ZombiU teszt

Nem túl eredeti, igaz? Persze, hogy nem, a ZombiU-ban minden olyan klisét megtalálsz majd, amit az elmúlt idők zombis horrorfilmjei felvonultattak. Viszont pont ez a lenyűgöző benne: eddig egyetlen olyan játékkal sem találkoztam, ami ennyire visszaadta volna azt az érzést, amivel a mozikban szereplő hősök szembesülhettek. Meg kell tanulnod túlélni, a feszültségkeltés pedig remekül működik, nagy kár azonban, hogy a vérnyomásod nem csak a félelemtől, hanem az idegességtől is megugrik majd. A beparázott gamert sosem szabad felbőszíteni!

A történet szerint 2012 novemberében kitör a zombiinvázió Londonban, a kevés túlélő a katonai múlttal rendelkező Prepper bunkerében bújhat el. A bunkerben van áram, az ajtók be vannak deszkázva, ráadásul egy számítógépes rendszert is felállítottak a közepén, amiről hozzá lehet férni a még működő térfigyelő kamerákhoz. Hamar kiderül azonban, hogy az apokalipszisnek korábban is volt jele, egy 400 évvel ezelőtt prófécia már megjósolta a világvégét, és úgy hírlik, ellenszer is van a problémára, malmozás helyett így inkább felfedezőútra indulunk.

Mi is egy ilyen túlélőt, pontosabban túlélőket irányítunk majd. A ZombiU több formabontó játékelemmel is operál, ezek közül az egyik legjobb kétségkívül az, hogy a Ubisoft kukába dobta a régóta ismert halál-betöltés kombinációt: ha a karaktered megmurdál, végleg meghal, és egy új szereplővel indulsz neki a küldetésednek. Érdemes tehát vigyázni magadra, ha hősöddel elbuksz, nem csak az addig gyűjtögetett pontszámaidat nullázod le (a játék toplistát vezet a legjobb túlélőkről), de a korábban elért szintlépésekről is lemondhatsz, ráadásul az új, mindössze alapfelszereléssel rendelkező szereplővel visszakerülsz a bunkerbe, ahonnan újra el kell caplatnod oda, ahol az előbb meghaltál. Szerencsésebb esetben addig nem is találkozol zombival a korábban kipucolt folyosókon és szobákban, viszont ha megint felvetted a fonalat, nem csak a téged megölő élőholtakkal kell foglalkoznod, hanem az előző, immár öntudatlanul császkáló hősöddel is meg kell harcolnod, hogy visszaszerezd a cuccaid egy részét.

Aggodalomra semmi ok: igen, ez a megoldás hatalmas büntetés is egyben, viszont arról sincs szó, hogy hatórányi pályán kell újra végigvándorolnod, a ZombiU játékvilága ugyanis nem túl nagy és nem is lineáris. A bunker a központ, innen kényelmesen megközelíthetsz minden fontosabb helyszínt. A metróállomáson és a csatornákon átvágva kijuthatsz a környék piacterére és lakóépületei közé, de a Buckingham-palotába és a Towerhez is tehetsz egy nem éppen hétvégi kirándulást. Először minden helyszínt neked kell felkutatnod, de ha rábukkansz a központi csatornarendszer fedelére, máris megtaláltad a rövidítő utat: később a bunkerből egy gyors kattintással átugorhatod az unalmas, és cseppet sem veszélytelen kóricálást. A játékvilág viszonylag szűkös – ahogy maga a történet is viszonylag rövid –, tíz perc alatt körbe lehetne sprintelni az egészet, viszont az állandó újrakezdés, és a megfontolt, lassú haladás megnyújtja azért a játékidőt.

A ZombiU ugyanis igazi túlélő játék, rohanni maximum azért érdemes, hogy arrébb fussál – és ebben remekül asszisztál a Wii U GamePadje is. A karakteredet a szokásos módon, analóg karokkal és gombokkal irányíthatod, a tabletkontroller érintőkijelzőjén tűnik fel a térkép, itt kutathatsz a cuccaid között, itt olvashatsz el naplóbejegyzéseket, és a különböző tapicskolós minijátékokat (például mikor be kell ütnöd egy négy számjegyű kódot, fel kell törnöd egy zárat, vagy le kell feszítened egy gerendát az előtted lévő ajtóról) is itt abszolválhatod. A feszültségkeltés remekül működik, a játék nem csak, hogy beparáztat, de az állandó szöszölés is fokozza az izgalmakat. A vaksötétben zseblámpával világíthatsz, érdemes viszont olykor lekapcsolni, nehogy rossz pillanatban merüljön le. Ha a táskádban kutatsz, vagy az elhagyott ládákból próbálsz felszerelést szerezni, a karaktered leguggol, és harcképtelenné válik, iparkodnod kell, hogy ne csípjenek nyakon közben. A sötét szobákban egy speciális szkennerrel is körbenézhetsz, amivel előre megjelölheted a fontosabb objektumokat.

Viszont az igazi túlélés a taktikádnál kezdődik. A zombik szívós jószágok, rájuk kell verni néhányat, hogy végleg kimúljanak, hatalmas lövöldözéssel pedig ne számolj, ahhoz nincs elég lőszer a játékban. Ha sokan jönnek, Molotov-koktéllal vagy gránáttal fékezheted meg őket, de a taposóaknádba is belecsalhatod őket. A pályán talált orvosi csomagokkal és élelemmel feltöltheted az életerődet, sőt romlott kaját és állathúst is fogyaszthatsz, az már más kérdés, hogy lutri jellegű a dolog: ha szerencséd van, erőre kapsz, ellenkező esetben pedig tovább romlik az egészségi állapotod. Persze ilyenkor már mindegy, mindenre képes vagy a túlélésért! Természetesen a táskád befogadóképessége korlátozott, a bunkerben hagyhatod azt, amire nincs szükséged: el kell döntened, hogy milyen fegyvereket viszel magaddal (mindegyikhez más töltény kell), mennyi deszkát készítesz be az ajtók megerősítésére, és mennyi gránátot tárazol be. Nem csak a karaktered fejlődik majd, de az erre alkalmas munkapadokon a fegyvereidet is fejlesztheted – feltéve, ha megvan még mindegyik.

A ZombiU-ban ugyanis sok a „ha”. A fejlesztők mindent a kezedbe adnak eleinte, de „ha” nem vigyázol magadra és rájuk, könnyen lemondhatsz róluk. A pályákon szétszórva inkább töltényt találni, a fegyvereket egyszer-egyszer nyújtják át tálcán. Az utazás lerövidítése is jól hangzik, „ha” valóban megtaláltad a rövidítést jelentő csatornafedeleket, és a térkép is csak akkor jelenik meg a GamePaden, „ha” megtaláltad a vezérlődobozt, amit Prepper feltörhet neked a távolból. A ZombiU akkor fog igazán tetszeni, „ha” megtanulsz játszani vele, „ha” átveszed a ritmusát. Nem lesz egy délutáni séta, mert a játék elég sokszor taszít olyan helyzetbe, mikor gondolkodni sincs időd, és egy pillanat alatt kell döntened, hogy milyen eszközt hogyan használsz majd, vagy éppen merre próbálsz meg menekülni.

Másrészt – ugorjunk a negatívumokhoz - a játék kivitelezése sem az igazi. Eleinte sokszor bosszant majd fel, az is megfordulhat a fejedben, hogy inkább be sem fejezed, mert csak idegesítenéd magad vele. Mint említettem, elsősorban közelharcra kényszerülünk, így viszont a suta harcrendszer ennek a fő katalizátora: a Condemned megoldására hajazó hadonászás jelen helyzetben nem túl változatos, és nem is működik jól. Egyfelől nehezebb kiszámítani a csapások megfelelő ütemét, másrészt sokszor lecsúszik az ütésünk, amivel nem sebzünk kellő mértékben, és persze ott van a kötelező lefejező mozdulat, amit minden egyes alkalommal el kell játszani, nagy kár, hogy közben az összes többi zombi a nyakadon van. A közelharc esetében egyetlen husánggal küzdjük majd végig a pályákat, és lőfegyverből is relatíve kevés van, de ez nem igazán zavart, mert mindegyik karakteres, más-más helyzetben használható darab. (Igen, a mesterlövészpuskával a GamePad kijelzőjén keresztül lehet célozni.)

Ezen felül néha kicsit olyan érzésem volt, hogy a ZombiU inkább akar techdemó lenni, mint valódi játék. Persze nem a grafika miatt, az borzasztó, a Ubisoft úgy számolt, hogy a közönség az állandó sötét és izgalom miatt nem törődik majd az elnagyolt karaktermodellekkel és a taknyos textúrákkal, pedig de. Másról van szó. A ZombiU kétségkívül kihasználja a Wii U és a GamePad majdnem minden fícsörét, van benne mozgásérzékelés, érintőkijelzőzés, és online funkciókat (hagyhatunk üzeneteket másoknak, a fejlesztők is jelezhetnek nekünk, más játékosok zombiját is legyilkolhatjuk menet közben) is kapunk, viszont a túlélősdit leszámítva tartalmatlannak és üresnek éreztem a játékot, a történet nulla és a küldetések sem túl izgalmasak. Tény, hogy a játékot sokszori újrajátszásra találták ki, ezt bizonyítja a viszonylag hosszú tanulási görbe és a rövid játékidő is. A Survival mód ugyan érdekes színt visz a játékba (itt, ha meghalsz, teljesen elölről kell kezdened a játékot), és az alapból elérhető King of Zombies című, két főre szabott offline multiplayer is jó poén (aszimmetrikus: az egyik játékos túlél, a másik pedig zombikkal nehezíti a dolgát), összességében nem hinném, hogy mindenki maradéktalanul megelégedik majd vele.

Ambivalens érzésekkel álltam fel a ZombiU mellől. Egyfelől tartom, hogy a játék remek túlélő horror, egyszerre ijesztget és kényszerít rá arra, hogy minél gyorsabban és minél okosabban cselekedj, másrészt rendkívül fel tudott bosszantani – talán éppen ennek tudható be, hogy rendkívül szélsőséges értékeléseket kapott a sajtótól. Meggyőződésem, hogy a ZombiU nem rossz játék, viszont csöppet kiforratlan és „főpróbaszaga” van, így a nyitottabb és türelmesebb gamerek fogják élvezni, akik hajlandók rászánni néhány órát, esetleg egy egész végigjátszást arra, hogy kiismerjék és megszeressék a játékot.

Kapcsolódó cikk

• Zombi teszt