Arran Danner szabadúszó zsoldos. Korábban UCA tiszt volt, ma viszont nem érdekli más, csak a pénz, annak dolgozik, aki fizet. Legyen a megrendelő az ISA vagy a Helghast, nem kérdez, végrehajtja a parancsot, boldog, míg számláján gyűlnek a vektai dollárok. Az idén ősszel megjelenő Killzone: Mercenary az ő életét dolgozza fel, 2359-ben járunk, a játék ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt.
Az ISA a sebeit nyalogatja, a kolóniák vezetői pedig kénytelenek új stratégia után nézni. A földi erők parancsnoka a Phantom Talon Corporation magánhadseregét kéri fel, hogy hajtson végre néhány veszélyes és titkos küldetést, segítsen felszabadítani a Vektát, és készítse elő a terepet a Pyrrhus megszállásához. A cég Dannert küldi bevetésre, hősünk a történet során pedig olyan titkokkal kénytelen szembesülni, mely egy veterán zsoldosban is felteszi a kérdést. Hol a határ a jó és a rossz között? Vajon az ember feladhatja-e pénzért az elveit, és mikor jön el az a pont, mikor maga is azt mondja, elég volt. Nem csinálja tovább, helyesen fog cselekedni, szóljon bárhogy is a parancs?
A játék teljes verziója 9 fejezetet, és további 27 mellékküldetést fog tartalmazni, a cselekmények láncolatában pedig Danner megismeri a háború mindkét oldalát. Szolgálunk majd az ISA és a Helghast oldalán is, a győzelemhez vezető út titkos katonai bázisokon, szigorúan őrzött kutatóintézeteken, és civilekkel teli nyílt utcákon keresztül vezet majd. Az egyjátékos bétában mindebből egyetlen küldetést lehet kipróbálni, az ellenséges vonalak mögött kezdünk, a cél pedig lyukat ütni a Helghast fővárosán, kiiktatva a bolygó légvédelmi erejét. 
Az akció kétfős küldetésként indul. A Pyrrhuson vagyunk, egy csapatszállító repülőgép fedélzetén, parancsnokunk megadja a jelet, mi pedig elrugaszkodunk, s a mélybe vetjük magunkat. Szabadesésben zuhanunk a föld felé, visszanézünk, s egy rakéta pont eltalálja a gépet, madáremberként kell cikázni a lövedékek között, nem könnyű a feladat, társunk is bekap egy golyót, magunkra maradtunk. A felhők kitisztulásával azonban lassan megjelenik előttünk az ellenség bázisának panorámája, a látvány döbbenetes, mintha a pokol legmélyebb bugyraiba érkeztünk volna. A sűrű szmogból kiemelkedő rozsdás fémépületek nyomasztó sötétje rátelepül elménkre, boldogak már nem leszünk ebben az életben, itt született a gonosz, s talán itt vár ránk végzetünk is. Sose térünk haza.
A landolás a terveknek megfelelően történik. Az őrséget nem riasztották, úgy tűnik, nem tudnak rólunk, talán azt hiszik, mindenki odaveszett a repülőn, figyelni kell azonban, mert ha egy is kiszúr közülük, oda az előnyünk. Észrevétlenül lopózunk be az épület biztonsági irodájába, a továbbjutást biztosító ajtók főkapcsolóját keresve, mozgást hallunk, valaki van bent, szerencsénk van, pont háttal áll. Mögé lépve rövid dulakodás veszi kezdetét, a képernyőn megjelenik egy nyíl, melyen végighúzva ujjunkat Danner egyetlen mozdulattal átvágja az ellenség torkát, csendes gyilkolás, ez a mi műfajunk.
A Killzone: Mercenary igazi felsőkategóriás akciójáték. A Playstation Vita ellentétes érzelmeket váltott ki bennem mindig is: mikor hetekig, hónapokig nem jelenik meg rá semmi normális cím, bejelentem a halálát, ha viszont jön végre egy játék, ami tényleg ütős, akkor azt mondom, ennél jobb gép nincs a világon. Sok idő után most ez utóbbi mellett teszem le a voksom újra, a Guerrilla Cambridge remek munkát végzett, a történet jó, a játékmenet az eddigiek alapján akciódús és lebilincselő, a single player béta küldetésének nem volt egy pillanata, amin ne izgultam volna halálra magam, minden megvan tehát ahhoz, hogy megmentsék a konzolt. 
A biztonsági szobából utunk egy telepre visz, melyet két őrtorony, és még két gyalogos járőr véd. A dobozok között megbújva csendben végezhetünk velük sorban, a késnek és a hangtompítós pisztolynak jó hasznát fogjuk venni, de csaphatunk balhét is. Gépfegyverünk hangjára az őrök azonnal bekapcsolják a szirénát, újabb katonákat riasztva a helyszínre, már nem kell bujkálni, mehet a szemtől szembeni mészárlás. Az új Killzone nyitva áll azok előtt, akik képzett katonaként csak a küldetésre koncentrálnak, és nem mennek bele felesleges harcokba, és azok előtt is, akik egyszemélyes hadseregként szeretik intézni az ügyeiket, számolatlanul pörkölve az ellenséget. 
A megölt katonák, és az elvégzett feladatok zsíros pénzeket érnek, fizetségünk pedig minden tettünk után azonnal meg is érkezik számlánkra. Az ott gyűjtött dollárokon újabb fegyvereket és kiegészítőket vehetünk, mely az újrajátszást is szavatolja, kétszer nyomtam végig a bétát Rambóként, majd az összegyűjtött pénzből megvettem a fellelhető legdurvább hangtompítós mesterlövészpuskát, harmadikra egészen más volt az élmény. De ezt el is várjuk egy olyan címtől, mint a Killzone, nem háromszáz forintos Android játékról beszélünk, hanem igazi, nagybetűs, AAA kategóriájú Sony címről. És a Sony nem okozott még csalódást egyszer se. Mondom Xbox 360 rajongóként.
A telepről az utunk először a generátorterembe, majd a laktanya öltözőjébe visz. A háttérben folyamatosan szól a Helghast propagandarádiója, dicső a népük, a szabadságért harcolnak, ennyi hazugságot rég hallottunk már, belépünk, s fejbe lövünk egy katonát, aki épp a zokniját húzza, ez a véleményünk a dologról. De nem kerülheti el a sorsát a többi sem, csakúgy, mint az érkező erősítés, meghalljuk, hogy közelednek, s egy gránát már repül is be az éppen szétnyíló liftajtón. A teljes cselekményszálat persze nem mesélem el most nektek, de az akció később se áll le, meg kell hackelnünk a légvédelmi ágyúkat, megtisztítani a terepet a mentőhajónak, majd elhúzni a fenébe, a többiekkel hadd törődjön az ISA.
A játék jelenleg béta állapotban van, voltak is benne apró hibák, amik mellett sokat látott újságíróként nem tudok szemet hunyni. Sokszor akadt meg a játék akció közben, éppen soroztam az ellenséget, mikor elkezdett a kép szaggatni, nem tartott persze sokáig, de az az egy másodperc pont elég volt ahhoz, hogy bekapjak néhány nem kívánt golyót. És több hasonló eset történt célzásnál is, belenéztem a mesterlövészpuska távcsövébe, húztam egy kicsit a karon, s máris két méterrel arrébb ugrott a kamera, nyilván kijavítják majd, ilyen hibákat nem engedhetnek meg maguknak, ezt leszámítva viszont nem volt gond a játékkal. A mesterséges intelligencia nem csinált hülyét magából, a pályarészek átgondoltak voltak és jól felépítettek, a hangok tetszettek, és a látvány is szuper volt. Ez utóbbi amúgy nem kis munka eredménye, a Killzone: Mercenary a harmadik rész átalakított motorját használja, került bele új fény- és füsttechnika, modern csillogáseffekt, és átdolgozott árnyékvetés, a szótár nem tudott rá mit írni, most találtam ki.
Nem kell már sokat aludni, hogy átéljük a jövő emberiségének legnagyobb háborúját. Az évszázados konfliktus 2013. szeptember 4-én érkezik új felvonásához, lesz mivel elütni a matekórákat, egy kövér 9-es pontszámot a béta alapján már most megelőlegezek neki, és ezt az eddig megjelent trailerek és gameplay videók csak tovább erősítik. Az ilyen Vita játékokat szeretjük, nem azokat az arcade szemeteket, amiket áthoznak PSN-ről.
Kapcsolódó cikk
Király még mindig várom a gamet PSV-re! :D
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.