Dead Rising 3: Apocalypse Edition teszt

A Capcom zombis játékának első újgenerációs része a legek játéka. A harmadik rész már egy új motort használ, amely a széria történetében a legtöbb zombit varázsolja a képernyőre, a legelképesztőbb fegyvereket vethetjük be az apokalipszis közepén és a lehető legelborultabb jelmezekben pompázhatunk. Miért fontos ez? Nagyon is az, bár kívülállóként lehet, hogy legyintetek, de ha leültök a játék elé fél órára, könnyűszerrel magába szippant ez az abszurd koktél. A Dead Rising 3 tavaly ősszel jelent meg az Xbox One nyitójátékaként, a PC-seknek kilenc hónapot kellett várniuk rá, de cserébe egy minden földi jóval megpakolt kiadást tehetnek magukévá, amely tartalmazza az időközben megjelent összes DLC-t, az Untold Stories of Los Perdidost, és megfelelő vas esetén még a konzolos változatnál is szebb látványban gyönyörködhetünk. A vásárlás előtt persze nem árt némi szabad helyet felszabadítani, hiszen a játék közel negyven gigabájt adatot telepít a merevlemezre.


A kaliforniai Los Perdidosban újra felüti a fejét a fertőzés, amely sokkal gyorsabb lefolyású, mint korábban. A várost ugyan evakuálták, a hadsereg mégsem végzett alapos munkát: több tucat túlélő rekedt a karanténon belül, köztük főhősünk, Nick Ramos is. Pedig a Zombrex gyógyszer kifejlesztésével a velejéig korrupt kormány azt hitte, még egyszer nem ütheti fel a fejét a vírus, de nagyon tévedtek. Mindezek tetejébe, a túlélőknek csupán pár napja van arra, hogy valamilyen úton-módon kikeveredjenek a városból, hiszen a hadsereg elrendelte a légicsapást. A nagy sietség csak az időlimithez kötött módban befolyásolja a játékmenetet, a sztorimódban kényelmesen teljesíthetjük a fő- és mellékküldetéseket. A mellénk szegődött ideiglenes társak biztonságáért szintén mi felelünk, s bár tudnak magukra vigyázni, az események sűrűjében könnyedén elkallódhatnak. Ha szeretnénk, még több bajba jutott embert megsegíthetünk, kiszabadítva őket a zombik gyűrűjéből, akiket aztán magunk mellé állíthatunk. Néhányuk ugyan makacs, de ha teljesítjük a kérésüket, máris új szövetségessel gazdagodhatunk. Bár a figurák motivációi teljesen érthetőek, egy ilyen játékba nem kellenek kidolgozottabb karakterek. Időnként veszedelmesebb emberi alakokba botlunk, a játék Pszichóként hivatkozik rájuk, totál bekattant, sztereotip figurák- a megölésük elsőre nehéznek tűnhet, de egy-két taktikát ismételve, simán leverhetjük őket.


Los Perdidos hatalmas és látványos város, éppen csak megcsapta a világvége szele, de már – minden túlzás nélkül – ezernyi élőholt garázdálkodik az utcákon. Az új konzolok arra is jók, hogy hűen ábrázolják a zombiapokalipszist, már ami a mennyiséget illeti. De mit sem ér az egész, ha nem tudják azt tartalommal megtölteni. Szerencsére a Dead Rising 3 folyamatosan fenntartja az érdeklődést, nem akar többnek látszani, mint ami, az átvezetők rendezése kellően profi, a szereplők direkt bugyuták. Ha történet nem is megy át túlzott drámaiságba, Nick egyre keményebb hőssé érik, képességeit olyanná fejleszthetjük, amilyennek csak szeretnénk. Kezdetben két fegyvernél többet nem hordhat magánál – és ebbe beletartoznak a közelharci fegyverek is. A baseball ütő és a lőfegyver már nem olyan nagy szám, egy felmosónyél már annál inkább. Hősünk egy autószerelő, igazi szaki, aki bármikor tud kombinálni egymással két alkalmatosságot, természetesen csak akkor, ha megszerezzük hozzá a megfelelő tervrajzot. Így aztán érdemes szabadon bóklászni a városban, végigjárni az épületek belsejét, benézni a sikátorokba, hiszen a legtöbbször valami érdekes dologra bukkanunk. Hiába koncentrálunk a feladatunkra, gyakran kapunk fülest valami közeli véletlenszerű eseményről, ami úgyis elvonja a figyelmünket az aktuális célról. Habár a kampány nagyjából 15-18 óra játékidővel bír, ezt könnyedén megsokszorozódhat, ha sodródunk az árral és nem sietünk.

A lakótelepi csináld magad-mozgalom a Dead Rising 3-ba is beette magát. Nick egy kalapácsból és egy körfűrészből például egy egészen izmos harceszközt készíthet, de egy munkagépből és egy autóból páncélozott szörnyet is összehegeszt percek alatt. Utóbbival a város távolabbik pontjába is viszonylag biztonságosan eljuthatunk. Ha épp ilyen kocsi nincs a közelben, bepattanhat a villogó lámpájú járművek volánja mögé, bár ezek értelemszerűen gyorsan leamortizálódnak több tucat élőholt elgázolása után. Ha épp nincs a közelben motorizált jármú, az autóroncsok tetején ugrálva, a kerítéseket és falakat megmászva, a nagyobb hordákat kerülgetve haladhatunk előre. A lehetőségek tárháza széles, szinte minden használati tárgyat bevethetünk a fertőzöttek ellen, kár, hogy tartósság szempontjából egyik sem valami kirívó dolog, így sűrűn cserélgetnünk kell a cuccokat, de legalább több mindent kipróbálhatunk. De most komolyan, ha tényleg egy igazi sandbox játékra vágysz, ahol minden megengedett és minden használható, akkor a Dead Rising 3 magasan kiemelkedik a mezőnyből, integetve, kurjongatva adja tudtunkra, hogy a kötött játékmenettel és történettel megáldott alkotások csupán fércművek. A szabadság itt kezdődik.


A térképen követhetjük nyomon az aktuális feladatainkat és a biztonságos zónákat, ahol viszonylag nyugodt körülmények között tölthetjük fel készleteinket és cserélhetjük le ruháinkat. A gyűjthető finomságoknak se szeri, se száma. És akkor még a durvább játékmódokba, az új főszereplőkre koncentráló a sztori-DLC-kbe és a kooperatív mókába bele sem néztünk. A Dead Rising 3-ban semmi sem kötelező, nem vezetik pórázon a játékost, a narratíva csak arra jó, hogy feltárja a lehetőségeket, mi pedig választhatunk. Szerencsére az új megszerezhető képességekkel még inkább a saját szánk íze szerint alakíthatjuk Nicket. Hiába kapunk minden megölt zombi után tapasztalati pontot, a szintlépésnél bizony alaposan meg kell gondolnunk, hogy mire kötünk. Nyilván a nagyobb életerő és a plusz fegyverslot alapnak számít, ám ezen felül gyúrhatunk a közelharci fortélyokra, a lőfegyverekre, illetve a szerelési skillünkre is. A kombók itt nem csupán a láncba fűzött támadásokat jelentik, hanem azt, hogy az rendelkezésre álló eszközöket mennyire hatékonyan és választékosan tudjuk ötvözni. Végül, számos kihívást teljesíthetünk a játék során, a program folyamatosan nyomon követi a megmentett túlélőket és azt is, hogy az adott fegyverrel hány élőholtat küldtünk a másvilágra. Mindig van egy apró, számban kifejezett célhatár, amit érdemes elérni, hiszen a jutalom sem marad el.

A számítógépes verzió sajátosságairól annyit érdemes tudni, hogy kellően jól optimalizált élményben lesz részünk, de szigorúan csak 30 képkocka/másodperc sebesség mellett. Bár jómagam csak reménykedhettem a folyamatos framerate-ben (a kiterjedt jeleneteknél alulról súrolta a limitet) lévén nincs egy izmos konfigom (AMD Phenom II X4 955 3,20 Ghz-es proci, GeForce GTX 660), de szerencsére a grafika jól skálázható. Választhatunk, hogy motor 720p-ben, 900p-ben, 1080p-ben vagy teljesen renderelje le nekünk a játékot, s ezen kívül szinte minden apróságot (v-syncet, élsimítást, anizotóp szűrést, árnyék-, textúra- és modellminőséget) finomhangolhatunk. A megjelenés közeli verzió hiába kapott az elmúlt hetekben két, egy gigabájtnál is nagyobb javítást, csak 16:9-es képarányú monitoron mutat tökéletesen, ami az én 1440x900-as felbontású megjelenítőmön elnyújtott képpel szembesültem, így kénytelen voltam ablakban futtatni játékot. A portot a Resident Evil 4 HD Edition fejlesztői rakták össze, a gondoskodás észrevehető, a játék igazából csak a procira és a memóriára érzékeny, 8 GB RAM alatt nem érdemes belevágni - a szigorú gépigény esetünkben tényleg helytálló. Más átiratokkal ellentétben, az Apocalypse Edition egérrel és billentyűzettel is kifogástalanul irányítható, a fejlövések sem kivitelezhetetlenek, semmi sem utal arra, hogy eredetileg Xbox One-os címmel van dolgunk.


A Dead Rising 3: Apocalipse Editionre érdemes volt várni a PC-seknek, hiszen egy tartalmas, B-filmek hangulatát megidéző, de abszolút hardcore mechanikával megáldott programmal gazdagodtak. Lehet, hogy bele tudnánk kötni a látványba, de felesleges, elvégre a részletesen megalkotott város, a végtelen szabadság és a rengeteg tennivaló iszonyatosan addiktívvá teszi a játékot.  Kisebb hiányosságok azért akadnak: egy-egy járműves száguldás után az objektumok későn töltődtek be, a tárgyak felvétele is esetlen egy kicsit, de egyik sem megy a játszhatóság rovására. Ha napjainkra jellemző zombis áradatot esernyővel a kézben vészeled át és alaposan megválogatod azt, hogy mi kerül a kezedbe, a Dead Rising 3-ért PC-n is érdemes kinyújtani a kezedet, hiszen a Capcom fején találta a szöget, minőségi alapanyagokat dobott a serpenyőbe és ropogósra sütötte azt. Az alkotórészeket már ismerhetjük, de összességében még mindig finom.