Project Spark bétateszt

Talán nem megfelelő az a kifejezés, hogy játék, nevezzük inkább egy egyszerűen kezelhető nagyszerű eszköznek, amellyel saját ízlésünknek megfelelő virtuális világot és élményeket teremthetünk. A Microsoftos srácok úgy vélték szüksége van a gamer társadalomnak egy kis segítségre, hogy saját, egyedi fantáziadús ötleteiket, elképzeléseiket a digitális vászonra vihessék. Kreatív emberek előnyben! 

A Project Spark a fantáziánkra bízza mit, hogyan és miért teszünk, felszínre cibálja mélyen elásott kreatív vénánkat és mindenkiből elővarázsolja a művészt. Béta lévén még közel sem teljes a paletta, sok választási lehetőség nem elérhető, rengeteg opció korlátozott, de a jelenlegi állapot is tekintélyes mennyiségű lehetőséget kínál. Ha Call of Duty rajongó vagy, elkészítheted saját belsőnézetű lövöldédet, ha esetleg a Gears of War szériát tartod a legjobbnak, akkor készíthetsz egy újabb epikus kalandot, de, ha a Limbo platformer, vagy a Total War stratégiai felülnézetes stílusát tartod a legjobbnak, azok előtt is tiszteleghetsz alkotásoddal. A grafikát az MS konyhájában kotyvasztott Spark Engine szállítja és nem is vizsgázik rosszul. Túl sok állítani való ugyan nincsen, de azért gépre lehet szabni a megjelenést. 

De ne ugorjunk ennyire előre. Miután letöltöttük a Windows (csak és kizárólag 8.1) Áruházból a Project Spark beta applikációt, beírhatjuk az emailban kapott kódot, és beléphetünk a menübe. A menübe lépvén azonban furcsa dolgot tapasztalhatunk. Homályos képek és feliratok, melyek körül fehér csillag cikázik és húz fénycsóvát. Elsőre talán megszeppenünk, de ahogy rákattintunk, az máris kirobban a „ködből”, ugyanis így lehet megnyitni magunk előtt a program funkcióit. Előbukkan a Play gomb, ami azon világokba enged minket, amelyeket a többi vállalkozó szellemű játékos kreált, felfedezhetünk, harcolhatunk, barangolhatunk, és közben ihletet meríthetünk saját játékunkhoz. Ha több szabadságra vágyunk, kipróbálhatjuk magunkat egy igazi interaktív kalandban, amit dinamikusan, a történet előrehaladtával kell majd felépítenünk - hatásszünet - ingame.

A Crossroads lényege egy előre megírt sztori sablon, amiből hiányoznak a legfontosabb elemek, s ezeket nekünk kell majd utunk során megválasztanunk. Kiindulásunk és életünk helyszínét, hősünk típusát, fizimiskáját és lakhelyét megadjuk, hiszen minden kaland az elején kezdődik (ezt a mondatot első alkalommal felismeritek majd a játékban). Miután a karakterünk fölött átvettük az irányítást, rögtön felfigyelünk rá, hogy a világ, ami az imént még üres és steril volt, most élettel teli, és mint minden kis falucska, így ez is él, valóságos közösség és állatvilág uralja. A boltos árulja a portékát, az utcai életet éberen felügyelő nagymami épp olyan szögben görnyed az útra kihelyezett padon, mint a valóságban.



Minden, amit látsz él és mozog, minden tárgy interaktív és minden út egy újabb kalandhoz vezet. A fontosabb interaktív elemeket a játék egyértelműen jelzi, hatalmas kérdő- vagy felkiáltójelekkel, erősen inverz színekkel, valamint zenei aláfestéssel. Az első igazi történetünket egy felénk hevesen integető egyénnél kezdhetjük meg. Elkezd egy szöveget, de hiányoznak szavak. Választhatunk, mi magunk helyettesítünk be, vagy meglepetésszerűen, random generál nekünk a játék egy variációt. Ahogy ezt megtettük, már útnak is indulhatunk, feltérképezve az előttünk elterülő grandiózus földet. 

Ha éppen nincs kedvünk követni a fő történeti szálat, akkor nekiveselkedhetünk megannyi mellékmissziónak, amik szétszórva a világban csak arra várnak, hogy hősünk oda tévedjen. Nem szeretném kiölni a felfedezés örömét a játékból, ezért csak egyetlen példát fogok említeni, amely első barangolásom során esett meg hősömmel. Két lehetséges ösvény előtt álltam, de valamiért a virágokkal tarkított mező nem vonzott annyira, mint a híd, amely a folyón át az erdő sötét mélyébe vezetett. Karakterem félelmet nem ismerve átverekedte magát a dzsungelen, s megpillantott egy épületet, ami előtt megannyi kis kedves jószág henyélt. Az apró mókusok mind megiramodtak, mikor is belépett a kapun, s körülugráltak.

Rendkívüli intelligenciám valamiért azt sugallta, hogy veszélyt jelentenek, ezért megtámadtam őket. Az addig cuki pamacsokból, hatalmas és ocsmány óriás mókusok váltak, és egy-kettőre elkenték a számat. Később egy újabb kaland során visszatértem a helyszínre és az állatokkal mit sem törődve egyenesen a mögöttük bámészkodó hölgyhöz sétáltam. Mondókáját meghallgatva két dologra jöttem rá. Tényleg minden interaktív, valamint az emberi hülyeség határtalan. A játék ugyanis ontja a poénokat, a viccesebbnél, viccesebb jeleneteket, amik egészen hangulatossá varázsolják ezt az egész mesét.

Ahogyan említettem, a menüben több választás is van. A harmadik pont az egyik, ha nem a legfontosabb, a Create. Hozz létre világokat, sztorikat és minden egyebet, amit csak el tudsz képzelni a játékodban. Egy nagy rózsaszín orkot szeretnél, zöld fűszoknyában, ami egy hatalmas kőtömb mellett szaglássza a virágokat? Megkapod! Határt csak a csillagos ég szabhat, vagy talán még az sem. A játék ugyanis napról-napra bővül, újabb és újabb tartalmakkal látva el minket. Ezeknek egy része haszontalan, egy része zseniális és egy egészen kicsi része fizetős. 

Miután megépítetted a világot, elburjánzott a növényzet és a nem játékos karakterek is helyet kaptak, rögtön beállíthatod, hogy mely tárgyaknak és elemeknek, milyen típusú kölcsönhatást hozzanak létre. Építhetsz szent templomot, amely feltölti az életerőd, esetleg egy bűvös almát, amely megfoszt tőle. A fejlesztők azt akarták, hogy engedd szabadjára a képzeleted, és ennek semmi se szabhasson határt, éppen ezért mindent alakíthatsz. Mindent a világon. Állíts be egy nagy kapukövet az oltár elé, hogy mikor elsétál mellette egy karakter, zenét játszhasson le, és elindíthasson egy cselekményt. Az összes funkció elérhető és használható, de sajnálatos módon akad ezek között is olyan, amelyért csengetnünk kell.

Igen, sajnos a mikrotranzakció itt is fontos szerepet játszik. Néhány kreditért erősebb mellvért, nagyobb kard, és egyéb nyalánkságok vásárolhatóak. Szerencsére olyan nagy mértékben nem befolyásolja a játékmenetet, hiszen ezen dolgokra egy idő után magadtól is rátalálsz vagy megszerzed, de ha úgy érzed neked a kezdet kezdetétől szükséged van egy erősebb eszközre, akkor lehetőséged adódik a beszerzésre. Ezt a negyedik gombbal, a Marketplace-szel teheted meg, ahol minden játékbeli elemet, amely még nincs, a birtokodba vehetsz. Ugyanitt vásárolhatsz teljesen profik által tervezett térképeket és történeteket, amiket végigjátszva megismerhetsz egy valódi legendát vagy mítoszt. 



A hangulat egyszerűen pazar, megpillantod a tájat, elejted az első prédád, felcsendül a lágy muzsika, ami azonnal magába szippant. Nem fog engedni, de nem is bánod majd. A grafika kissé rajzfilmszerű, mégis realisztikus, de emellett kellően túlzó. Az összkép, a látványvilág letaglózó, minden a helyén, és aminek csillognia kell, az biza csillog is. A világok mindegyike egyedi atmoszférát hordoz és teljesen elkülönül egymástól, még akkor is, ha hasonlítanak. A térképek változatosak, az egyik pillanatban havas tájon vacogsz, koccannak a fogak a hidegtől, percekkel később már a vastag aljnövényzetben bukdácsolsz, megint máskor a tikkasztó hőség fojtogat a sivatag könyörtelen homokjában. Ami a lényeg, nincs két egyforma helyszín és nincs két egyforma mese sem.



Mint mindenhol, itt is jutalmazzák fáradozásaidat és munkásságodat. Achievementek sora várja, hogy teljesítsd a feltételeket, és megkapd őket. Elsőnek egyszerű lesz, szinte a lélegzetvételért is kapsz kettőt, de utána már csak a kitartóbb játékosok kaparinthatnak meg egy-egy trófeát. De természetesen nem csak gyűjtögetni lehet. Akadnak igazi keményvonalas Challenge módok is, ahol előre megírt cselekményt kell végrehajtanod hol az idővel, hol a halállal dacolva. 



Talán kevesellitek az itt leírtakat, de ez egy olyan játék, ahol saját magadnak kell megtapasztalnod a dolgokat. Felemelő érzés megalkotni valami újat, látni, hogy Te is képes vagy arra, amire a nagyok. Belőled is válhat játékfejlesztő. Vesd bele Magad a Project Spark nyújtotta örömökbe és nem fogsz csalódni. Minden percét imádni fogod. Várjuk a 2014-es megjelenést!