Éltetni és dicsérni lehet a lengyel játékfejlesztés legjobb darabját, elmenni mellette már nemigen. Megannyi örömóda a kritikusoktól, csengő pénztárgépek a boltokban, mutáns szörnyvadászunk immáron egy jelenséggé vált. Egyfajta görbe tükörré: az egymást megerőszakoló angolszász fantasy kifordított mása. Szabadszájú, felnőtt témával, mely leginkább emlékeztet a sötét középkorra. S tavaly csak azért nem jutott a csúcsra a The Witcher 2, mert ugye év végén befutott a Skyrim. Az Andrzej Sapkowski által megálmodott univerzum szembemegy a trendekkel. Már mi is egekig magasztaltuk a PC-s verziót, ám most egy konzolos szemével tekintünk a produktumra. Nem szimpla portot kaptunk ezúttal, az xboxos verzió új átvezető jeleneteket, plusz küldetéseket és finomhangolt játékmenetet tartalmaz. Egy esztendő alatt sem unatkoztak a CD Projekt RED-nél. 
Intravénás, zsigeri mementók az első percek, hiszen a fehér hajú witcherünket lázálmok gyötrik – az aggodalom nem véletlen, hiszen őt gyanúsítják Foltest király megölésével. Persze, hogy nem így van: egy ogretestű kurafi, zömök testével ellentétben fürgén vadássza le az útjába eső uralkodókat. A tömlöcben a király jobbkezének, Vernon Roche-nak meséli el saját szemszögéből a végzetes napokat. De ki is ez a fehérhajú fiatalember, akit mutánsnak csúfolnak a háta mögött? Aki arra szegődött, hogy fajtársait tűzze kardélre – pénzért csupán, s nem dicsőségért. Mágikusan megerősített harcos ő, egy igazi szörnyvadász. Más kérdés, hogy eme kiképzés mellékhatása az, hogy spermái életképtelenek, ennek ellenére Geralt virtuóz az ágyban. Legalább nem kell sertésbélt húzni a fütykösére. Ebben a világban a hírnév másodlagos, a megélhetés már nem: a hálátlan elfek megunták, hogy lepkék után szaladgáljanak az erdőkben, mozgolódásba kezdtek. Geralt – jobbján a bájos Trissel – útnak indul, s nevének tisztázása közben az útjába kerülő településeken is szolgálatba áll. Mindenhol van valami nyáladzó bestia, akit fondorlatosan le kell vágni, nem beszélve a perverz intrikákról sem, melyek veszedelmesebbek, mint az ördög pöcse. 
Az elveszett emlékek lassan összeállnak, próbálunk jó döntéseket hozni a cselekményben, választhatjuk azt, hogy ki mellé állunk, s jobb esetben testhezálló befejezést kapunk a 16 alternatív végkifejlett közül. Bizony, hiába sztorivezérelt a játék, a döntési szabadság mindmáig jelen van, nem beszélve a számos mellékküldetésről sem. Bár a lengyelek kétségkívül rengeteg sztereotípiával dobálóznak, maga az egész The Witcher 2 egy zsigeri élmény. A politikai csatározásokba élvezet beleavatkozni, s bár hősünknek nem inge a nyílt erőszak, az uralkodók szeszélye és a maradi falusiak hóbortjaival csak vér árán lehet boldogulni. A komor témával szembemegy az a szatirikus humor, ami az egész játékot áthatja. Apró részletek, melyek teljesen életszagúvá varázsolják a világot. Katonák erőszakolják meg a leigázott város fehérnépét, gyakori a bűzlő szájszaggal és hagymaillattal megáldott banditákkal való összeakaszkodás, és persze a fülledt erotika – a The Witcher 2 tényleg nem szarozik. 
Egy átmulatott éjszaka után, másnaposan Geralt arra eszmél, hogy egy obszcén tetoválás van a karján, s ha mágikusan nem távolítja el, akkor a játék végéig rajta magad. Olyan ez, mint a döntések: végigkísérik utazásunkat. Maga az irányítás is teljesen megfelelő kontrollerrel, a harc némileg gyorsabb, tekintélyes arzenált vonultat fel a játék, beleértve az acélfegyvereket, a varázslatokat, késeket, bombákat. S ugye ott az ezüstkard, mely a mitikus lények ellen jön jól. A witcher harci stílusa fejlődik az idő múlásával, rengeteg különleges képességünk lesz, ellentámadással és brutális végső csapásokkal. A vérontás során legalább olyan szükség van a taktikai érzékünkre, mint reflexeinkre. Iszonyúan élvezetes mechanika ez, főleg, hogy ha még elsütjük a rengeteg witcher-jel egyikét is. 
Három különböző területen indulhatunk el, ha új skillekre vágyunk, s ehhez jönnek hozzá a különféle csapdák és bájitalok is. Nem árt tudni, hogy milyen irányt választunk Geraltnak, mert a felhasználható pontok meglehetősen limitáltak. Ha mindenhez konyítani akarunk, akkor lemaradunk az igazán durva, speciális kunsztokról. Külön kiemelnénk, hogy mindennek csak a normál, vagy afeletti nehézségi szinten van értelme. Konzolos berkekben is ritkaságszámba meg a játék kihívás-faktora. Karmánk folyamatosan változik, attól függően, hogy jó, vagy gonosz cselekedeteket hajtunk végre. Nem kell a főküldetésre szorítkoznunk, rengeteg apró-cseprő teendőnk lesz, a kocsmában minijátékokban vehetünk részt: öklözhetünk QTE-szegmenssel megvalósítva, netán szkanderozhatunk pénz fejében. Vagy csak járhatjuk az erdőket, barlangokat és városokat, céltalanul létezve az adott helyszínen, bízva abban, ahogy akad némi meló az egyszeri Christopher Lambert-imitátornak. 
Sapkowski világa teljesen hihető karaktereket vonultat fel. Legszimpatikusabb a Zoltan nevű törpe, nem pusztán azért, mert a druszám, hanem mert élces megjegyzéseitől gyakorta hátast dobunk. Nem beszélve a szép nagy tüdővel megáldott fehérnépről, akikről gyakorta lekerül a blúz. Nincs kimondott jó és gonosz karakter, az ideák érhetőek – ebben a birodalomban, ha boldogulni szeretnénk, piszkos eszközökhöz kell nyúlni. A szereplők kidolgozottságát tekintve abszolút unikumnak számít a játék, hasonlóan a felvonultatott rémségek sem a tucatfantasyk hozadékai. Néhány aprósággal viszont nem voltam kibékülve: ezek közül az egyik a kicsit esetlen kamerakezelés – nem felétlenül a legrosszabb, de néha akadályozza a szabad látást. A fegyverek közti váltás sem a legkönnyebb harc közben, s míg Geralt szöszöl, addig tutira ráver egyet egy útszéli útonálló (Az útszéli útonálló? Érdekes ötlet! – InGen). Sőt, több ellenféllel vívott csatában elég nehézkes kiválasztani egy másik célpontot. PC-n relatíve kevesebbszer jönnek elő a hiányosságok, az xboxos verzió összességében tényleg perfektre sikeredett. 
A prezentáció még egy hét éves hardveren – mind vizuálisan, mind pedig hangzásilag – igazán elképesztő minőséggel kecsegtet. A látvány bár elmarad a számítógépeken látottaktól (főleg, hogy a PC-sek is megkapják egy szelíd 10 GB-os frissítéssel az Enhanced Edition finomságait), még így is elismerésre méltó, amit kihoztak belőle. Szinte hihetetlen az aprólékosság, a terep káprázatos, legyen szó a természet lágy öléről, vagy egy koszos és büdös halászfaluról. Első ránézésre nem találtam különbséget, és nézzétek el nekem, hogy magasról teszek arra, ha egy árnyék nem olyan minőségű, mint korábban és a sátrak oldalát sem lengeti úgy a szellő, mint az ultrabrutál PC-n. Komolyabb framerate-ingadozással nem találkoztunk, a töltési idők nem a leggyorsabbak, de összességében a CD Projekt kiválóan tud játékot fejleszteni Xbox 360-ra is. A zenék továbbra is lenyűgözőek, a szerző, Adam Skorupa nevét illendő megjegyeznünk. 
A The Witcher 2 Enhanced Edition közel jár a tökéletességhez. Első nekifutásra simán kihozható belőle 40-50, maradandó élményekkel kecsegtető játékóra. Külön öröm, hogy a hazai forgalmazó jóvoltából magyar felirattal élvezhetjük a lebilincselő szerepjátékot, ízes nyelvezettel. Tegyük félre azt, hogy a kezelőfelület reformjai nem értek célt, ám az igazi varázs a gazdagon szőtt cselekményben és a naturális hangulatban érhető tetten. A játék narratív mélysége még mindig egyedülálló a piacon, mely szárazon seggberakja korunk giccses fantasy toposzait. Külön öröm, hogy egy tényleg egyedi darabbal bővült az xboxos felhozatal, a reméljük a folytatás is mihamarabb eljön. A világ kimeríthetetlen ihletforrás, nyáron érkezik a Vaják második kalandja regényformában, befizetünk arra is.
Kapcsolódó cikkek
A játékmenet meg 1000 sebből vérzik.
Legalább jól néz ki.
na ezt érdemes lesz várni!! vaják 2! :D
Válaszokat előre is kösz :)
Nem kötekedés, de tudtommal azonkívül, hogy egybe lett gyúrva minden, nincs benne semmi újdonság.
Grat a teszthez, teljesen reális képet az a játékról.
Grat a teszthez!A pontozás is korrekt lett.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.