Titan Souls teszt

A Titan Souls prototípusa eredetileg a 2002-ben alapított Ludum Dare Game Jam játékfejlesztő versenyen mutatkozott be. Itt minden évben két nap áll a versenyzők rendelkezésére, hogy egy kiválasztott, konkrét téma alapján készítsenek el egy játékot. Az Acid Nerve végül több kategóriában is győztesként végzett, így a mindössze három főt számláló brit alakulat úgy döntött, hogy a játékmechanika megtartásával, viszont a tartalom kibővítésével, és további finomításokkal akár egy teljes értékű játék is lehet a Dark Souls, a Shadow of Colossus és a The Legend of Zelda szerelemgyereke. Itt azonban nem kell megmentenünk a hercegnőt, de még csak a végső nagy főellenfélhez vezető út se nevezhető rögösnek vagy nehéznek. Nem, a Titan Souls nem szól másról, mint a pillanatról. Itt nincsenek életcsíkok, gyűjtögethető elemek vagy tapasztalati pontok. Itt csak Te és a legyőzendő titán van, de hidd el, ez csak írásban tűnik nagyon egyszerűnek.

A Titan Souls egy pixelart, Zelda-szerű, változatos (jeges tundrák, elhagyatott, kihalt, ősi romok, lávás barlangok), de teljesen lélektelen, üres világban játszódik. Főhősünk egy névtelen kisfiú, aki mindössze egy íjjal és a hozzá tartozó nyílvesszővel felszerelkezve vág neki a játék világában mélyen megbújó titánok felkutatásának, hogy aztán azokat levadászva megszerezze lelküket. Ez azonban se elsőre, se másodjára, sőt, sokadik alkalomra se lesz egyszerű feladat. A játék tizennyolc titánja ugyanis egytől egyig különböző erősségekkel és gyengeségekkel rendelkezik, mindegyik lelkének megszerzéséhez egészen más taktika vezet majd. És mivel mindig csak egyetlen élettel rendelkezünk, elég egy rosszul kivitelezett bukfenc, vagy rossz irányba történő sprintelés, máris vége a kalandnak.

A jó hír azonban az, hogy az ellenfeleknek sincs életerőt jelző csíkja, így ha sikerül kiismernünk a gyenge pontjukat, és rájövünk, hogyan lehet kijátszani őket, akkor egyetlen lövés is elegendő ahhoz, hogy lelkük a miénk legyen. A rossz hír viszont az, hogy miután nem igazán van a játékban tanulási görbe, azaz mindegyik titánt teljesen eltérő módon tudjuk csak hatástalanítani, rengetegszer fogunk meghalni. Éppen ezért egy-egy küzdelem lehet, hogy csak pár másodperces lesz, egy-egy összecsapás viszont akár órákra vagy napokra is leköt majd minket. Ezek a momentumok azonban kiválóan megtervezettek, hiszen egyszerre kell találékonynak, koncentráltnak és agilisnek lennünk. A harcok egyszer se fognak unalomba fulladni, hiszen minden egyes próbálkozás során rengeteg kihívással fogunk szembesülni, miközben a Titan Souls mindvégig arra próbál rávezetni minket, hogy tanuljunk a hibáinkból, és újragondoljuk akcióinkat.

Azonban a trial and error játékstílus nagyon sokszor elképesztő frusztrációt tud okozni, és vérmérséklettől függően, de biztos, hogy mindenkinél eljön majd a pillanat, amikor a kontrollert a tévéhez szeretné vágni. A Titan Souls ugyanis csak részben szól a gyengeségek kiismeréséről. Sokszor az ügyességünk és a szerencse egyvelege is szükséges ahhoz, hogy egy-egy titán lelkét megszerezzük. Ez a sokszor túlzott nehézség viszont akár fordítva is elsülhet, mert nem biztos, hogy mindenki számára ösztönzőleg fog hatni. Hiába nyújt a szokásosnál nagyobb sikerélményt egy-egy lélek megszerzése, az odáig vezető út jó pár esetben frusztráló és idegőrlő, és mivel nincsenek a játékban átmeneti, a titánok hajszolásából kizökkentő játékelemek, néha tényleg csak pár percig tud majd lekötni minket.

És a másik probléma is szorosan kapcsolódik a fentihez, a motiváció fenntartása ugyanis nem csak a végletekig lecsupaszított játékmenetből eredő probléma, hanem a történet teljes hiányából is származtatható. Főhősünk háttértörténetéről semmit se tudunk meg, és arról se derül ki semmi, hogy tulajdonképpen miért is kell nekünk felébreszteni a békében alvó titánokat, a lelkükre pedig miért van szükségünk. Így minden egyes kihívás egymástól függetlenül zajlik, nincs köztük összefüggés. De ezzel még nincs vége, a Titan Souls legnagyobb gyengesége ugyanis az újrajátszhatóság relatíve teljes hiányában rejlik. Miután az összes titánnak búcsút intettünk, ugyan megnyílik még három játékmód (hardcore, egyetlen élet, nem tudsz gurulni és futni), de mindent ugyanúgy kell csinálnod mint korábban. Ugyanazok a taktikák, mint korábban, ugyanazok az ellenfelek, mint korábban és ezzel gyakorlatilag elvész a sikerélmény nyújtotta újbóli totális katarzis.

Azonban ha ezeken túl tudjuk tenni magunkat és úgy tekintünk a Titan Soulsra, mint egy olyan játékra, ami csak egymás utáni, egymástól független feladatok láncolata, akkor minden percét élvezni fogjuk. Mert kevés olyan játék van, amiben ennyire jól kombinálják a türelem, a reflexek és a képességek trióját. Éppen ezért öröm volt újra egy olyan játékkal játszani, ami a végletekig lecsupaszított, nyers játékélményre, a győzelemre koncentrál és mellőzi az olyan körítést, ami olykor nem szolgál mást, mint a játékidő kitolását. A Titan Souls azonban amit kínál, azt profin teszi, így sikerült neki egy ligába kerülnie a Super Meat Boy-jal, az pedig ugye nem kis dolog.