Opulencia varázslatos kastélyai a fellegekig érnek, békét és szeretet sugallva. A látszat viszont mint oly sokszor, most is csalóka. Lakói közt nem ismert az egység és a köztulajdon fogalma, mindenki a maga ura. Nincs király, vagy egyéb uralkodó, egyfajta feudális rendszer működik, ahol mi is földesurak szerepében tetszeleghetünk. Persze nehogy azt higgye valaki, hogy belecsöppenünk egy sablonos középkori játékba, a fenti leírás csupán képletes volt. A birodalom önkéntes uralkodói, vagyis az online játékosok egymás kifosztásából tesznek szert haszonra, mert nincs is annál nagyobb öröm, mint megkeseríteni szomszédunk életét.
A játék elkezdéséhez magától értetődően egy Ubisoft accountot kell kreálunk, amely minden belépéshez szükséges lesz. Indulás után egy egyszerű felhasználóbarát menü vár minket, ahol máris kezdődhet a kaland. Bevezetőnk Opulenciába jobb talán nem is lehetne, egy barátságos, öreg mesélő hangja csendül fel, aki a maga igen humoros módján mutatja be ezt a meseszerű világot. Az itt kapott információk szinte teljesen lényegtelenek, viszont mégis ad egy alapot az egésznek, hogy gyerekek módjára beleéljük magunkat, alig várva, hogy kezdetét vegye a játék.
Előtte azonban még vár minket a karakterválasztás. Három hős közül válogathatunk, ami kissé szegényes kínálat, mégis mindenki találhat magának testhez álló kasztot. Az első számú és talán mindenki által legszimpatikusabbnak választott hős Sir Painhammer, a szőke herceg, fehér ló nélkül. Igazi harcos, aki közelről morzsolja porrá ellenségeit erőteljes csapásaival és rendíthetetlen magabiztosságával. Második, már kevésbé egyedi karakterünk egy vadász, akinek első ránézésre példaképe Robin Hood lehet, azzal az eltéréssel, hogy az egyik szeme hiányzik. Képességeivel ő már távolról ritkítja az ellenség sorait, és mint minden igazi vadásznak, neki is szolgálatában áll egy állat, jelen esetben egy sólyom. Harmadik és egyben utolsó hősünk a gonosz sötét varázsló, aki pusztán tekintetével lángba borítja ellenfeleit. A vadászhoz hasonlóan ő sem szemtől szemben küzd, jobb szereti holtan tudni őket, mire közel ér hozzájuk. Logikus módon minden karakter rendelkezik egyéni képességekkel, amelyek a fejlődéssel haladva várnak elérhetővé. Itt mutatkozik egy kisebb probléma, ami komoly fejtörést tud okozni. Hősönként legalább tíz képesség áll rendelkezésre, de ezek nem használhatók egyszerre, harc közben csupán négy hely van fenntartva számukra.
Karakterünk kiválasztva, izgatottan várjuk kastélyunk testre szabását és az első támadást, de mégsem megy ez ilyen könnyen. A játék készítői figyeltek arra, hogy minden információ rendelkezésünkre álljon, ne kelljen világtalan módon keresni a megoldást különböző fejlesztésekre, vagy tárgyak kreálására. Itt lép be a képbe segédünk, Cornelius Richling, aki egyértelműen a legegyedibb személyiség a játék során. Egy bohókás, szerethető emberről van szó, aki egy csapatnak tart minket, többnyire a kincstárban lévő aranymennyiség miatt. Cornelius bemutatja nekünk saját várunk minden egyes kis sarkát, így igen könnyen megtanulhatunk bármit, amire szükség lesz a fejlődéshez. Minden teljesen kézenfekvő lesz, a mi dolgunk csak azon gombok nyomkodása, amelyet csapattársunk kijelöl.
A játékmenet két fő részre bomlik: az izgalmasabb és több időt igényelő rész más várak megtámadása, a második pedig saját várunk védelme, a hasonló támadások ellen. Az első támadásnál megtanuljuk az igen egyszerű módszerét annak, hogyan fosszuk ki ellenfelünk arannyal és életkristállyal telt kincstárát. Dungeon szerű várak szörnyein és különféle teremtményein keresztül kell átrágni magunkat, amely egy Diablo játékosnak igen ismerős lehet. Igazi, hack 'n' slash játékmenet, ahol a cél előretörni az ellenség hulláját eltiporva, majd megküzdeni a várak főellenségeivel. Ez eleinte mind nagyon szép és jó, azonban itt elérkezik a játék egyik legnagyobb problémája, a monotonitás. A várak és az ellenfelek nem túl változatosak, a játékmenet pedig teljesen lineáris. Az sem dob az élményen, hogy nagyobb szinteken az ellenfelek nem csak hogy erősebbek, de többen is vannak, és szinte betöltik az egész képet, hatalmas káoszt kreálva. Ezen negatívum mellé társul még az idő szorítása. Szörnyen bosszantó tud lenni az, hogy komplett seregeket kell lecsapni, miközben tudjuk, hogy az időnk véges. Ez kapkodást eredményez, jön a hajtépés, amiből sajnos még a legtürelmesebb emberek sem maradhatnak ki.
A vár védelme már nem tartogat ennyi negatívumot, de felejthetetlen izgalmakban sem lesz részünk. Viszonylag sok fejlesztésre váró terület van, hiszen minden fejleszthető. Saját kastélyunk is szintenként fejlődhet, így juthatunk el vele komolyabb kihívókhoz. Ezt a fejlődés a vár szíve szabja meg, amely minden fejlődéhez elengedhetetlen. A dolog igen egyszerű: a szív szintje mindig megegyezik a vár szintjével. Felállítható arany- és életkristály bánya, a nagyobb vagyonok megszerzéséhez, illetve építhetünk karakterfejlesztő helységet, laboratóriumot, ahol előállíthatjuk az élet és mana elixíreket.
Mindezen kreálmányok felépülése azonban real time zajlik, ami megint csak el tudja venni az ember kedvét a játéktól, hiszen nem az interneten, külön oldalon megnyitott játékról van szó. Nem mindenki gépe bírja, hogy egy laza billentyűkombinációval kilépjen az asztalra, várni kell, és ez akár egy órát is igénybe vehet. Erre lehet megoldás az addig hanyagolt karakterek fejlesztése, esetleg a vár védelmének fejlesztése. A vár védelem kiépítése egy viszonylag élvezetes dolog, szörnyeket és csapdákat kell elhelyezni úgy, hogy örökre elvegyük ellenfeleink kedvét egy újabb próbálkozástól. Itt az emberi kreativitás szinte teljesen kihasználható, egészen a pénzes dolgokig. Sajnos ez a játék sem maradt ki a sorból, van ami csak valódi pénzért elérhető.
Mint az látható, ez a műfaj még gyerekcipőben jár a Ubisoft háza táján, ám próbálkozásnak nem rossz, sőt kifejezetten jó irányba haladnak vele. Megalkották Opulenciát, a mesés kincsek hazáját, ahol a látvány és a hangulatos középkori zene csodás hangulatot kelt. A hack 'n' slash és tower defense műfajok keveréke pedig egy igazán jó ötlet, azonban ez nem elég egy ember figyelmének lekötéséhez. A játék legnagyobb hiánya a változatosság, amely pont elég ok ahhoz, hogy ne nyújtson maradandó élményt, és hamar túllépjünk rajta. A Mighty Quest for Epic Loot egy újabb reménység lehetett volna a free2play játékok közt, de egyenlőre csak úgy beszélhetünk róla mint egy unalmas unaloműző. Talán ha fejlődik, bővül, akkor érdemesebb is lesz több időt szánni rá.
Szóval aki most kezdi vagy már fennt van nyugodtan jelöljön be barátnak!
A nevem: HuschyHUN
Ja amúgy szerintem jó játék főleg hogy arról szól ki mennyire kreatív és látja át a dolgokat,gondolok arra hogy melyik csapdához melyik szörny illik(milyen képességekkel).
De tényleg jó nézni ahogy a sok LOW elvérzik az általad kb. 15 perc alatt összerakot pályánXD
jusanyk: Te annyit írtál, hogy simán mehetne blogba. De tényleg, sokan olvasnak játékteszteket onnan is. :D
A teszten lehetne még csiszolni...
A vár szintjét a vár szívének szintje csak maximalizálja, szóval a szívnél nem lehet magasabb szintű várad. A szintet az általad vásárolt várvédők szintjéből átlagolja ki a játék, és természetesen arra való, hogy a megfelelő szintű hősöket tudja bevonzani. A vár szívét pedig teljesen függetlenül lehet fejleszteni, amíg csak bírod arannyal meg kristállyal. A hősöd fejlesztése függ a szívtől, mert adott szívnél csak adott szintig fejlesztheted a hőst.
Ami a játékot illeti, inkább a stratégián és a gondolkodáson van a hangsúly. Nagyon komolytalannak tűnhet elsőre, de az alkalmi, vagy inkább gondolkodni nem akaróknak hamar beletörik a bicskájuk. Az egész játék lényege, hogy minél több "koronát" szerezz. Ha leversz egy várat, a nehézségtől függően kapsz koronát. Ha egy hős elbukik a te várad támadása közben, szintén a nehézségtől függően kapsz koronát. Ha elbuksz támadás közben, vesztesz, ha leverik a várad, vesztesz koronát. A koronát nem lehet semmire használni, csak mindenki látja, neked mennyi van, vagyis mennyire vagy menő. Maximális nehézségnél kb 36 koronát lehet kapni. Szóval amikor valakinek 10 000 koronája van, annak a várának nem érdemes fakarddal nekifutni.
A kisebb kiegyensúlyozatlanságokat leszámítva az alap felállás, hogy egy hőssel bármelyik várvédelmet le lehet verni, ha ügyes vagy. De a tesztben is említett csupán 4 magaddal vihető képesség, és a tesztben nem említett karakterenként 3 féle teljesen eltérő fegyverosztály miatt már ez sem magától értetődő. Amikor várat védesz, érdemes a profik ellen építeni. Van egy hasznos lehetőség, hogy a saját váradat kipróbálhatod a saját hősöddel. Ha le bírod verni a várad, gyenge a várad. Ha nem bírod leverni, akkor vagy rossz cuccok vannak a hősödön, vagy csak még béna vagy. Ha le bírtad verni, és teljesen biztos vagy benne, hogy többet már nem tudsz a várvédők összeállításán javítani, akkor jönnek a trükkök. Amikor megpróbálsz túljárni a támadók eszén. Amikor olyan csapdákat helyezel el, amiket te találsz ki. Egy példa: Egy teremnek egy bejárata és két kijárata van. Az egyik kijáratnál van egy várvédő, a másik kijáratnál viszont még ügyesen pont el lehet menni úgy, hogy a várvédő ne vegyen észre. Ennek mindenki megörül, hogy de béna már ez a vártulajdonos. És elmennek abba az irányba. Azonban arra egy zsákutca, és rengeteg akna van, ami csak arra jó, hogy még jobban legyengítse az ellenfelet, és a végén kénytelen visszatérni a várvédő felé.
Amikor erre a szintre elér valaki, ott kezdődik az igazi móka. És megmondom őszintén, annál nagyobb megelégedést ritkán érzek, mikor végignézem a váram támadóját, ahogy szépen belesétál az egyik ilyen általam kitalált csapdába, és aztán elhullik :)
Ami a másik oldalt illeti, kétlem hogy olyan monotonitást okozna, amikor megtámadsz egy 10 000 koronás embert, és a várában minden sarkon azt lesed, vajon most épp mivel akar megszívatni.
Ami a negatívumokat illeti, én először is nem mondanám, hogy free-to-play. Legalábbis még nem, mert béta kulcsot csak venni, vagy nyerni lehet. Véleményem szerint ez csak egy nagyon profi marketing fogás, amiért elismerésem az Ubinak :) mert így úgy mondhatják nyugodt szívvel a freetoplay-t hogy közben fizetős címről van szó. Viszont ami a játékban elérhető fizetős tartalmakat illeti, én még nem találkoztam semmi olyannal, ami befolyásolná a játékmenetet, egyedül skinek és ezekhez hasonló kiegészítők vannak, ami szerintem teljesen belefér.
Illetve még kisebb kiegyensúlyozatlanságok vannak a játékban, de ezek folyamatosan javulnak, és csak egy-két elemet érintenek.
Szerintem egy teljes játék árát simán megéri, főleg hogy 4k-ért már megkapod a játékot, 8k-ért meg már a Mage packot kapod, amiben nagyon sok extra van, többek között a Mage. (Ami lovagos packot én nyertem, ahhoz annyi valódi pénzes játékpénzt kaptam, hogy nem tudtam mire elkölteni...)
Én imádom a játékot. Nálam 9.5 pont.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.