Need for Speed Rivals teszt

A hosszú múltra visszatekintő, immár húsz részes Need for Speed sorozatnak megvoltak a maga csúcspontjai és hullámvölgyei, melyek nem estek teljesen egybe a mögötte álló fejlesztőcsapatok csereberélésével, de az jól látszik, hogy a kanadai Black Box játékai egyre rosszabb kritikákat kaptak, és a játékosok körében is vesztettek a népszerűségükből, ami végül a stúdió bezárásához vezetett. Az Electronic Arts nyilván elsősorban a Burnout miatt vetett szemet a brit Criterionra, és az új DNS jót is tett a szériának, az 1998-as NFS III: Hot Pursuit utódjának tekinthető NFS: Hot Pursuit és a hasonló szellemiségű NFS: Most Wanted is remek fogadtatást kapott. Ez után bizonyára sokan aggódtak, hogy mi lesz az idei résszel, hiszen annak kivitelezését egy teljesen újonnan felhúzott műhelyre, a Ghost Gamesre bízta az EA, ugyanakkor megnyugtató jel volt, hogy egyes alkalmazottak korábban más roppant sikeres autós játékokon munkálkodtak, ahogy az is, hogy a Criterion dolgozóinak nagy részét ide szervezte át az anyacég, sőt még a hátra maradtak is besegítettek a fejlesztésbe.

A Frostbite 3 motor által hajtott Need for Speed Rivals végül PlayStation 4-en mutatkozott be a masinával egy időben, pár napra rá pedig kijött a PC-s, PlayStation 3-as, Xbox One-os és Xbox 360-as átirata is. Mi az utóbbit, tehát már egy kifutó generációs verzióját vittük el a tesztkörre, de a grafikai részletességet leszámítva bizonyára nem lehetnek igazán jelentős, játékmenetet gyökeresebben érintő különbségek az eltérő változatok között. Ahogy az alcím is sejteti, ezúttal is a törvény két oldalán csinálhatunk karriert, nyitáskor tartottam is tőle, hogy a „rendőr vagy versenyző” kérdés súlya nagyobb lesz, de szerencsére a főhadiszálláson megnyitható menüben bármikor válthatunk az illegális utcai versenyekre rákattant sofőr és az őt üldöző, szintén sebességmániás járőr között, a kettőt mellesleg csupán egy hajszál választja el egymástól. Nevek és arcok nincsenek, elmaradtak a dögös csajok és a nagyon bling-bling kategóriás fejlesztések is, mélyebb történet sincs igazán, csak néhány motivációs szlogen fiktív chatszobákra meg netre feltöltött videókra zoomolgató jelenettel fűszerezve, no és persze a nyers benzingőz, hiszen az a lényeg.

 

A helyszín a képzeletbeli Redview megye, ami bár elsőre hatalmasnak tűnik, ráadásul ezt az érzetet a folyamatosan változó időjárás még növeli, de ahogy magasabb szintekre gyorsulunk, úgy megy össze. Ettől még roppant változatos, akadnak part menti nyaralóhelyek, alagutakkal tarkított, szerpentines hegyi utak, széles sztrádák, szűk erdei járatok, épülő hidak, térképen nem jelzett rövidítések és más effélék. Természetesen ezúttal is szabadon furikázhatunk a sandbox-jellegű világban, járókelők ugyan nincsenek, ez a játék nem erről szól, a forgalomban ugyanakkor még egy játékosos módban is elég gyakran tűnnek fel NPC-k, akikkel a választott módtól függően különféle akciókba bonyolódhatunk. Versenyzőként kihívhatjuk a titkos klubba tartozókat egy-egy futamra, sőt gyakran ők kezdeményeznek, a zsaruk pedig, ha kiszúrnak, üldözőbe vesznek minket. Ez talán egy kicsit túl agresszív is lett, a másik oldalról persze láthatjuk, hogy mennyire nagy erőket mozgósítottak, presztízskérdésnek tekintik a rendcsinálást, de szinte alig úszhatunk meg versenyt rendőri üldözés nélkül, ahogy a körözés nehézkes lerázása után is nagyon nagy az esélye, hogy pillanatokon belül újraindul a hajsza. A kék sarokból a helyzet egyszerűbb, az energiacsíkkal és egyfajta rangot kifejező számmal jelölt sofőrök mind az ellenségeink, ők a gyorshajtók, akiket le kell meszelnünk, az üldözést rájuk vijjogással vagy koccanással is kezdeményezhetjük, ami a préda energiájának lenullázására megy ki. Kopóként van némi előnyünk, rendszerint a bajtársaink is beszállnak az üldözésbe, sőt külső segítséget is hívhatunk, rendelhetünk úttorlaszt, vagy tüskéket ledobó helikoptert.

 

Minden autóra két ilyen támadó vagy védekező extrát szerelhetünk, ezek fokozatosan nyílnak meg, idővel erősebb, drágább és nagyobb készletet tartalmazó változatokban is, a kínálat is némileg eltérő a két oldalon. Egyebek mellett használhatunk elektrosztatikus védelmi mezőt, az ellenfél áramellátását ideiglenesen kiiktató elektromágneses impulzust, kétfajta hangalapú sokkhullámot, a rosszakarónk támadóeszközeit bénító zavarót, elektromos aknát, turbót és hátra kidobható tüskesort is. Mindegyik aktiválása után bizonyos ideig várnunk kell, hogy az adott eszköz újraélesedjen, már amennyiben még nem ürítettük ki a tárat, a szervizeken áthaladva ugyanakkor az összes a maximumra töltődik az energiánkkal egyetemben. Hasonlóképp működik a nitro is, ennek külön mutatója van, amit fokozatosan fogyaszthatunk, szélárnyékban haladva, driftelve vagy forgalommal szembe száguldva pedig feltölthetünk.

A kütyüket speed pointért, a játék belső pénzneméért szerezhetjük be, amit leghatékonyabban a fix feladatok elvégzésével, illetve versenyekkel és elfogásokkal gyűjthetünk, szorzók elérésével pedig még komolyabban arathatunk. A rendőr karrierben a teljesített szintekért automatikusan kapunk egy-egy autót, versenyzőként ugyanakkor csak vásárlási lehetőségek nyílnak meg, itt a járgányok is virtuális pénzbe kerülnek. Az oldalanként majdnem teljesen eltérő kínálatban főleg korszerű, áramvonalas, halandók számára megfizethetetlen álomautók szerepelnek az Audi, Aston Martin, Bentley, BMW, Bugatti, Chevrolet, Dodge, Ford, Hennessey, Koenigsegg, Lamborghini, Lexus, Marussia, McLaren, Mercedes-Benz, Pagani, Porsche, SRT és hosszú idő után ismét Ferrari típusokat felvonultató palettáról. Némi technikai és optikai tuningra csak versenyzőként van lehetőségünk, fejleszthetünk tartósságot, támadóerőt, kormányozhatóságot, gyorsulást és csúcssebességet, továbbá átfesthetjük a kasztnit és a dísztárcsát, meg válogathatunk néhány díszítés közül is. A rendszámtábla kinézetét és szövegét természetesen mindkét módban szabadon megváltoztathatjuk.

A játék sava-borsát tulajdonképpen a térkép fix pontjain elérhető, különféle nehézségű, a karrierek során gyarapodó küldetések adják. Az időlimites kihívásokban meghatározott időkorlátokon belül kell elérnünk a célokat, ez versenyzőnél Time Trial, rendőrnél Rapid Response néven fut. A hagyományos, három rivális elleni versenyek pozícióra mennek, a versenyzői karrier elején még elég egy bronz- vagy ezüstérem is. A Hot Pursuit lényegében ugyanez, csak a rend éber őrei is bekapcsolódnak, versenyzőként ekkor nehezebb egyben és az úton tartanunk a járgányt, de zsaruként sem sétagalopp a dolog, a cél előtt ki kell vonnunk a forgalomból a versenyzőket, a kiírás szerint mind a négyet, igaz néhány szökevényt még az elején elnéz a játék, viszont nem is díjazza arannyal a hanyagabb munkát. Az Interceptor küldetések is macska-egér hajszák, csak kétszereplősek, de ugyanakkor időkorlátosak is, rendőrként a lehető leggyorsabban kell megállítanunk az ellenfelünket, versenyzőként pedig minél előbb kereket kell oldanunk. A tennivalók végül az ugratókban, a gyorshajtást mérő traffipaxokban és a fix zónán belüli átlagsebességet rögzítő rendszerekben merülnek ki, ezek amolyan gyűjtögetnivalónak számítanak, igaz a térkép is jelzi őket. Ezeknél döntögethetjük a távolsági és sebességi rekordokat, némi pénzt is gyűjthetünk, de az árakhoz mérten az összegek jelentéktelenek.

Mindkét karriert három eltérő játékosi habitusra hangolt sávban építhetjük, akár ide-oda váltogatva, azaz minden szinten ennyi eltérő küldetéscsomag közül választhatunk, melynek teljesítésével továbbléphetünk. Természetesen visszamehetünk a korábbiakra, és egy szinten is megcsinálhatjuk mindhármat, rendőrként mindegyikért külön autót is kapunk. Sajnos idővel nagyon érzékelhetővé válik, hogy kevés variáció van az alapfeladatokban, és a fejlesztők egyéb ötlet híján csak a teendők számát meg a gyűjtendő pénzösszeget kezdték növelni, hogy kitolják a játékidőt, például teljesítsünk aranyra három közepes versenyt, egy menetben gyűjtsünk 125 ezer speed pointot, drifteljünk 150 méteren keresztül, alkalmazzunk speciális támadást tíz rendőrautón, és így tovább, egyre hosszabb ilyen listák ütik fel a fejüket. Ezek miatt viszonylag hamar repetitívvé válik az anyag, rá lehet unni, ugyanakkor, noha kis ellentmondásnak tűnik, arra is alkalmas, hogy amennyiben csak néhány percünk van játékra, bármikor elindítsuk egy-két verseny vagy hajsza erejéig, ráadásul ezt a remekül integrált multi is feldobja. Összességében, és persze szigorúan csak az arcade-jellegű autós játékokkal összevetve, a Need for Speed Rivals nagyjából kihozza azt a műfajból, ami benne rejlik.