Rare Replay teszt

ZX Spectrum, Amstrad CPC, Commodore 64, SEGA Genesis, NES, SNES és N64. Ha ezek a szavak mondanak neked valamit, akkor két dologban lehetsz teljesen biztos. Az egyik, hogy rohadt öreg vagy. A másik pedig, hogy legalább egyszer életed során, de inkább többször, találkoztál már Rare-játékkal. Ha pedig így van, akkor valószínűleg az egy életre szóló élmény volt, a Leicestershire központú brit csapat azon kevés játékfejlesztők közé tartozik, melynek már a nevétől is libabőrös lesz az ember. Történelmét ügyességi és akciójátékok tucatjai színesítették, legyél akár gyerek vagy felnőtt, sci-fi, fantasy vagy autórajongó, ők 1985 óta pontosan tudták, mire vágysz. Az új konzolgeneráció legnagyobb trendjének eleget téve pedig elkészítették a saját kollekciójukat is, a Rare Replay felvonultatja az elmúlt évek minden nagy játékát. Egy kicsit felújítva, modernizálva, de megtartva eredeti minőségében.


A lista kövérre sikeredett. Az 5990 forintért vesztegetett gyűjteményben olyan címek kaptak helyet, mint a Jetpac, a Lunar Jetman, a Knight Lore, az RC Pro Am, a Battletoads, a Banjo-Kazooie, a Killer Instinct Gold, a Perfect Dark, a Conker’s Bad Fur Day, a Kameo és a Viva Pinata. A játékokat egy fantasztikus hangulatot árasztó, zenével színesített színházi helyszínen böngészhetjük, mintha csak az operában járnánk, nézegetve nemzetünk aranykeretbe foglalt nagyjainak folyosóra akasztott fényképeit, a menüben minden játékról kapunk egy rövid leírást, megjelenési dátummal, illetve újragondolt, átrajzolt háttérrel. A logó és a főhős modern külsőt öltve csalogat minket a kipróbálásra, mi pedig minél mélyebbre merülünk el, annál újabb és jobb címek követik egymást a felhozatalban. 


A múlt játékai hatalmas pixelekből kelnek újra életre szemünk előtt, a készítők mindegyiket teljesen kompatibilissé tették az Xbox One-kontrollerrel, egyetlen hibát láttam itt csak, a kezdéshez, továbblépéshez néha a startot, néha meg az A gombot kellett nyomogatni, random váltottak a játékok a két megoldás között. De mi ez ahhoz az élményhez képest, amit az egész kollekció rejt magában, kérdezhetnénk. Emellett pedig apró érdekesség csupán, de mindegyik játék kapott egy egységes menüt is, nyomva kell tartanunk a startot pár másodpercig, és legyünk egy harminc évvel ezelőtti, vagy egy utoljára megjelent játékban, mindenhol ugyanaz fogad minket. A játék megáll, mi pedig menthetjük vagy újratölthetjük az állást, vagy kiléphetünk, valami új után nézni. S várj, van még puskapor a színfalak mögött.


A régebbi darabok 4:3-as képarányban, egy színes kerettel jelennek meg szemünk előtt, egy gombnyomással pedig válthatunk, hogy szép, tiszta, éles képet akarunk látni, vagy visszakérjük a lekerekített sarkú, öreg Videoton tévénket. A játék hihetetlen viccesen imitálja a régi idők készülékeinek minden nyomasztó elemét, a kép csíkos, vibrál, szinte érzed, ahogy sugárzik, fantasztikus az egész, míg az újabb darabok már rendes Full HD felbontásban, 16:9 aránnyal hódítanak. Az Xbox 360-ra megjelent játékokat a Rare Replay az Xbox One backward compatibility szolgáltatásával hívja elő, ha lemezes kiadást veszel a játékból, akkor mindegyik a menüből érhető el, míg ha digitális változatot, akkor a 360-as játékok egyenként megjelennek a Ready to Install gyűjteményedben is, így ha csak az egyiket akarod később újrajátszani, nem kell majd újra letölteni, és feltelepíteni mindet. A visszafele kompatibilitásról egyébként nemrég írtunk egy rövid bemutatót, ha érdekel a konzol legújabb szolgáltatása, érdemes ezt is elolvasnod.


A harminc játék összesen nem kevesebb, mint 10.000 G-t rejt magában. Ha mániád a pontgyűjtés, akkor ebből ki tudsz préselni egy szép adagot, ilyen ár-gamerscore arányú játék nincs még egy a piacon, a konzolos jutalmak mellett pedig a játéknak van saját ösztönzőrendszere is. Minél több játékot próbálunk ki, és minél nagyobb eredményt érünk el bennük, annál több pecsétet kapunk a kis „Milestones” füzetünkbe, a lépések egyébként nagyjából együtt mozognak az achievementekkel, de jópofa dolog látni, hogy mit miért kapunk meg, illetve milyen aranyos figura ezekért a jutalmunk. Az pedig a legjobb, hogy a bal ravasz lenyomásával minden régi játék visszapörgethető, gyerekkorunkban napokat, vagy heteket töltöttünk egy-egy pálya teljesítésével, most nem kell ennyit szívni sehol se. Ha elrontottunk valamit, jöhet a javítás, valahogy úgy, ahogy az újabb versenyjátékokban is megszoktuk.


Rendkívül érdekes és jól sikerült dolog, hogy a játékokat elérhetjük teljesen eredeti formájukban, illetve kihívás módban is. A menüben a Snapshots pontra kattintva különböző teljesítményalapú feladatok várnak ránk, melyek az eredeti kiadásokban nem voltak benne, és azon kívül, hogy kitárják előttünk az utat az újabb jutalmak felé, még a játékok élményét, és szavatosságát is nagyban növelik. És ha már az élményről van szó, a Rare Revealed menüpont mindenféle finomságot rejtett el számunkra. Megnézhetünk benne egy rakat videót, megismerve a fejlesztőcég kulcsfiguráit, és azok véleményét a játékokról, találhatunk benne making of kisfilmeket, interjúkat, zenéket, sosem látott koncepciós rajzokat, illetve olyan játékterveket is, melyeket a Rare készített, de azok a megjelenésig sosem jutottak el. Le fog esni az állad egy-két próbálkozástól.


A játékokba a teszt kedvéért mind belekezdtem. És bár a legtöbbet sosem próbáltam ezelőtt, a régi tévéjátékok nosztalgiája nagyon durván elkapott, illetve jó volt látni a Rare fejlődését is a kezdetektől az elmúlt évek minden nagy megjelenéséig. Közben pedig rádöbbentem, hogy igazából sokat nem változott az egész. A játékok szebbek és drágábbak lettek, fejlődött a történetvezetés, a látvány, a játékélmény, és minden, ami csak számít ilyenkor, sok dolog viszont maradt a régiben. A csapat védjegyének számító minőségi, mély prezentációk, a szeretnivaló karakterek, az átnyomhatatlan bevezető videók, de még a pályaszerkesztés, és koncepció is sokszor alig változott harminc év alatt. És találtam egy érdekes apróságot is. A Kameóban a vár előtti csatákban sokszor nehezíti utunkat egy csomó, földből kinövő tüske, amibe ha belemegyünk, azonnal csökken az életünk. Na, nem tudom melyikben, de talán a Knight Lore-ban pont ugyanígy kezdődött az egyik pálya, hősünk beleszaladva azonnal elbúcsúzhatott egy életponttól, annyira vicces ezt így látni, ha eddig nem imádtam volna a Rare-t, most biztos újra beleszeretnék.


Külön dicséretre méltó dolog, hogy a készítők nem simán portolták a játékokat az új konzolra, de bele is nyúltak egy kicsit mindegyikbe. Bár személyesen nem vettem észre, de több beszámoló szerint is javítottak bugokat, olyan gliccsek és hibák tűntek el a régebbi címekből, melyek korábban megakasztottak szinte mindenkit, és gyűlölték érte őket az emberek, ez pedig azért is vicces, mert más gyűjteményben ezeket benne szokták hagyni. Vagy lustaságból, vagy azért, hogy megőrizzék az eredeti játékok varázsát, ha akkor szívni kellett egy-egy ilyen miatt, akkor maradjon ez meg most is. Hát lehet vitatkozni, hogy kinek melyik hozzáállás tetszik jobban. Én örülök, hogy ezeket most kigyomlálták.


A Rare Replay egy rendkívüli érzékkel összerakott játékgyűjtemény lett. Tökéletes hangsúllyal találja meg, hogy hol van a vonal a múlt és a jelen között, hogyan kell újra eladni egy harminc évvel ezelőtti játékot, és egyáltalán milyennek is kell lennie egy ilyen csomagnak. Megvásárlása erősen ajánlott mindenkinek, aki valaha egy kicsit is szerette a csapatot, de az is imádni fogja, aki játéktól függetlenül csak a C64-es és N64-es időket akarja egy kicsit feléleszteni. Ennyi pénzért egy ilyen csomag szinte ingyen van. Két negatívumot emelnék csak ki. Az egyik, hogy hiányzik belőle a Goldeneye és a Donkey Kong Country, de nagyon, a másik pedig, hogy az Xbox 360-emulátorral futó játékok hajlamosak néha beszaggatni. A Nuts & Bolts főleg.