával fogunk találkozni, ilyet bizony még senki sem láthatott. A fények, a színek, az utolsó pixelig tökéletesen kidolgozott környezet egyszerűen varázslatos, csodálatos, szinte fáj a szívünk, hogy nem lehetünk ott.


A többjátékos mód volt a másik nagy újdonság a második részben, ami meglepően jól sikerült, nem is csoda, hogy egymás után jöttek ki hozzá a tapaszok különböző pályák, fegyverek és skinek formájában. A multiplayeres élményeket nagymértékben fogja feldobni az új harcrendszer, többek között ez is lehetett az egyik ok, hogy erre helyezték a legnagyobb hangsúlyt. Képzeljetek el egy olyan meccset, ahol mindenki minden mozdulatra képes, amit az egyjátékos történetben eltanult, csak éppenséggel sokkal gyorsabb és folyékonyabb a játékmenet, mint a kampányban. Nem tudom hogyan sikerült ezt megoldani, hiszen mindeközben a környezetünk szemmel láthatólag egy cseppet se lett csúnyább, de a futás gombnak köszönhetően elképesztően gyors és pörgős multis élményekre lehet számítani, aki szerette az előzőt, az most még jobban el lesz ájulva tőle.


Kicsit fájó pont lehet minden kedves rajongónak, hogy a játékidő sajnos eléggé rövid, még akkor is, ha alaposan körülnézünk, minden egyes sarokban kincsek után kutatva. Főleg úgy tűnik rövidnek, hogy a jó szokását megtartva egy pillanatra se áll le az akció, folyamatosan pörögnek az események, és velük együtt az előtte eltöltött órák is csak perceknek fognak tűnni. Sajnos másodjára már koránt sem fogjuk annyira élvezni, mint az első alkalommal, amikor minden fordulat az újdonság erejével hatott ránk. Tehát egyértelmű, hogy ezúttal már sokkal inkább hosszútávra terveztek a készítők és a multis élmények maximalizálásán ügyködtek teljes gőzerővel.


Az Uncharted 3 nem hozta azt a döbbenetes fejlődést, amit az első részről a másodikra produkált, de elődjéhez méltóan hozza azt a magas színvonalat, amit elvártunk tőle. Ahogyan azt előre sejthettük, a két évvel ezelőtti élmény egyszeri és megismételhetetlen, de senkinek sem kell kétségbeesni, mert ennek ellenére egy piszkosul jó, közel tökéletes játékot fogunk kapni a pénzünkért. Ízig-vérig Unchartedet, rengeteg nevetéssel, állkapocspusztító jelenetekkel, és immáron közel hibátlanra csiszolt multis élményekkel. Minden büszke PS3-tulajnak kötelezővé teszem a vásárlást, nem fogjátok megbánni!