Max: The Curse of the Brotherhood teszt

Ha van testvéred, akkor örülsz, mert tudod, hogy az életben egyedül rá számíthatsz. Ez azonban nem akadályozza meg a testvért abban, hogy olykor idegesítő legyen. Max agyára is ráfele megyeget az öcsike, ezért főhősünk úgy gondolja, ráguglizik valamiféle megoldásra, mégis hogyan lehetne megszabadulni a kis Felixtől örökre. Mielőtt azonban megtalálná a megoldást, valaki teljesíti kívánságát: a szobában megnyílik egy portál, egy csáp pedig elragadja az öcsit. Max azonban nem lejt örömtáncot, és még egy sört sem nyit ki, inkább ő is beugrik a portálba, mert anyu és apu azért ideges lenne, ha este azt kellene mondania nekik, hogy Felix végleg eltűnt egy másik dimenzióban.


Érkezésünk után egy érdekes fantáziavilágban találjuk magunkat, ahol először csak az ügyességünkre hagyatkozva kell előrehaladnunk. Ilyenkor a Max: The Curse of the Brotherhood még egy viszonylag alap, 2,5D-s platformernek tűnhet, és habár az is, később némileg bonyolódik majd a helyzet. Hamarosan találkozunk ugyanis egy öreg nénivel, aki elmondja nekünk, hogy ezt a világot Lord Mustacho, alias Bajusz úr hajtja igája alá, aki úgy szeretné megőrizni fiatalságát, hogy bizony a drága egyetlen Felixből kiszipolyozza az életerőt. Ami pedig nem lenne túl jó dolog a helyi populáció számára, mert valahogy senki nem akarja, hogy Bajusz még párszáz évig cseszegesse őket a hülyeségeivel.


A néni azonban nem csak annyit tesz, hogy eligazítást tart Max számára, hanem beköltözik a ceruzájába. Mielőtt mindenféle undorító dologra gondolnátok, hagy magyarázzam meg. Innentől kezdve Maxnek lesz egy varázsceruzája (oké, még mindig nem hangzik túl jól), amivel befolyásolni tudja a környezetét… legalábbis ott, ahol ezt a játék megengedi, és amit egyébként az esetek többségében csillogással jelez. Először még csak a földből tudunk magunknak kiemelni platformokat, hogy tovább tudjunk haladni, később azonban az öreglány egyre több trükköt engedélyez majd, így megkapjuk az inda, a faág, a vízsugár és a mágikus tűz rajzolásának lehetőségét is. Innentől pedig azt hiszem mondanom sem kell, hogy ezeket kombinálva kell majd előrehaladnunk.


A játék nagyon ügyesen, fokozatosan vezet rá arra, hogyan használd ki a cerzua különböző képességeit. Kezdetben még csak fel kell emelnünk magunkat egy platformon. Később már indát kell rajzolnunk ahhoz, hogy át tudjuk lendülni valahova, vagy faágat kell kihúznunk és levágnunk, hogy kipótoljunk egy rést egy szakadék felett. Aztán bejön a vízsugár, amit úgy kell kanyarítanunk, hogy a megfelelő helyre dobjon fel. Később pedig már mindezt nagyon vadul kell kombinálni: az indát rákötni egy faágra, amit egy másik indával hozzákötni egy pályaelemhez, belekapaszkodni, az egész konstelláció alján lévő inda végét elvágni, himbálózva átugrani, mire mátrixosan belassul az idő, hogy még éppen ki tudjunk húzni egy vízsugarat a megfelelő irányba, amire rögtön ráesve már repülünk is a következő platformra.


Ezzel pedig körülbelül összefoglaltam a Max játékmenetének lényegét. Akadnak majd néha-néha ellenfeleink is, akik elől vagy el kell menekülnünk, vagy ki kell cseleznünk őket, vagy pedig a tűz használatával kell eltennünk láb alól. Érdekes megoldás, hogy a tüzet használhatjuk enchantolásra is, így például egy ágat felszentelve lövöldözhetünk olyan helyekről is, ahová a tűz forrása amúgy nem érne el. Maguk az ellenfelek egyébként rendkívül aranyosak, még a nagydarab szörny is, akivel többször összefutunk majd, olyan cuki, hogy legszívesebben egy kicsinyített mását tartanám háziállatnak. Amikor pedig a harapdáló növény sapkaként rácuppan a teknősre, teljesen kiakad a cukiságfaktor. De nem gáz módon, hanem egyszerűen csak fasza, kreatív módon.


Ehhez hasonlóan a környezetek is nagyon szépek és változatosak. Kezdetben a sivatagos táj ugyan még nem mutat annyit, de az erdős szakaszhoz érve már azért többször leesett az állam, amit aztán Bajusz úr vára csak tovább tudott fokozni. Mindegyiket nagyon szépen rajzolták meg, az effektusok gyönyörűek, és az egész le akar mászni a képernyőről, mindezt annak ellenére, hogy csak a Unity Engine fut alatta. Ráadásul a képminőség is tökéletes: Xbox One-on 1080p-ben fut a játék, így minden tűéles. Ezen a ponton pedig szeretnék néhány szót szólni a zenéről is, ami tökéletesen támasztja alá a látványilágot, gyönyörű és atmoszférikus. Audiovizális fronton tehát remekül teljesít a Max.


Annak ellenére, hogy végig nagyon élveztem a játékot, akadnak kisebb-nagyobb hibák. Először is, a rajzolás túlságosan kötött. Az még oké, hogy csak onnan lehet rajzolni, ahol a játék ezt jelzi nekünk, de például faágat és indát ugyanolyan kinézetű helyről indíthatunk, de hol az egyik, hol a másik lesz, attól függően, hogy a készítők éppen mit akartak az adott puzzle-höz - szerintem jobb lett volna, ha ezt a játékos döntheti el, és a játéktervezők ennek megfelelően találják ki a feladványt, így az egész túl egyértelmű. Az irányítás, habár nagyon reszponzív és jó, érthetetlen módon gyengélkedik, amikor valamilyen tárgyat kell mozgatnunk, ígymilliméterre pontosan kell beállnunk a cucc elé, hogy kiadja a mozgatás lehetőségét.


Aztán ott vannak a gyűjtögethető szemek. Ezek a játék története szerint Bajusz úr kvázi kémkamerái, és ha kitépkedjük őket, akkor kevesebbet fog látni a birodalmában történt eseményekből. Ennek azonban semmi hatása nincs a játékmenetre, vagy a történetre nézve, így kizárólag azért került bele, hogy valamiért achievementet lehessen kapni, ezt pedig nem szeretem. Végül pedig az egész játék körülbelül 3-4 óra alatt kivégezhető, ami mondjuk a 12 fontos árát tekintve tulajdonképpen nem rossz, de még plusz egy-két óra azért elfért volna. Ennek ellenére, illetve ezekkel együtt a Max egy rendkívül szórakoztató, okos, élvezetes és gyönyörű játék, amit a családban bárki élvezhet.