„Kedves John Smith. A játékfejlesztésben egy év életed legrövidebb, és egyben leghosszabb időszaka is lehet, kifejezetten akkor, ha a Visual Concepts teamben dolgozol. Csapatunkat a tökéletességet hajtó végzet vezette az elmúlt tizenkét hónapban, miközben a meccsélmény kidolgozása során azon munkálkodtunk, hogy játékunk legalább olyan szórakoztató legyen, mint maga az NBA. Az eredménye pedig megszületett, az NBA 2K16 a legjobban játszható, legautentikusabb élményt nyújtja a rajongóinknak. Reméljük, hogy élvezni fogod az idei év újításait, melyek olyan szintű hitelességet és realitást biztosítanak, mint soha korábban. Kíváncsian várjuk a véleményed. Jeff Thomas, Visual Concepts.”
Ha tesztjáték érkezik hozzánk, általában mindig jön hozzá egy kísérőlevél is. A dokumentumban megtalálható egy rövid összefoglaló a játékról, kapunk egy pár soros kerettörténetet, és egy listát az újdonságokról, segítségként a tesztelés elkezdéséhez. Jobb esetben a csomaghoz jár egy díszdoboz vagy relikvia, rosszabb esetben meg egy hosszú jogi szerződés, ami arról szól, hogy ha a megjelenés előtt lelőjük mondjuk a hetedik chaptertől kezdődő fordulatokat, akkor rohadt nagy bajba kerülünk, videót az első öt fejezetből tehetünk közzé legfeljebb 9 perc hosszúságban, a bugokról meg ha lehet, ne írjunk, mert úgyis jön hozzá egy day 1 patch, ami javít mindent. A fenti levél az NBA 2K16 mellé jött, John Smith valószínűleg én lennék.
Amikor a csapatot a „tökéletességet hajtó végzet” vezeti, ott már tudjuk, a marketingesek megint túltoltak valamit, Jeff viszont attól függetlenül, hogy nem tud sajtólevelet írni, egy dologban nem tévedett. Az NBA 2K16 szuper újdonságokat vonultat fel. És tényleg baromi jó lett. A 2K Games évente jelentkező játéka ezúttal is elhozza nekünk a Nemzeti Kosárlabda Szövetség legizgalmasabb meccseit, a dobozon található „Be the Story” felirat pedig nem üres dumának van ott. Jeff barátunk ugyanis nem kisebb nevet csábított magához spirituális utazása közben, mint a két Akadémia Díjra jelölt, Emmy-győztes Spike Lee-t, kinek a 25th Hourt, az Oldboyt, vagy az Inside Mant köszönhetjük, de rendezett már Michael Jackson- és Eminem-klipet is.
A MyCareer mód pedig ennek megfelelően fejlődött tovább. A rendező hónapokig beszélgetett profi játékosokkal arról, miként indult a karrierjük, hogyan emlékeznek a gimnáziumi és egyetemi meccsek hangulatára, és milyenek most az edzések, meg persze a meccsek, játékos szemmel. A történetben, mely egyébként a Livin' Da Dream címet kapta, egy New York-i fiatal karrierjét élhetjük át, rengeteg kosárlabdához nem köthető magánéleti kiegészítővel és áldokus betéttel. A karrier mód, bár nem lett túl erős, azért jól le tudja kötni az embert, fejlesztenünk kell benne képességeinket, csapathoz szerződni, és menetelni a bajnokság döntője felé. Vagy a végzet felé, hogy Jeff kedvében járjunk.
Sportjátékként természetesen nem muszáj tökig izzadnunk a karrier módban, nyomhatunk rögtön gyorsmeccseket a gép ellen, egy második játékos ellen, vagy online. Az NBA 2K16-ben az amerikai csapatok mellett helyet kapott 25 Euroleague klub, és 12 teljesen új Classic csapat is. Az NBA 2K16 pedig ezúttal is hangulatos közvetítéseket elevenít meg, míg más sportjátékban általában csak a kommentátor beszéli végig a meccset, itt olyan betétek vannak, mintha tévéznénk. A meccs elején, végén, és szüneteiben pompomlányok táncolnak üvöltő zenére, miközben reflektorok pásztázzák a pályát és a közönséget, láthatunk előre felvett interjúkat és nyilatkozatokat, míg a stúdióban Ernie Johnson, Shaquille O'Neal és Kenny Smith beszélget a látottakról.
Az ötletek továbbra is nagyon jók, a kivitelezésben viszont azt kell mondjam, Jeffék még mindig "csak" üldözik a tökéletességet. A műsorvezetők egy kicsit unottak, a lányok meg mintha robotok lennének, a végső értékelésben figyelembe kell majd vegyem ezt is. Ahogy a néha kifejezetten béna animációkat is. Bár a Living World fizikai modulnak köszönhetően sokat javult a sportolók mozgása, megtanultak több mint 10 000 új mozzanatot, és rengeteg új celebrationnel meg signature movementtel bővült a repertoárjuk, azért félidőben még tudnak hajmeresztő dolgokat csinálni. Egy helyben futnak, beleakadnak egymásba, nem tudják eldönteni, merre menjenek. Egy pár négyzetméteres pályáról van szó, nem egy egész városról. Nem lenne bonyolult őket itt elnavigálni.
Jó hír viszont, hogy sokat fejlődött a meccs közbeni mesterséges intelligencia. Az ellenfél csapattagjai jobban tudnak már összedolgozni, figyelnek egymásra és ránk, és legalább ennyit hibáznak is, amiket kihasználhatunk. Aki huzamosabb ideig játszik, az pedig könnyen észrevehet jelentős játékmenetbeli javulásokat is, nem lehet például őket immáron többször egymás után ugyanazzal a trükkel se átverni, elsőre beveszik, másodikra is, harmadszorra viszont számítanak rá. És már úgy helyezkednek, hogy megakadályozzák a dobásunkat. Kár viszont, hogy hajlamosak csalni, ha nagyon elhúzunk tőlük pontban, akkor a következő köröket végig megnyerik, a balanszolás persze fontos, de nem ennyire átlátszóan.
A játék ezúttal is nagy hangsúlyt fektetett a testreszabásra. Karakterünket a MyPlayer szerkesztője segítségével készíthetjük el, tökéletesen testre szabva mindenét, még újdonságként a tetoválásait is. Harmadszorra tér vissza továbbá a sorozatba a MyTeam mód, melyben saját csapatot készíthetünk, egyénileg tervezett mezekkel és melegítőkkel, saját edzővel. A játék általában közepes értékű bronz kártyákat osztogat, melyek kisebb-nagyobb előnyhöz juttatnak csak minket, Virtual Currencyért viszont lehet venni nagyobb kártyacsomagokat is, amiben már biztos lapul egy arany, vagy gyémánt is. De aki szereti a menedzsment elemeket, ne feledkezzen meg a MyGM-ről se, melyben játékosokat lehet igazolni és cserélgetni, kapcsolatot ápolni a tulajdonossal, a sajtóval, a rajongókkal, egy szóval vinni a mindennapok terheit. Apró újdonság pedig, hogy csapatunk otthonát és kinézetét végre bármikor állíthatjuk, nem vagyunk ahhoz kötve, amit a játék elején találtunk ki.
Az NBA 2K16 a sorozat legjobb darabja. Kár, hogy a külön rendező keze alatt készülő MyCareer mód nem lett annyira erős, mint ígérték, sokat panaszkodni viszont tényleg nem akarok. A játék tartalmas, a grafika szép, a meccsek elképesztően hangulatosak, a fizikáért felelős új motor pedig pár bugtól eltekintve remekül tud bizonyítani. Fantasztikus órákat lehet eltölteni a játékkal, úgyhogy azt mondom, ha szereted a kosárlabdát, vedd meg. A tavalyi rész úgyis megy már a Jófogásra, ideje váltani. Mert még mindig ez a világ legjobb kosaras játéka!
És mindez azért szégyen, mert hosszú idő után a játékmenet végre egy nagyobbat lépett előre, tehát tényleg élvezetes lenne kiélvezni teljes egészében a karriermódban is, de azt nem engedik.
Az Oldboyt Chan-wook Park rendezte (2003). Spike Lee csinalt egy rettentoen szar remake-et 2013-ban.
szoval nem sok mindent koszonhetunk neki, foleg h ebben a jatekban is jol elbaszta a sztory mode-ot
A játék hihetetlenül jó lett, példát vehetne az EA és a Konami, milyen minőségű sportjátékot illik kiadni 2015-ben. A kommentátorokat én nagyon jónak érzem, és a bugok is bőven beleférnek (főleg a tavalyihoz viszonyítva). Számomra az egyetlen hiba benne Spike Lee, ő viszont elég súlyos. Nagy mellénnyel hirdették, hogy "Be The Story", ehhez képest épp az ellenkezőjéről van szó. Kapunk egy filmet 10-15 perces, vontatott, unalmas darabokban, ahol még annyi választási lehetőségünk sincs, mint tavaly volt. Az egész rasszista töltetét pedig meg se említem. Szerintem alapból rossz ötlet a filmes sablon, egy MyCareer-nek valóban sajátnak kellene lennie. A helyes irány az lenne, hogy minél inkább mi alakíthassuk a karakterünk életét.
Ettől függetlenül maga a játék kiváló és, ha túléltük az első szezont a karrierben is nagyon jó újdonságok várnak ránk, így az értékelést reálisnak tartom.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.