Timelines: Assault on America teszt

Kishazánk fejlesztőstúdióitól soha nem állt távol az RTS-műfaj, gondoljunk csak a múlt évtizedben sikert sikerre halmozó Stormregion Panzers-sorozatára, vagy a Digital Reality Imperium Galactikájára (a D-Day-t és a Desert  Rats vs. Afrika Korpsot inkább hagyjuk). A 4Flash Interactive viszont újoncnak számít, így a Strategy First gondozásában kiadott Timelines: Assasult on Amerika számos gyermekbetegséggel küzd. Fapados, klasszikus normákat meglovagló valós idejű stratégiával van dolgunk, ám hiába áll szilárdan a csupasz mechanika, egyszerűen képtelen újat mutatni, leragadt valahol a kétezres évek közepén. Ennek ellenére egy alternatív történelmet mutat be, ahol a németek már Amerikát ostromolják, ami mindenképpen érdekes.


1942 nyarán, az egyik első amerikai kommandós osztag, az OSS sikeres merényletet hajt végre Hitler ellen, amely alaposan kicsapta a biztosítékot a németeknél, így a Szovjetunió helyett az Egyesült Államok felé fordul a Harmadik Birodalom figyelme. A császári Japánnal karöltve közös inváziót indítanak Amerika ellen, a mi feladatunk pedig az, hogy visszaverjük a betolakodókat. A történet tehát érdekes, kár, hogy a kampány 12 küldetésében semmi olyan nincs, amit ne láttunk volna korábban. A cél az, hogy leradírozzuk a nácikat a térképről, mindezt kiismerhető dramaturgia és monoton játékmenet mellett. Az egységek száma hozza a kötelezőt, egyetlen érdekes pont, hogy a két fő frakció felhozatala mellett találunk magyar, szlovák, román és orosz egységeket is. Összesen kilenc nemzet veszi ki a részét a háborúból.


Minden oldalnak megvan a párja az ellentétes frakciónál, azonos nehéz és könnyű tankokkal, tüzérséggel, szanitécekkel és más gyalogos bakákkal. Mindegyikük fejleszthető is, de csak megadott keretek között, e tekintetben nem rugaszkodott el túlzottan a készítők fantáziája, ne várjon senki sci-fi-beütést a játéktól. A játékmenet során elsőként felépítjük bázisunkat, felhizlaljuk hadseregünk létszámát, az ehhez szükséges nyersanyagot az elfoglalt kontrollpontok biztosítják a térképen fellelhető rádiótornyok képében. A kezelőfelület túl sok információt nem vonultat fel, viszont hozza a kötelező dolgokat: egységeinket csoportba rendezhetjük, bármikor válthatunk közöttük, a hasonló típusúak kijelöléséhez elég egy duplakattintás. Az oktatómód számos apróság felett átugrik – ez az egyik, szerencsére a 4Flash csapata a segítségünkre sietett egy email formájában.


Úgy vettük észre, hogy a harcok során nem az okos taktikai döntések érvényesülnek, minden kellemetlenségen át lehet vergődni egy nagyobb hadsereggel. Gyorsan gyártsunk le egy kisebb csapatot, majd irány a legközelebbi rádiótorony, s az így nyert erőforrással duzzasszuk fel a seregünket akkorára, amekkorára csak tudjuk. Az események gyorsan pörögnek, nincs idő bonyolult döntések meghozatalára. Ha a rushra gyúrunk, elkerül minket a baj és az ellenség intelligenciája sem erőlteti meg magát, öngyilkos akciókba kezd, mi pedig nevetve legyűrjük a legnagyobb ellenállást is. Aki gondolkodni szeret, inkább más elfoglaltságot keressen, itt a „sok lúd disznót győz” elv érvényesül.


A többjátékos mód már más tészta, az akár 1vs1, vagy 4vs.4-es küzdelmek során már nem kell az M.I. botorságai miatt aggódnunk, de a komoly stratégiai mélység innen is hiányzik, a zerg-taktikán nevelkedett piperkőcök itt is hozzák a kötelezőt, a győzelem kulcsa itt is haderőnk nagyságágában rejlik. Pontokat gyűjthetünk és feljebb lépdelhetünk a ranglistán. Ha egy jobb játékos győzünk le, extra pontok ütik a markunkat. Lehet, hogy ez néhány játékos számára szórakoztató lehet, de nem hinnénk, hogy a veteránok otthagynák a jól bejáratott címeiket a Timelines kedvéért, főleg, hogy a StarCraft II és a Company of Heroes 2 ellen esélye sem lenne. Oké, nem egy súlycsoportban versenyeznek, de a designnal kapcsolatos rossz döntésekre nincs mentség.


A 14 eurós ár kissé borsos a Timelines: Assault on Amercáért, főleg hogy minden porcikájában átlagos alkotással van dolgunk, magyar fejlesztők ide, szerény költségvetés oda. Nem ezzel a stratégiával ugrunk vissza a műfaj élvonalába, igazából csak azok számára ajánlható, akik egy túlbonyolításoktól mentes, szerepjátékos elemekre fittyet hányó oldscool RTS-re vágynak. Egy alternatív második világháborút felvonultató történet kellemesnek mondható, kár, hogy az idejétmúlt látvány és játékmenet alaposan rányomja a bélyegét az egészre. Kíváncsiak vagyunk, hogy a 4Flash csapata megfogadja-e a kritikákat és olyanra faragja a második játékát, amely előtt mi is meghajolunk.