Unit 13 teszt

Militáns iszlamisták, őrült hadurak, véreskezű diktátorok. Hol a bűnös gondolatok rengeteg pénzzel, és még több fegyverrel társulnak, ott a modern világ békéje már csak egy hajszálon függ, vannak emberek a világon, kik mindenüket odaadnák azért, hogy Amerikát lássák porig égni. Az elnök és a NATO azonban nem küldhet mindenhova egy egész hadsereget, ahol csak bajt szimatol, a legtöbb ügyet jobb csendben, feltűnésmentesen elintézni. A haditengerészet special forces alakulatának tisztjeit pont az ilyen feladatokra képezték ki.


Veszélyes katonai vezetőket kell megölnünk, szabotálni támadásaikat, és felszámolni magánhadseregüket. A játékban nem kevesebb, mint negyvenöt küldetés vár ránk, melyek mindegyike rejt magában valami izgalmat, néha csendes gyilkosként kell lopakodnunk, gondosan elkerülve a riasztók és kamerák figyelmét, máskor pedig nem számít más, csak a nyers tűzerő, addig kell húzni a ravaszt, míg minden rohadék holtan nem esik össze előttünk. 


Hősünket third person nézetből irányítjuk, a Unit 13 stílusban a SOCOM-hoz hasonlít, ez pedig nem véletlen, a fejlesztő ugyanis közös, aki szerette azt a sorozatot, az ebben se fog csalódni. Jelen cikkünk alanya viszont a kampány miatt nem kicsit szégyenkezhet. A küldetéseknek nincs összefüggő történeti szála, a feladatlistát egy menüben találjuk meg, s a megfelelő sorrend betartása se kötelező, a második küldetés teljesítése után aktiválódik a tízedik, nem is kampányt kapunk itt, hanem sessionöket, se eleje, se vége a dolognak.


Jó hír viszont, hogy minden küldetés végrehajtható Wi-Fi co-op módban is. Csak csatlakoztatni kell egymáshoz a két PS Vitát, s már indulhat is a bevetés, tudunk voice chatelni, a pályák felépítésének köszönhetően pedig megvan a lehetőség a taktikázásra, támadhatunk két irányból, vagy megkerülhetjük a terroristákat, egyenként szedegetve le őket. De a szavatosságot még a dynamic mode is növeli. A rendszer az alapküldetéseket új feltételekkel, és friss kihívásokkal igyekszik feldobni, míg egyszer szemtől szembeni harcot enged, addig máskor ugyanott lopakodásra kényszerít minket, egy visszaszámlálót indít el, vagy az élet újratöltődését kapcsolja ki. 


A csapatban hat katona kapott helyet, de a küldetésre csak egy mehet, aktuális hősünket az eligazítás során választhatjuk ki. Ringo, Alabama, Animal, Chuckles, Zeus és Python mind eltérő képességekkel rendelkezik, van köztük támadókatona, taktikai kommandós, lopakodó, mesterlövész és technikus is, szexi hangú asszisztensünk az adott terepre legjobban illő hős megtalálásában pedig tippekkel segít. S minél többet játszunk, osztagunk annál tapasztaltabb lesz. A játék a teljesített küldetések után XP pontokkal jutalmaz minket, a feladat megoldását pedig csillagokkal értékeli, aki a tökéletességre törekszik, az nem fogja megállni, hogy ne hibátlanul hajtsa végre a parancsokat.


Az irányítás nem rossz. A bal kar vezeti a karaktert, a jobbal célozhatunk, az iksz a futás, a kör a fedezékbe bújás, míg a ravaszokkal lehet kitartani a fegyvert, illetve lőni. A célkereszt kicsit lassan mozog, ezért a gyorsan helyezkedő ellenségek könnyen törhetnek borsot az orrunk alá, gránátot pedig még csak véletlenül használjunk, emberünk ugyanis rettenetesen béna benne. Olyan ívvel hajítja állandóan, hogy biztosan ne találjunk be vele egy ablakon, de még egy ajtón se, visszapattan, s azonnal robban, zárt térben kész öngyilkosság az egész.


A gyenge történet és az összefüggéstelen kampány mellett a Unit 13-nek két nagy hibája van még. Az egyik az összes ellenséget leleplező térkép, a másik pedig a szűkösség. Mindenből keveset kapunk, a történet hamar végigjátszható, a pályák rövidek, az ellenség kevés, aki a lassabb, taktikusabb játék helyett szereti rohamtempóban végigtolni a küldetéseket, az egy hétvége alatt azon kaphatja magát, hogy kivégzett mindent. A dynamic mode, a co-op, és az értékelési rendszer ösztönöz az újrajátszásra, olyan tartalmat azonban, amiért hetekig, hónapokig kedvencünk lenne a játék, nem nagyon kapunk.


A játékélmény és a kivitelezés mindennek ellenére remek lett. A PS Vita döbbenetes erőre képes, úgy mozgatja meg a legkomolyabb játékokat is, mintha egy nagykonzol erejét zsúfolták volna bele, nincs ez másképp most sem. A látvány jó, a helyszínek alaposan kidolgozottak, a speciális effektek, a fények és a színek fantasztikusak, s a karakterek se csúnyák, amit egy ilyen kis képernyőtől az ember manapság csak elvárhat, azt a játék teljesíti. Persze az is igaz, hogy még nagyon a Vita karrierjének elején járunk, InGen kis kék Marutiját felteszem rá, hogy néhány hónap, vagy év múlva a teljesítmény többszörösét képesek lesznek kihozni a vasból.


A SOCOM és a MAG címeket jegyző Zipper Interactive utolsó játéka a Unit 13. A redmondi stúdiót a Sony tizenhét év után idén márciusban zárta be végleg, 80 ember tördeli most a kezét, hogy hol folytassa a munkát, kis szerencsével szét tudják őket szórni házon belül, de egy páran utcára kerülnek, ez szinte biztos. PC-n és PS2-n kezdték, majd fénykorukat PSP-n és PS3-on élték, most pedig az egyik PS Vita nyitócím lett az övéké. Méltón búcsúztak el tőlünk, a Unit 13 remek szórakozást nyújt, s hosszú órákra kikapcsolja az embert, jó választás az unalmasabb esték túléléséhez.