Far Cry 4 teszt

A napfény félve szökik csak át a fakó ablakok még tisztán maradt résein, furcsa emberek vesznek körül, egy majom is veletek utazik. Kinézel. Az égig érő, hatalmas fák, a kényelmesen legelésző állatok és a kristálytiszta vizű, lassan csordogáló hegyi patakok a tökéletes harmónia képét festik eléd, a távolban pedig ott vannak a hegylánc hófödte, fagyos csúcsai. Elmerengsz egy kicsit. A gondtalan vidéki lét, és az érintetlen természet testközeli élménye össze se hasonlítható azzal, ahogy otthon, az Egyesült Államokban eddig éltél - Passport - szakítja meg utaskísérőd a gondolataidat. A busz lassítani kezd, megérkeztetek Kyrat határához. Az idillnek pedig azonnal vége is szakad, a következő pillanatban már azt látod, ahogy a rend védelmezői a fegyverükért nyúlnak. Két idegen tör ki a buszból, hatalmas lövöldözés kezdődik, te a földre veted magad, de tudod jól. Ezt nem úszod meg.


Megérkezett végre az idei ősz egyik legizgalmasabb és legjobban várt FPS-e. A UbiSoft nem bízta a véletlenre a karácsonyi bevételeit, és a december elején érkező The Crew, illetve a már megjelent két teljesen új Assassin’s Creed mellé elkészítette a Far Cry 4-et is. A játék története a messzi Kyratban játszódik, hősünk pedig Ajay Ghale, aki anyja utolsó kívánságát teljesítve utazik az idegen országba. Az események véletlen sorozatának köszönhetően viszont hamar ő lesz a felkelés egyik legfontosabb alakja, az országot a véreskezű Pagan Min uralja. A diktátor méregdrága selyemöltönyökben pöffeszkedik luxusvillája falai között, míg az ország éhezik és senyved, a nép egy hősért kiált, mi pedig meghalljuk szavukat. Vesszen az elnyomó.


A küldetésalapú játékmenet gerincét a kirobbanó polgárháborús helyzet, és az ahhoz kapcsolódó események adják. A játék elején lassan keveredünk csak a Golden Path nevű ellenálló sereg sorai közé, akkor is inkább menekülünk, mint velük harcolunk, de megismerve őket, illetve egyik vezetőjüket, a szépséges Amitát, mi is fegyvert ragadunk. A diktátor hadserege ártatlanokat mészárol le a szemünk láttára, falvakat gyújt fel, és embereket rabol el, a mi segítségünk nélkül pedig a felkelést csírájában fojtanák el. Vissza kell vernünk a gonoszokat, egyenként szabadítva fel Kyrat megyéit az elnyomás alól, a térkép láthatatlan részei a propagandát sugárzó rádiótornyok megsemmisítésével tisztulnak ki, míg a terület feletti ellenőrzést a hadsereg támaszpontjainak elfoglalásával érhetjük el. Izgalmas pedig, hogy a játék történetét mi írjuk. A felkelést ketten is vezetik, Amita mellett Sabal is igyekszik megdönteni a rezsimet, a módszerről viszont mindkettejüknek más elképzelései vannak. A játék bizonyos pontokon döntés elé állít minket, attól függően pedig, hogy melyik vezetőnek teszünk szívességet, olyan küldetéseket kapunk, és úgy formálódnak a további események is.


Harcolni tudunk szemtől szemben ellenségeinkkel, de lopakodva, csendben is. Ha az előbbit választjuk, abban gazdag fegyverarzenál lesz a segítségünkre, az AK47-es, a vezetés közben is használható kis Uzi, a távoli kiiktatásokra tervezett mesterlövész puska, illetve a mindenkit egyetlen lövéssel azonnal leterítő shotgun az alapfelszereltségünk része lesz, de vehetünk még magunkhoz gránátvetőt, molotov-koktélt, és még vagy ezernyi lőfegyvert és robbanószert. Ennél sokkal hangulatosabb viszont, ha titokban, egyenként szedjük le ellenségeinket. A magas fűben térdelve szinte észrevétlenek leszünk, hátuk mögé osonva elvághatjuk torkukat, de messziről leszedhetjük őket dobókéssel, vagy íjjal is, egy kis indikátor jelzi nekünk, hogy mennyire vagyunk feltűnőek, ha csak egy valaki is meglát, riasztja a többieket. Kicselezésükre viszont vannak trükkjeink szép számmal, eldobhatunk például követ, így csalva el az őröket a posztjukról, illetve személyes kedvencem az, amikor vadállatokat engedünk rájuk. Az erdőben elhullott vagy megölt kisállatok húsát előhúzva táskánkból csak vessük közéjük a koncot, és ha épp vadászterületen vagyunk, akkor pár másodperc múlva pedig már fel is tűnik a távolban egy hatalmas medve vagy egy tigris. Ami nem kérdés, hogy a falatot, vagy a friss prédát válassza-e.


Kyrat a játék során teljesen szabadon bejárható. Nyitva tartva a szemünket ezernyi arcát fedezhetjük fel a területeknek, utunk során burjánzó növényzettel és havas hegycsúcsokkal fogunk találkozni, a környezet él és lélegzik. Az állatvilágot leopárdok, medvék, sasok, orrszarvúak és elefántok képviselik, de egyszer beleakadtam egy hatalmas méhrajba is, szét akartak csípni, futnom kellett, hogy békén hagyjanak. A terület pedig bejárható gyalog, illetve különféle járművel is. Van terepjáró, személyautó, quad, snowmobil, jetski, motorcsónak, légpárnás hajó, kishelikopter, illetve vitorlásrepülő is, csak be kell ülnünk egybe, amelyik megtetszik, és már nyomhatjuk is a gázt. A kocsiknál nagyon hangulatos egyébként az indiai díszítés, a műszerfala mindegyiknek tele van aggatva virággal, rózsafüzérrel, meg mindenféle bizbasszal, a rádióból pedig helyi adások szólnak. Kyrat lakosai egyébként a hindi nyelvet beszélik, amit a himalájai kultúra ismerői fel is róttak hibaként a játék készítőinek. Kyrat, mint kitalált ország ugyanis a valóságban is létező Kirat Chuli hegységbe tehető leginkább, illetve társadalmi problémákban, általános életszínvonalban is rengeteg hasonlóságot képez az itt lévő indiai állammal, Sikkimmel. Ennek megfelelően pedig inkább a nepáli lenne a hivatalos és használt nyelvük, nem mintha ez egy kicsit is csorbítana a játék értékén. Csak úgy megemlítettem.


Karaktereink fantasztikusak. Hősünk az első olyan Far Cry karakter, aki a játék helyszínén nem számít teljesen idegennek, és mondhatni otthonosan mozog a világ ezen távoli részén is, az eseményeket mind belső nézetből éljük át, emberünk nem beszél sokat, arcát viszont a játék elején megmutatja nekünk. Találkozunk ugyanis Pagan Minnel, a diktátorral, aki hatalmas örömében készít velünk egy selfit, hirtelen pislogni is elfelejtünk, elképesztő a faszi. A messzi országok diktátorait mindenki egy göndör hajú, pocakos, tábornokforma öreg fickónak képzeli el, ő viszont mindennek a tökéletes ellentéte. Fiatal. Frizuráját páwásra vágatta, és felül kiszőkíttette, ruhában csak a legjobb minőségű, és legízléstelenebb színű darabokat hajlandó felvenni, stílusa pedig vidám és közvetlen. Persze csak azokkal, akiket nem akar éppen meggyilkolni. 


Merthogy a közelében senki sincs biztonságban, elvetemült egy állat ő, katonáit puszta kézzel öli meg, ha nem tetszik neki valami, s nem riad vissza a kínzástól, és a népirtástól sem. Egyébként Pagan Minnek mondhatni hagyományos diktátori múltja van, következzen egy kis háttérinfó a játékhoz. A 80-as évek végén volt egy hatalmas felkelés Kyratban, ő pedig a győztes oldalon fejezte be a háborút, seregének vezető pozícióját élvezve az elsők között döntötte meg az akkori hatalmat, s magát nevezte ki ideiglenes vezetőnek. Azonban ahogy lenni szokott, a beígért demokratikus választások elmaradtak, Pagan Min körül pedig rejtélyesen elhalálozott mindenki, így nem maradt más, tovább kellett gyakorolnia a hatalmat. Hát ez az ő története, láttunk már ilyet a való életben, sajnos nem is olyan régen.


Kyratban ezernyi dolog vár ránk. A kampány elsődleges tennivalóin túl vállalhatunk mellékküldetéseket, utánpótlás-szállító feladatokat, tudjuk fejleszteni fegyvereinket, kovácsolhatunk magunknak saját felszereléseket, illetve lehet ládákat fosztogatni, kampányplakátokat tépkedni, kereskedni, megbízásra gyilkolni, vadászni, arénaharcokra nevezni, és még a fene se tudja még, hogy miket csinálni. A küldetésekhez bérelhetünk fel embereket, a feladatok sikeres megoldásáért meg tapasztalatpont jár, ami skillfejlesztésre váltható be. Két irányban indulhatunk el. Az elefánt vonalán adhatunk életcsíkunkhoz újabb darabokat, növelhetjük testi erőnket és fegyverforgatási képességeinket, fejleszthetjük lopakodó- és úszótehetségünket, illetve megtanulhatunk például elefántháton is lovagolni. A tigris vonalán ezalatt a harctudásunkon lehet csiszolni. Vehetünk képességet különböző lesből és hátulról való támadáshoz, megtanulhatjuk, hogy hogyan kell gyorsabban lőni, futás közben tárat cserélni, kicsavarni ellenségeink kezéből a fegyvert, vagy vezetés közben egyszerre célozni és tüzelni, ahogy haladunk előre a játékban, annál nagyobb hasznát fogjuk venni ezeknek.


A játékban kapott helyet kooperatív, illetve kompetitív mód is. Az előbbi az első fejezet végigjátszása után válik elérhetővé, miután hivatalosan is csatlakoztunk a felkelőkhöz, csak fel kell keresnünk a térképen a nagy H betűt, és már nyomulhatunk is egy barátunkkal ketten. De ugyanezt érjük el akkor is, ha az egész játékot így kezdjük el, a menüben az offline helyett az online kampányt kell választani, és bármikor kétszemélyessé válnak az események. A Far Cry 4 pedig nem is lenne UbiSoft játék, ha nem találtam volna egy nagyon durva hibát itt már azonnal, a játékot az online gombra nyomva indítottam, játszottam úgy 20 percet, majd megjelent egy kedves üzenet a képernyő alján, a kapcsolat megszakadt a szerverrel. Reconnect nem volt, csak nyugtázni lehetett, aminek hatására azonnal visszadobott engem a menübe, mentés nélkül. Kezdhettem újra a játékot, ezúttal offline, a biztonság kedvéért. 


Na de beszéljünk egy kicsit a kompetitív módról is. Az egymás elleni multiplayer izgalmas módon népi mondákra és mesékre alapul, így történhetett az, hogy a kampánynál jobban el tudott rugaszkodni a valóságtól. A háborúban a király elefánton lovagló, nyilat és kést használó, láthatatlanná váló, szupererővel rendelkező csatlósai, a rakshasák harcolnak a modern fegyvereket és járműveket felvonultató felkelők ellen, jelenleg három mód érhető itt csak el. Az outpost, a demon mask és a propaganda szabályait szívesen megosztanám veletek, a teszteléskor viszont képtelenség volt csatlakozni a szerverekhez, erre később még kitérek. Mert ez kiborító most már tényleg.


A játékot a harmadik részt is hajtó Dunia Engine 2 erősen továbbfejlesztett változata hajtja. A grafika igazi újgenerációs hatást kelt, a játéktér színes és változatos, a belátható és bejárható terület döbbenetesen hatalmas, külcsínre kevés rosszat tud rá mondani az ember. A tesztelt platform egyébként Xbox One volt, ezen egy-két NPC-beakadásnál komolyabb technikai hibát, vagy játékmenetet megkeserítő bugot nem találtam a végigjátszás során, egyedül a járművek irányítása volt nehéz kontrollerrel. Ahelyett, hogy külön gomb lett volna a gyorsításnak és a lassításnak, ezt és a kormányzást is a bal karral oldották meg a készítők, aminek az lett a vége, hogy sosem találtam el azt a sebességet és kanyarszöget, amit akartam, a beállításra nincs lehetőség, csak megszokni lehet. 


De nem maradhatott el a Far Cry 4 első napi nagy botránya sem, a játék különböző kiadásairól rosszabbnál rosszabb visszajelzéseket lehet hallani. A PS3-as verzió például a játékosok elég nagy részénél egyáltalán nem hajlandó elindulni, a készítőknek pedig fogalmuk sincs, hogy miért, egyelőre annyit tudtak mondani, hogy az előző rész mentései zavarhatnak be, de megoldás ma még nincs rá. Általános hiba, hogy a játék multiplayer módja megáll a matchmakingnél, nekem se volt hajlandó innen továbbmenni, de jutott bőven szívás a PC-s verziónak is. A számítógépesek most a leghangosabbak, az USB-s egeret használó játékosok egy részénél el sem indul a játék - ez milyen kemény már - míg mások a teljesen hiányzó térképen, vagy a valamiért egyenetlen frametime-on akadtak ki. De általános hiba az is, hogy bizonyos textúrákat nem tölt be a játék, a helyükön fekete paca jelenik meg, ez utóbbit viszont könnyen orvosolni lehet, csak menjünk a quality settingsbe, és az ambient occlusiont állítsuk át SSAO-ra. Bármi is legyen ez, megoldja a gondunkat, amíg nem jön újabb patch.


A készítők elrejtettek egyébként egy nagyon jópofa easter egget is a játékban, amivel 15 perc alatt végigjátszhatjuk az egészet, most figyelj. A történet elején találkozunk a diktátorral, aki meghív minket ebédre, majd elmegy kivallatni egy embert, tőlünk pedig azt kéri, hogy maradjunk ott. A karakter felett ekkor vehetjük át az irányítást, az első dolga pedig mi más is lehetne mindenkinek, mint lelépni innen, amilyen gyorsan csak lehet. Ha viszont hallgatunk vendéglátónk kérésére, és nem mozdulunk az asztal mellől, akkor úgy 5 perc várakozás után vissza fog jönni hozzánk, majd magánhelikopterén maga kísér el minket anyánk szentélyéhez. Ahol a hamvakat otthagyva véget ér a játék, megkaptuk, amiért jöttünk, mehetünk haza. Békében és egészségben.


Ha rajongója vagy a játéknak, és szeretnéd a legdurvább csomagot beszerezni, akkor a Far Cry 4: Kyrat Edition lesz a te választásod. A limitált kiadás PC-re, Playstation 3-ra, Playstation 4-re, Xbox 360-ra és Xbox One-ra, tehát az összes támogatott platformra elérhető, különleges gyűjtői dobozában a játékon kívül a legfontosabb darab pedig egy 20 cm magas Pagan Min szobor, amin a diktátor épp egy elefántfej formára faragott kőtrónon ül. De ezen kívül kapunk hozzá egy bőrkötésű naplót, egy Kyrat térképet, egy propagandaposztert, illetve egy Hurk’s Redemtion nevű exkluzív tartalmat feloldó kártyát is, három single player küldetéssel, és egy brutális szigonypuskával. Ha pedig végképp el akarod költeni minden pénzed, akkor egyúttal vedd meg a Season Pass-t is, ami minden jövőben megjelenő DLC-hez azonnali hozzáférést fog adni neked, árban 20%-ot spórolsz, mintha egyenként töltenéd őket. Tudják ezek, hogy kell pénzt csinálni.


A Far Cry 4 minden összevetve brutális játék lett. Különleges himalájai helyszíne egy olyan kultúrát nyit meg előttünk, amit sose láttunk még, története pedig hiába helyettesíthető be bármilyen egzotikus diktatúra sablonjába, tökéletesen képes lekötni az embert. A hatalmas bejárható terület, és az itt ránk váró rengeteg tennivaló biztosítja, hogy ne unjuk meg egyhamar a játékot, én most például visszautasíthatatlan késztetést érzek rá, hogy kimaxoljak mindent, és meglegyen a 100%-os végigjátszás. Ilyen pedig utoljára csak a GTA V-nél volt. Mit mondhatnék. A UbiSoft ezt most kivételesen jól összerakta, de dolgoztak is rajta páran, a Montreal Studio mellett kivette a részét a fejlesztésből a UbiSoft Toronto, Kijev, Red Storm és Shanghai csapata is. Fantasztikus játék lett. Csak ne cseszték volna el már megint a PC-s portot. 

Kapcsolódó cikk

• Far Cry 4 előzetes