CoH 2: The Western Front Armies teszt

Azoknak akik nem ismernék az alapjátékot, a Company of Heroes 2 egy második világháborún alapuló valósidejű stratégia, melyben a feladatunk, hogy a harcmezőn található elfoglalható állásokból a lehető legtöbb fölött vegyük át az irányítást. Ezen kirendeltségek védelme különféle nyersanyag buffokkal jutalmazza a seregünket, így lehetővé téve, hogy több egységet vezényeljünk a területre, használjuk a különleges képességeinket, és így tovább. A két fő játékmódból a victory point irányt választva elég, ha fenntartjuk az irányítást három fő ellenőrzési ponton, ameddig el nem fogynak az ellenség pontjai, míg az annihilation módban le kell gyalulnunk az ellenfelünk utolsó élő és élettelen tagját és épületét is.

A The Western Front Armies a Company of Heroes 2 önállóan futtatható kiegészítőjeként dolgozik rá erre az alapfelállásra és egy adag friss vért pumpál az amúgy sem unalmas világháborús stratégiába, miközben visszahozza a széria első, díjnyertes részéből megismerhetett nyugati frontot is. Miután az alapul szolgáló CoH 2-t a Relic az egész elmúlt évben fejlesztgette, foltozgatta, közben azt is láthatóan alaposan megvizsgálta, hogy mi volt az ami már korábban is működött, és mit kell elvetnie az alapjáték multiplayer módjából. A kiegészítőben így ezúttal új szóló kampányt nem kapunk, a többjátékos opció viszont kibővül két új frakcióval, a német Oberkommando West elit páncélos hadosztályával és az amerikai hadsereggel, melyek közül mindkettő egyedi taktikai lehetőségeket és jól megkülönböztethető játékmenetet biztosít majd az amúgy nyolc friss pályával gyarapodó harctéren.

A germán oldalt erősítő csoport szervezettségre épül. A többi haderővel ellentétben az Oberkommando csak egy épülettel és egy féllánctalpas teherautóval kezd, amely a hadszíntér bármelyik elfoglalt területére elvezethető és ott komoly páncélzattal védett mobil bázissá alakítható. Bár maga az upgrade időbe és erőforrásokba kerül, a kialakított rögtönzött épület lehetővé teszi a speciális egységek legyártását, míg némelyik önmagában is számottevő megállítóerővel rendelkezik az idegen támadókkal szemben. A különös, szükségmegoldásszerű hordozható támaszpontok pedig valóban reprezentálják a tengelyhatalmak második világháborús frontvonalainak működési metodikáját. A német hadsereg nyugati vezérkara alá tartozó frakcióban csak három gyalogsági egység van, emellett viszont rengetegféle jármű található. A Királytigris (Panzerkampfwagen VI B) talán a játékban szereplő legbrutálisabb harckocsi. Ha kreatívan meg van támogatva szerelőkkel, akik a harctéren képesek javításokat végezni, és az infravörös keresővel felszerelt féllánctalpas felderítővel, gyakorlatilag megállíthatatlan erőt fogsz képviselni általa. Tény, hogy a pálya jelentős részét el kell foglalnod, mire annyi erőforrásod lesz, hogy ezt megtehesd.

Az amerikaiakat illetően teljesen más kezdéssel kell kalkulálni. A tengerentúli csapat bázisa ugyanis a kezdetektől teljes mértékben kiépített, ellenben tiszteket kell toborozniuk az olajozott működéshez. Ezek a magas rangú katonák teszik lehetővé, hogy a terepre küldjük a továbbfejlesztett egységeinket, mint például a tankelhárítót, a gyalogsági támogatást, és a páncélozott járműveket. Az amerikaiak elsősorban a gyorsaságukkal és légierejüktől kapott segítségükkel, nem pedig a robusztus tankjaikkal és letaglózó gyalogságukkal érvényesülnek majd. A személyre szabható egységekre rendkívül sokrétű eszköztárat és feladatokat bízhatunk, alappillérükként pedig az ejtőernyős fog szolgálni. Ezeket a többcélú elit katonákat ugyanis bárhol ledobhatjuk a pályán. Jól összeválogatott fegyvereikkel gyakorlatilag minden szituációban helyt tudnak állni, és gyors reagálású előőrsként képesek rövid úton sikeres kimenetelű harcokat folytatni az ellenséges csapatok mit sem sejtő tagjaival. Ennek ellenére bármennyire is kemény legények is ők, a tömeges támadásokat és a megszilárdított védelmi vonalakat önmagukban ők sem képesek áttörni. Ha az amerikaiakkal játszol, célszerű lesz gyorsan gondolkodnod, okosan mozognod a pályán és időben bevetned magad a fedezékek mögé.

A Relic támogatja a közösségi tartalmak létrehozását, így a Steam Workshopban található több mint ezer pályát nem lesz nehéz viszontlátni a játékunkban, ettől függetlenül kapunk nyolc új térképet is amin összemérhetjük parancsnoki vénánkat gépi vagy emberi ellenfeleinkkel. Az új terepeken a vidéki mezők, falvak és erdőségek mellett most gyorsabb és brutálisabb helyszíneket kapunk. Lesznek kisebb, két- de akár hatalmas összecsapásokat lehetővé tevő nyolcfős harcterek is, és a listában felbukkan Pripjaty, de még a City 17 is.

A fejlesztők átdolgozták az előrelépés rendszerét is, így számíthatunk rá, hogy minden sikeres kimenetelű csatánk végén kapunk néhány hasznos eszközt vagy felszerelést. Ezek terjedhetnek új parancsnokoktól, átfestéseken át hadititkokig. A skinek a látványon kívül nem sokat változtatnak a játék menetén. A vezérek és a hírszerzési adatok viszont megfordíthatják az elkövetkezendő harcaink kimenetelét. Előbbi már az alapjátékban is használható volt, és lényegében lehetővé teszi, hogy specializáljuk a haderőnk képességeit egy adott területre, a harctéren használható képességek, vagy különleges egységek formájában, míg utóbbi passzív buffokat nyújt a következő csatákban. Ez vonatkozhat a sebességünkre és az erőnkre egyaránt.

A hozzáadott friss tartalmak mellett a Western Front Armies némileg átdolgozta a korábban sokak számára frusztrálóan kibillent egyensúlyt a csatákban, de a kezelőfelületet is leporolták kicsit. Némileg még mindig nehéz eligazodni a menükben, de a harctér kezelése talán egyszerűbb lett, és ez az ami igazán számít. Az online meccsekhez való csatlakozást is lényegesen leegyszerűsítette a publikus játékok listája, ami régóta kérlelt lehetőség volt a közösségben. Érdekesség volt még a dinamikus fedezékrendszer is, amely minden olyan tárgyat ami magasabb a katonáinknál átláthatatlanná tesz. Hiába nézzük így felülről a csatateret, nem fogjuk látni, amit az egységeink nem láthatnak, csak ha már bevették a kanyart és benéztek az épület mögé, ahol az ellenség a támadásra várakozik.

Ha valaki még nem játszott a Company of Heroes 2-vel, nem javasolnám, hogy a kiegészítővel indítson. A tutorial küldetés gyakorlatilag semmiféle mélységet nem biztosít ahhoz, hogy elsajátítsuk a játékmenet részleteit és ha csak annyira tudunk hagyatkozni amit itt tanulunk, nagyon sokszor és elég nagyokat fogunk bukni. Az oktató videók megtekintését viszont minden újoncnak erősen javaslom, hogy bele tudjanak rázódni a feladatba, még annak fényében is, hogy semmiféle specifikus segítséget nem nyújtanak az egyes frakciók kezeléséhez, azért klasszul elmagyarázzák, hogy általánosan mi kell a fennmaradáshoz a nyugati frontvonalon.

Végső értékelésként a két új, sajátos hangulatú haderő, az új térképek, foltozások és javítások fényében nem lett rossz a kiegészítő. A grafikus motor optimalizálásának köszönhetően a cím szebb a jó vasakon, és jobban fut az öregebb gépeken is. Külön jó pont, hogy még ha nem is vetted meg a Company of Heroes 2 alapjátékot, a multiplayer meccsekben még akkor is játszhatsz annak térképein. A Western Front Armies két, külön is megvásárolható, 13 euróba kerülő modulból tevődik össze, így nem muszáj mindkét új frakciót megvennünk és kifizetnünk érte a teljes 20 eurós árat, hogy játszani tudjunk. Ez a megközelítés kissé emlékeztet a free-to-play jellegű címekre, hiszen a kezdő csomaggal korlátlan ideig játszhatunk online, további tartalmakhoz azonban ismét a tárcánkba kell nyúlnunk. Ha viszont az alapjáték tetszett, mindenképpen megéri a beruházással egy kicsit felfrissíteni a harcteret. Jó szórakozást hozzá! Zárszóképpen pedig íme egy kis ízelítő a két új csapatról: