Xbox One - megérte visszafordulni?

Megtörtént, amire sokan vártak: a Microsoft majdnem teljes visszavonulót fújt az Xbox One korlátozásait illetően. Szinte mindent visszavont a cég, ami miatt a potenciális vásárlók láthatóan és hallhatóan gyűlölték a konzolt, egyedül talán csak a kötelező Kinect maradt meg.

De nézzük meg egy kicsit, hogy vajon a népharag tényleg népharag volt-e, és hogy egyáltalán mit jelent ez az egész. Elöljáróban azt azért érdemes megjegyezni, hogy minden "hatalmas" internetes felzördülés ugyan nagynak tűnik, és aki kizárólag az internetről tájékozódik, hajlamos lehet azt hinni, hogy tényleg mindenki lázadt az Xbox One ellen. Ez azonban hibás mintavétel. Jellemzően egy viszonylag szűk, fiatal hardcore réteg a hangos, ők lepik el a fórumokat, a közösségi médiumokat, és ők vitatkoznak különböző online felületeken. Ami különösen érdekes persze, hogy ilyen esetekben egész nap a neten tudnak lógni, de az Xbox One 24 órás autentikációja már túlzás lenne.

De ezt most tegyük félre, nem erről akar szólni ez a cikk, de ezt azért érdemes fejben tartani a továbbiakra nézve.


Amikor az Xbox-vezér Don Mattrick és társai elkezdtek nyilatkozni a 24 órás ellenőrzésről, a DRM-ről és a használt játékok blokkolásáról, sajnos pont elfelejtették a pozitívumokat hangsúlyozni. A nagy felháborodás közepette sokan éppen a Steamet hozták fel példának, mondván, „bezzeg a Valve tudja, hogyan kell ezt csinálni”, és „miért nem csinálja azt a Microsoft, mint a Steam”?

Ami különösen ironikus, mert pontosan ugyanez a hangos réteg annak idején azonnal a pokolba küldte a Steamet, hatalmas bukást jósolva a rendszernek. Megjelenésekor az internet népe a Steamet tartotta a vásárlók elleni magatartás megtestesítőjének, a Valve volt maga a sátán. Mi lesz a megvett játékaimmal, ha a Valve csődbe megy? Mi lesz, ha leállítják a rendszert? Mi lesz, ha nincs internetem? Mi lesz, ha nincs bankkártyám? Mi lesz, ha egy meteor ráesik a Steam szervereire? Ilyen kérdések merültek fel annak idején a mostanihoz hasonló felháborodás közepette.

És mi ma a Steam? Nos, ugyanez a réteg ma már a PC-s játékok megmentőjének és utolsó mentsvárának tartja a rendszert, a Valve pedig a hős szabadságharcos, aki szembeszállt a nagy cégekkel és kizsákmányoló üzletpolitikájukkal. Pár év alatt mekkorát fordult a világ.

Mindez pedig duplán ironikus, hiszen a Steam alapvetően sokkal több megkötéssel rendelkezik, és sokkal kevésbé rugalmas, mint az Xbox One rendszere lett volna. Az Xbox One-on tíz emberrel (hivatalosan családtagunkkal, de kérdés, hogy ezt hogy ellenőrizték volna) megoszthattuk volna az összes játékunkat, akár dobozosan, akár online vettük meg őket. Online tudtuk volna odaajándékozni, vagy eladni is. Elfelejthettük volna a lemezeket, az érzést, amikor a meghajtó szétkarcolja őket, meg azt, hogy ide-oda kelljen hurcolászni őket. Bárhol hozzáférhettünk volna minden játékunkhoz, és ezért cserébe csak egy internetkapcsolatra lett volna szükség. A Steam ezeknek csak egy részét tudja, más részét csak trükközéssel, de például rendes megosztást egyáltalán nem.


Sajnos azonban a Microsoft nem gondolta át rendesen a szisztémát, és ez lett az egésznek a végzete. A Gamekapocs fórumain is többen előálltak már ötletekkel, hogyan lehetett volna finomítani a rendszert, hogy az emészthető legyen. Kellett volna egy Steamhez hasonló offline mód például. A játékokat ugyanúgy lehetett volna online aktiválni, online kérni a frissítéseket, de megmaradt volna az a lehetőség is, hogy ezeket követően ne kelljen kötelezően bejelentkeznünk 24 óránként. Meg lehetett volna találni az egyensúlyt a két világ között.

Néhány apróság bevonásával egy nagyon barátságos megoldást lehetett volna összeállítani, de a Microsoftnak még akkor is meg kellett volna küzdenie a használt játékok piacával. Ami kicsit szomorú, mert jónak tartom az elgondolást, hogy a pénz ne a szürkeimportból élő, adóelkerülő konzolboltokhoz, vagy a hatalmas, GameStop-szerű áruházláncokhoz menjen, hanem inkábbb a fejlesztőkhöz, hiszen ők dolgoztak éveken keresztül azért, hogy mi szórakozhassunk.

Cliff Bleszinski már reagált is az eseményekre, és sötéten látja a dolgokat. Számos stúdió bezárását jósolja a következő generációban, és még több PC-s és mobilos játékot. Ezen kívül még több alibiből készített többjátékos módot és DLC-t vár, valamint további mikrotranzakciós megoldásokat, amivel a készítők megpróbálnak majd kompenzálni. „Olyanokat fogunk látni, hogy a kedvenc játékaink digitálisan letölthető verzióiban több feature lesz, hogy eltereljék az embereket a lemezes vásárlásoktól.” – véli a játékfejlesztő legenda.

És akkor olyan dolgokra is gondolni kell, hogy számos csapat nagyon lelkes volt, hogy végre egy teljesen online közönségnek fejleszthet játékokat, ahol lehet számítani a tartalommegosztásra, a felhőre, a folyamatos kisebb-nagyobb fejlesztésekre, menet közbeni változtatásokra. Elvégre az utóbbi évek egyik legnagyobb sikere, a Minecraft is pontosan
ilyesmire épül.


A Microsoft egy névtelenül nyilatkozó mérnöke elmondta, most rengeteg dolgot újra kell gondolnia a cégnek és a munkatársaknak. Mivel a fejlesztők nem számíthatnak arra, hogy az online becsekkolás miatt mindig a legújabb operációs renszer lesz a konzolon, vissza kell térniük az eddig is használt kőkorszaki módszerre, vagyis minden játék lemezén ott kell lennie az akkori legújabb OS verziónak. Lőttek néhány látványos multitasking lehetőségnek is, melyeket korábban mutattak, hiszen most már nem tudunk pillanatok alatt váltani a feltelepített játékok között, mindig el kell majd másznunk a lemezért, és cserélni. S persze a biztonságot is alaposan át kell gondolnia a cégnek, hiszen így ismét nagyobb eséllyel nyílhat meg a terep a warez előtt.

Ne legyen félreértés, a Microsoft elbaszta. Rettenetesen kommunikálták le ezt az egészet, össze-vissza nyilatkoztak, láthatóan ők sem találták ki még, hogyan is működhetett volna pontosan a rendszer. Felkészületlenek voltak, pedig egy ilyen hatalmas váltást nem lehet felkészületlenül lefolytatni.  Ugyanakkor az elképzeléseik jövőbe mutatók voltak, újszerűek, sok szempontból kényelmesebbek, és tényleg következő generációsak. Ha néhány dolgot finomítottak volna a rendszeren, biztos vagyok benne, hogy az internet haragja elmúlt volna, főleg, mikor az első pár felhasználó a kezében tartja a konzolt, és kiderül, valójában mennyire működik jól. És a digitális világ felé vezető úton jóval előrébb járnánk egy-két éven belül, mint a mostani felállással

Amellett tehát, hogy akadt jó pár nem kifejezetten szimpatikus dolog az Xbox One rendszerében, a megkötésekért cserébe tudott volna ténylegesen következő generációs megoldásokat mutatni, úgy a kezelőfelületben, mint a játékokban. Azzal, hogy a Microsoft teljes visszavonulót fújt, kapunk egy pontosan ugyanolyan konzolt, mint amit eddig használtunk, kicsit erősebb hardverrel. Ennek kellene a következő generációnak lenni? Abban a világban, ahol pontosan ugyanezt a szintet, sőt még jobbat már hónapok, vagy talán évek óta tudnak a PC-s játékok?


Így a cikk végére tehát csak annyit kérek, ne ugorjunk fel minden hullámra, hanem inkább gondolkozzunk. A Sony és a Microsoft intézkedéseinek is lettek volna negatív, és pozitív oldalai, ne csak az egyiket lássuk. És végül, ne gondoljuk, hogy az Xbox One alapvető szolgáltatásainak, és egyedi funkcióinak egy jelentős részét a játékosok és a szakma visszajelzései, meg az internet felháborodása alapján dobta kukába a Microsoft.

De még mennyire, hogy nem. Egyetlen oka volt, és azt úgy hívják, Sony.

Kapcsolódó cikkek

• PlayStation Plus vs. Xbox Game Pass
• E3 2018: Íme, az expó legjei - szerintünk
• Kipróbáltuk az Xbox One X-et
• New Xbox One Experience bemutató