A zombis játékok és filmek régóta a kedvenceim közé tartoznak, ezért is örültem neki annyira, mikor a Gamescom standjai között sétálva megláttam a Dying Light kipróbálható változatát. A Techland és a Warner Bros legújabb túlélő horrorja új szemszögből tárja elénk az apokalipszist, a játék a Left 4 Dead, a Mirror’s Edge és a Dead Island elemeit vegyíti. A dél-amerikai nyomornegyedek legkegyetlenebb helyszíneivel.
A Dying Light eredetileg a Dead Island előzményeit dolgozta volna fel, megmutatva azt, hogy honnan indult a kór, mely a trópusi luxushotelben ért el minket. A fejlesztés során azonban annyi újdonságot kitaláltak a készítők, és annyit változtattak a játékmeneten, hogy végül egy önálló zombihorror lett belőle, elválva a gyökereitől, de nem eltávolodva. Az eseményeket a Dying Light történetében is első személyből élhetjük át, ugyanolyan túlélők vagyunk, mint a szigeten rekedt hőseink. Itt azonban többet kell majd harcolnunk, egyszerre akár négyen is útnak indulhatunk, illetve a korábbinál messze nagyobb szabadságunk lesz fegyvereket készíteni, és megmutatni akrobatikus képességeinket.
A kiállításon bemutatott demó egy korábban már többször is emlegetett szituációt mutatott be. A várost karantén alá zárták, az utcákat már élőholtak uralják, a kormány viszont tisztában van vele, hogy rekedtek bent túlélők, ezért meg is próbál gondoskodni róluk. Repülőgépekről rendszeresen dobnak le ellátmányt nekik, mi is közéjük tartozunk, nappal igyekszünk összeszedni a városból mindent, ami mozdítható, a zombik ilyenkor lassabbak, és kevésbé agresszívak, éjszaka viszont a túlélés az egyetlen cél. El kell majd barikádozni magunkat, de ránk fognak törni, menekülnünk kell, sehol se lehetünk biztonságban.
Hősünk felett pont az egyik menhelyen vesszük át az irányítást. Egy fekete fickó nyitja ki nekünk készségesen az ajtót, megérkezett az ellátmány, ki kell mennünk érte, a doboz valahol a város lábainál landolt, egy sziklákkal és nyomortanyákkal határolt völgyben. Útnak indulunk, ám nem kell messzire menni, hogy összeakadjunk az első élőholt csordával, két lehetőségünk van ilyen szituációban. Ha nincsenek sokan, és nem is néznek ki nagyon veszélyesnek, akkor leállhatunk velük harcolni, egy nő, vagy egy vékonyabb férfi leteríthető egyetlen erősebb csapással. Figyelnünk kell azonban, mert hátulról bármikor elkaphatnak, hősünk pedig nem egy szuperkatona, kell neki egy fél pillanat, mire belendíti karját, és lesújt ellenségére.
Néhány sarkot kell csak mennünk, és meglátjuk az ellátmány piros füstjelzőjét. A csomag viszonylag messze landolt tőlünk, ezért a legjobb megoldás az, ha nem a sikátorokban törünk utat magunknak, hanem a háztetőkön ugrálva próbálunk hozzá közelebb jutni. A demóban sorra szökkentem át egyik palatetőről a másikra, igazi Techland játékhoz hűen ez viszont egy kicsit se könnyű. Először meg kell nyomni a futás gombot, majd utána jön az ugrás, a végén pedig a megkapaszkodás, miközben próbáljuk hősünket úgy irányítani, hogy ne egy emberevő horda közepén landoljon, és még figyeljük is, merre tartunk. A nyomornegyedekben viszont szerencsére közel építkeznek az emberek egymáshoz, ha megtanultuk a gombokat, már egész városrészeken juthatunk át akadálytalanul.
A kezelés elsajátítása nekem nem ment könnyen, folyamatosan koncentrálnom kellett, hogy jó gombot nyomjak, és sokszor így is befigyelt egy nem várt rúgás, vagy fegyverválasztás. De hasonlóan szokatlan, vagy hát nehézkes a harc is. A csomaghoz érve két katona állta utamat, épp az ellátmányt fosztogatták, szerencsére nem láttak meg. Gondoltam, hogy velük nem kéne baseball ütővel, vagy kalapáccsal leállnom verekedni, elővettem hát a pisztolyt, az mégis gyorsabb munkát végez. A bal ravasz minden ilyen játékban a kitartás, be akartam célozni őket, helyette viszont egy hanggránátot sikerült rájuk dobnom, megijedtek, megfordultak, de én voltam a gyorsabb. 
A Techland játékok folyton az ilyen hibákért kapnak 6-7-8 pontot. Pedig az irányításból, vagy harcrendszerből eredő negatívumokat leszámítva fantasztikus mindegyik, a Dead Island elképesztő lett, és a második rész is nagyon ígéretesnek látszott a Gamescomon. A Dying Light élményeim itt viszont lassan kezdtek véget érni, felvettem a cuccokat, és elindultam vissza, a hegyen át nem volt könnyű az út. Nem tudtam, hogy merre kell menni, aztán többen is megtámadtak, berohantam egy zsákutcába, az utolsó másodperceket mutatta az időzítő, pont végem lett. Azt nem tudom, hogy csak a kígyózó sorokra felkészülve tették időkorlátossá a játékot, vagy ez a küldetés amúgy is időre megy majd, de reménykedek az elsőben. A játék világa túl hangulatos, és túl izgalmas ahhoz, hogy átrohanjunk mindenen, el kell majd merülni benne, megízlelni az apokalipszis minden bugyrát.
A Dying Light megjelenése jövő év februárjában várható. A látottak viszont nagyon ígéretesek, a játék gyönyörűen néz ki, a Chrome Engine 6 tudja a dolgát, egyetlen hiba csak a menhelyen leeső frame rate volt, amit nyilván kijavítanak holnapután. A készítők a PC-s verziót hozták el Kölnbe, de a játék megjelenik majd PS3-ra, PS4-re, Xbox 360-ra, és One-ra is, a várakozás most viszont minden korábbinál nehezebb lesz, imádom a játékot, alig bírok magammal.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.