Game of Thrones: E2 - The Lost Lords teszt
- Írta: fojesz
- 2015. február 15.
Tavaly decemberben debütált a Telltale Game of Thrones-sorozata, és az első epizód, az Iron From Ice, abszolút biztató volt. Nyolc pontot kapott tőlem, és bár az utóbbi években erőltetett Telltale-formula magával hozta minden pozitívumát és negatívumát, én a magam részéről itt ezt egyáltalán nem bántam, mert a főszerepet a történet, a karakterek és azok tettei, illetve párbeszédei kapták benne. Már egyetlen epizódon is látszott: a Telltale képes arra, hogy visszaadja a Trónok harca lényegét, részesévé tehet bennünket azoknak a hatalmi játszmáknak, amelyekről még csak nem is sejtjük, hogy hova futhatnak ki, és milyen áldozatokkal járhatnak. Ehhez képest a folytatás, a The Lost Lords kisebb csalódás.
Ha nem játszottál még az első epizóddal, ezt a bekezdést ugord át, a történet ecsetelése következik ugyanis néhány kikerülhetetlen spoilerrel! A decemberi rész ugye nem kímélte az idegeinket, megismerhettük a Forrester-családot, akikre egykori Stark-pártolókként nem sok jó várt a Vörös nász után. Habár az első játékórák azzal teltek, hogy gőzerővel próbáltuk megmenteni a krízisbe jutott famíliát, a fejlesztők Ethan megölésével gondoskodtak arról, hogy még véletlenül se higgyük azt, hogy egyhamar sikerrel járunk. Itt vesszük fel a fonalat a folytatásban, és próbáljuk menteni a menthetőt: ha már Ironrath-t elözönlötték a Whitehill-katonák, nincs, aki Lord Gregor Forrester székébe üljön, és a leendő királyné, Margaery sem akar segíteni, akkor szokatlan helyeken kell szövetségeseket keresnünk…
A The Lost Lords elsősorban arra hivatott, hogy bemutassa nekünk a sorozat negyedik és ötödik irányítható főszereplőjét, az új epizód elsősorban róluk szól. Mivel nem szeretnék semmilyen meglepetést lelőni, ezért csak az egyikük nevét árulom el: ő Asher Forrester, Lord Gregor Forrester másodszülött fia, aki zsoldosként tengeti a hétköznapjait Essosban. Habár Asher viszonya az utóbbi években eléggé megromlott a családjával, a bajban mégis a segítségét kérik, hazahívják őt. Yunkai-ban találunk rá, napokkal azután, hogy Daenerys felszabadította a várost, és ahogy az a zsoldosoknál lenni szokott, ő sem egyszerű eset: kapásból olyan kalamajkába keveredik, amiből csak az epizód végére mászik ki.
És igen, az ő történeti szála ebben a részben ennyit halad mindössze, de sajnos a többi szereplő esetében sem szolgálhatok jó hírrel: míg az előző felvonás kifejezetten tempós volt, és elég sok mindent belesűrített másfél-két órába, addig a mostani csupán egy lassabb átvezető epizód, ahol alig történik valami - hiába a hasonló játékidő. Igazán nagy fordulatokra ezúttal nem érdemes számítani, sőt még az ütősebbnek szánt fejlemények is élüket vesztik a töltelékjelenetekkel lezsibbasztott játékos számára. Pont így válik zárójeles résszé gyakorlatilag az is, mikor Gared Tuttle végre megérkezik a Falhoz, és beáll a varjak közé: habár az Éjjeli Őrség tagjai között nem egy érdekes arccal találkozni, sőt magával Havas Jonnal is leállhatunk majd trécselni, a Gared kiképzéséhez szükséges idétlen minijátékok komolytalanná teszik az egészet.
Mintha hiányozna a valódi mondanivaló, a valódi tartalom. A párbeszédek sokszor feleslegesen vannak elnyújtva, robotszerűen válaszolgatunk (már ha válaszolunk egyáltalán) a beszélgetőpartnerünk kérdéseire, a türelmünkért cserébe pedig nem részleteket kapunk, csak súlytalan mondatváltásokat. Míg az előző részben olyan helyzetekbe szorított minket a játék, hogy ki kellett fújnom magam a végén, mikor jól jöttem ki belőle, itt ilyen szituáció nem volt, és a többi szereplő által “megjegyzett” tetteink sem olyanok lesznek, mint amikről elhihetnénk, hogy igazán mély nyomot hagynak valakiben. Ugyan az előző epizódban elkövetett húzásaink egy része a folytatásra már hatással lesz, nagy meglepetésekre ezen a fronton se számíts.
Habár a The Lost Lords lassabb az Iron From Ice-hoz képest, és talán ez tudatos is volt a fejlesztők részéről, azt meg kell hagyni: igyekeztek kompenzálni a tempón esett csorbát. A második epizódot próbálták változatosabbá tenni, és ez nemcsak az új szereplőknek és helyszíneknek tudható be, hanem annak is, hogy az egyes jelenetek is éles stílusváltással követik egymást. Minden dumálós, érzelgős eseményre jut egy akciódúsabb darab, ilyenkor tipikusan több interakcióra nyílik lehetőségünk: a The Lost Lordsba hosszabb QTE-jelenetek kerültek, amik pont arra hivatottak, hogy felrázzák az embert. Hogy sikerül-e, az már más kérdés, a kevesebb néha itt is több lett volna.
Természetesen még csak a második epizódnál járunk, nagyon sok mindent nem láttunk még a játékból, és nagyon sok minden kapcsán nem ítélhetünk véglegesen. Ezért is jegyzem meg kvázi zárójelben, hogy a második epizód után az az érzésem támadt, hogy a Telltale feldolgozása nem is annyira eredeti, mint gondoltam. Túl azon, hogy ez az HBO-féle sorozat adaptációja, a főszereplők viselkedésük és motivációjuk egyre jobban hasonlítanak a már ismert szereplőkre, a Forresterekre például nehéz nem úgy gondolni, mint a Starkok videojátékos kivetülésére. Persze nem tükörképei egymásnak, de így is sok az átfedés közöttük, és egy olyan kalandjátéknál, ahol alapvetően az lenne a cél, hogy a saját döntéseinkkel haladjunk előre, ez némileg torzítja az élményt. Ez egyelőre nem hibapont nálam, mindenesetre kíváncsi vagyok, hogyan fejlődnek a szereplők a későbbiekben.
A Game of Thrones második epizódja tipikus átvezető rész lett, annak minden hátrányával együtt. Az ember persze hajlamos ilyenkor elnézőbb lenni, hiszen valahol érthető, hogy a fejlesztők nem akarják teletömni sokkoló meglepetésekkel az összes jelenetet, de ettől függetlenül kijelenthető, hogy a The Lost Lords viszonylag lassú, itt-ott már-már álmosító lett. Megismertünk néhány új szereplőt és helyszínt, a vágás valamivel jobb, mint legutóbb, de alapvetően ezek sem ellensúlyozták azt a tényt, hogy ezúttal nem volt annyi mesélnivalója a fejlesztőknek. Már csak két dologban bízom: egyrészt, hogy ezúttal nem kell olyan sokat várni a folytatásra, másrészt pedig remélem, hogy a hatrészes évad nem öt epizódból áll valójában...
A Game of Thrones második epizódját az ASUS ROG Tytan CG8580 gamer konfigurációján teszteltük, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.
#6: Az első videóknál még én is fogtam a fejem, főleg mikor az ismert szereplőket megláttam, hogy néznek ki. De hittem azoknak, akik szerint a sztori ezt elfeledteti velem. És valóban. :)
#8 A Wolf Among Us esetében is pont a második epizód volt tökre semmilyen szerintem, de azért beindult utána. Mondjuk azt napi 1 epizóddal nyomtam végig, két hónapos várakozás után egy ilyet kézhez kapni már más tészta..
Valóban lassabb lett ez az epizód, de a sorozatban is előfordult ilyen. (Bár ugye ez nem mentség.) Viszont a nem lelövendő másik karakter szerintem nagyon olcsó húzás volt, és úgy általában kurvára nem jellemző a sorozatra.
"Habár a The Lost Lords lassabb az Ice From Ice-hoz képest.." <- ezt meg lehet javítani. :P
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.