Urban Trial Freestyle villámteszt

Shigeru Miyamoto egy mester. A nevéhez fűződik a Mario, a Zelda, és a Donkey Kong sorozatok megalkotása, azt viszont kevesen tudják róla, hogy a nagyszerű Excitebike is az ő géniuszi munkájának sikere. A minden motocross ügyességi játék ősének számító klasszikust 1985-ben adták ki NES-re, azóta pedig sorra jönnek a feldolgozások és klónok, Elasto Mania néven még magyar tiszteletadás is történt, a success story máig él, a közösség szakadatlanul kreálja a pályákat és kiegészítőket. De a megszállottság nem kerülte el a nyugati fejlesztőket sem, a Trials HD, a Trials Evolution és a Joe Danger csak az elmúlt két év termése, s akkor még a kisebbekről nem is szóltunk.


A Julien Dupont nevével fémjelzett Urban Trial Freestyle innováció nélkül, az elődök keréknyomain halad a szavatolt siker felé, oldalnézetes akció, ugratók, csapdák, öngyilkos halálfutamok, a játékmechanika a megszokott, a dolgunk pedig egyszerű ezúttal is. Motorunk egy megadott vonalon száguld, nekünk pedig a gáz és a fék megfelelő adagolásával, illetve a motoros egyensúlyának folyamatos megtartásával át kell jutnunk egy seregnyi akadályon, a challangek teljesítése pontot ér, ezt összesítve pedig a játék egy ötfokozatú skálán értékel minket. Eredményeink előtt aztán büszkén döngethetjük férfiasan szőrös mellkasunkat, a gyorsaság nem mindig érdem, sokszor azzal járunk jól, ha lassan, megfontoltan haladunk csak előre.


A kampányban nagyjából húsz pálya kapott helyet, mely a Trials ötven állomásánál jóval kevesebb, illetve pályaszerkesztő sincs, hogy rajongói építményekkel bővíthessük a felhozatalt. Jó hír viszont, hogy vissza fogunk térni mindenhova, ez garantált. A pályákat úgy találták ki ugyanis, hogy később is érjenek meglepetések, a küldetések során összegyűjtött pénzből fejleszthetjük kétkerekűnket, vehetünk új motorblokkot, friss kasztnit, illetve eltérő terepre fejlesztett gumikat, fejlesztésük pedig lehetővé teszi, hogy új gépünkkel olyan helyeket is elérjünk, ahová korábban lehetetlen volt felmenni. 


Az irányítás tökéletes. Gázadásra a kereszt, fékezésre pedig a négyzet szolgál, míg egyensúlyozni a bal analóg karral tudunk, mértéküket pont eltalálták, bajnokunk nem dob hátast minden kis szellőtől, és nem esik el a kiálló szögekben se, volt már játék, ami ezen bukott el, itt szerencsére erről szó sincs. A Vita kiadás gyengítése ellenére pedig a látvány is nagyon jónak mondható, a pályák változatosak és stílusosak, nem egy foto realisztikus megoldásról beszélünk persze, de amit egy arcade játéktól elvár az ember, azt bőven megkapjuk. 


Nagy kár viszont, hogy míg a Trials és a Joe Danger játékokat lehetett legfeljebb négyen is tolni, egymás mellett futó, egymást keresztező nyomvonalakon száguldozva barátainkkal közösen, addig az Urban Trial Freestyle a forever alone srácok kedvence lesz. Csak egyjátékos mód van benne, az online támogatás pedig kimerül abban, hogy az elhelyezett mérőpontokon a játék figyeli a sebességünket, illetve az ugrásaink hosszát, és magasságát, majd feltölti azt egy leaderbordra, fotóval együtt, hát nem nagy szám, valljuk be.


Az Urban Trail Freestyle pofátlanul könnyű, ha belemerül az ember, akkor egy fél délután alatt ki lehet pörgetni az egészet, veteránoknak ez a pár ugrató a fél fogára se lesz elég. A PSN-re ellátogatva 3035 forintot kell érte perkálni, vagy ha Plus előfizetők vagyunk, 2428-at, ennyit viszont minden hibája ellenére röhögve kifizetünk, brutálisan akciódús, és végtelenül izgalmas játék az, amit zsebpénzünkért cserébe kapunk. A játék február 20-án jelent meg Playstation 3, Playstation Vita és Nintendo 3DS platformokra, érdemes kipróbálni a demót, bár nem fogsz csalódni, azt ígérhetem.