
A világon alapvetően kétféle állat létezik. Az egyik az emberek aranyos, szeretnivaló bundás barátja, aki Disney rajzfilmekben és matricás albumokban szerepel. A másik a kaja. Neki meg kell halnia azért, hogy mi tovább élhessünk, lehet csirke, disznó, vagy az a nagy valami, aminek a neve most nem jut eszembe. A nyúl határeset. Finom, de aranyos. A legjobb, ha evés közben nem gondolunk rá.
A Hunter’s Trophy 2: America kinyíratja velünk gyermekkorunk összes mesehősét. Nyuszi, őzike, farkas, róka, kacsa, maci, szarvas egyre megy, puskát ad a kezünkbe, s útnak indít a mészárlás lélekemelő ösvényén. Nyomokat kell keresnünk, s követni az állatot, míg olyan távolságba nem érünk, ahol biztosan nem tévesztjük el a célt. Fontos a széljárás, az álcázás, és a halk, de gyors mozgás. Elég rálépnünk egy faágra, s megriad a vad, aztán 8000 köbcentis terepjárónk volánja mögött ülve szomorúan térhetünk vissza a városba, hogy a Wallmartban vegyük meg a vacsorát. Nehéz amerikainak lenni.
A játék első percei a The Walking Dead: Survival Instinctre emlékeztettek. Kentucky vadregényes tájai egy kétórás National Geographic műsorra való kisállatot vonultatnak fel előttünk, a Nap ragyogóan süt, a mellettünk lévő kis patak is romantikusan csörgedezik, minden megvan tehát egy jó kis vadászathoz. Itt pedig ez meg is történik. Míg a TWD-ben egy tucat zombi támadt ránk a következő percben, addig itt nem mi vagyunk az, aki az életéért harcol, bemérjük a célt és bamm, döglött kacsák hullnak alá az égből, össze se kell szedni őket, a szórakozásért ölünk, nem másért.
Beutazzuk az Egyesült Államok összes nagy természetvédelmi körzetét. Indulás előtt választhatunk ruhát és fegyvert, a játék pedig jelzi nekünk, hogy döntésünk milyen hatással lesz a vadászat sikerére. Százalékos adatok jelennek meg a képernyőn, eleinte csak alapfelszereléseink vannak, de minél többet játszunk, annál nagyobb lesz a kínálat, érdekesség pedig, hogy hősünk is fejlődik. Minden elejtett vad komoly tapasztalatot jelent, az így összegyűlt pontokat pedig lopakodás, mozgás, figyelem és célzás kategóriákban költhetjük el. Később lesz kutyánk is, az ő képességei pedig szintén fejleszthetőek majd, ötpontos skálán húzhatjuk fel az értékeket, érdemes mindig egy dologra koncentrálni, látványos ugyanis a javulás.
A Hunter’s Tropy 2: America egy dolgon vérzik el, és ez nem más, mint az irányítás. A célzás nincs egy Battlefield színvonalú precizitással kidolgozva, és akkor még finoman fogalmaztam, a puskát alaphelyzetben tartva kényelmesen tudunk mozogni, eltalálni valamit viszont nem lesz könnyű, ha pedig a bal ravasszal kitartjuk, a célzás szinte lehetetlenné válik. A kamera ilyenkor megmerevedik, ráhajolva a puskacsőre minden közelebb kerül hozzánk, hősünk keze viszont elkezd inogni, ide-oda mozog, ha pedig a jobb karral bemérnénk a vadat, a célkereszt méterekkel ugrik arrébb. Botrányos tehát, amit a fejlesztők itt elkövettek, a játék ugyanis ettől eltekintve nem rossz.
A látvány egy arcade játékhoz képest kifejezetten kellemes, a szél lengeti a fűszálakat, az állatok aranyosak, és még izgalom is akad valami, nagyon kell figyelnünk, hogy ne bukjunk le, vagy ne lőjünk ki a kelleténél több vadat. Nem lehet ugyanis ész nélkül tizedelni az állatpopulációt, a pályán csak azt lőhetjük ki, amire engedélyt kaptunk, hat kacsa, két nyúl, vagy egy szarvas, minden más tabu. Előfordulhat viszont, hogy akaratlanul más is az áldozatunk lesz, az utolsó pulykát célozzuk be, de nem vesszük észre, hogy pont mögötte áll egy másik is, a sörétes puska mindkettőt leteríti, mi pedig kezdhetjük elölről a pályát. Oda kell tehát figyelni.
Nem hittem volna, hogy valaha vadászjátékot fogok tesztelni, de megtörtént. A Hunter’s Trophy 2: America nem egy kiemelkedő cím, átlag játékos számára baromi unalmas és vontatott, bár feltehetjük a kérdést, hogy a témában lehet-e egyáltalán maradandót alkotni. Mindenesetre jó volt kipróbálni, elmondhatom, hogy ez se maradt ki az életemből. Ahogyan a Farming Simulator sem, amivel múltkor fél órát toltam. A játék demója elérhető az Xbox LIVE-on, de a teljes verzió se drága, 800 pontot kell kiperkálni, és már megy is a mészárlás.
-embereket kell ölni
-ufokat kell ölni
-mindent meg kell ölni
-senkit se kell megölni
Más játékban legalább katonák jönnek puskával, vagy nagy robotok, vagy valami kihívás, érted...egyenrangú, vagy nagyobb ellenfelek, akiket nem olyan könnyű kinyírni. A vadakat meg nagyon könnyű, akármilyen szimulátor. Szerintem ezért szar az ilyen játék.
Álszent dolog problémázni a vadászaton, de húst enni. Nincs olyan vadon élő állat, aminek ne lenne jobb élete, mint a tenyésztett állatoknak, a vadonban meg a populáció majdnem teljes egésze erőszakos halált hal. Csak a puska gyorsabb, mint a fogak.
A trófeavadászat, ha legális, vadgazdálkodási okokra vezethető vissza, vagyis az sem káros az egészre nézve. Az orvvadászatot meg hagyjuk, az más téma. Azt majd a GTA 5-ben. :))
:D:D:D:D:D
"DAFUQ?"
Akkor gondolom a GTA5 ben is rossz dolog lesz vadaszni, nem?
a trófeáért való vadászatot én is elítélem, de ha pl valakinek ez a megélhetése, vagy azért vadászik hogy megegye (horgászat puskával és szárazföldön) akkor semmi baj nincs vele szerintem
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.