A Nintendo rendszeresen csinál olyan dolgokat, amik nehezen érthetőek a külső szemlélő számára. Míg számos nagyobb sorozatukból évek óta nem készült normális új epizód, addig rendszeresen elővesznek olyan címeket, amik legfeljebb közepesen gyenge érdeklődésre tartanak számot. Többek között ilyen a Chibi-Robo! is. A széria még a GameCube-on született meg, és akkor tulajdonképpen egyfajta 3D-s platformerként funkcionált, ami leginkább a Metroidhoz állt a legközelebb. Azóta viszont a sorozat renoméja nem emelkedett túlságosan, leginkább középszerű részek láttak napvilágot, melyekből sok nem is jutott el nyugatra. Kicsit érthetetlen tehát, hogy miért gondolta úgy a Nintendo, hogy szükségünk van egy újabb Chibi-Robo!-ra, de megkaptuk, mégpedig a 3DS-en.
A történettől nyilván nem kell sokat várni. Chibi, az aranyos kis takarítórobot ezúttal az űrben tevékenykedik egy állomáson, amikor is tudomást szerez a tényről, hogy idegenek támadták meg a Földet, és el akarják venni az erőforrásainkat. Nyilvánvalóan eme gonosz tervükben senki nem tudja megakadályozni őket, csak maga Chibi, úgyhogy bele is veti magát a feladatba. Ez a feladat pedig nem lesz rövid, ugyanis túlnyújtott pályák, sok-sok egyforma ellenfél, idegesítő mechanizmusok és monotónia fogja végigkísérni, így habár a Chibi-Robo! Zip Lash egy ideig akár szórakoztató is lehet, azért ne fűzzünk hozzá túl sok reményt. A sorozat tehát továbbra sem tudott elszakadni középszerűségétől, de nézzük meg kicsit bővebben, miről is van szó.
A Chibi-Robo! Zip Lash ezúttal egy 2D-s platformerként tért vissza életünkbe. Mi természetesen a cuki kis robotot irányítjuk, aki alapvetően kétféle akciót tud lebonyolítani a futás és az ugrás mellett, mindkettőhöz a beépített kis ostorát (whiplash) használja. Az alapvető támadása rövid távra hatásos, és csak egyenesen vagy egy meghatározott szögben felfelé lehet lőni vele, és leginkább az ellenfelek közelharci eltakarítására és különböző dolgok meghúzására való, illetve ezzel teljesíthetjük az alapvető platformerkedést is. Az ostor másik funkciója a játék nevében helyet kapó ziplash, amit már fel kell húznunk, mielőtt használjuk, viszont minden irányba lehet célozni vele, sőt, még vissza is pattan a felületekről. Ennek a hosszát is megnövelhetjük a pályák során, így a végére már egészen komoly távolságokba el tudunk érni vele, és így juthatunk el elérhetetlen platformokra, ölhetünk meg egy rakás ellenséget egyszerre, vagy gyűjthetünk be távolabb elhelyezett holmikat egyetlen mozdulattal.
A probléma, hogy a ziplash minden egyes pálya elején pont ugyanolyan rövid hatótávval rendelkezik, mint a whiplash, és csak kék gömbök gyűjtögetésével tudjuk megnövelni. Ez pedig nagyon hamar unalmassá válik, és tulajdonképpen ettől el is veszti a játék a metroidos jellegét, hiszen nem érezzük azt, hogy pályáról pályára erősebb lenne a karakterünk, és hogy ennek megfelelően komolyabb kihívás elé állítanának minket a fejlesztők, hiszen mindig ugyanazt a fejlődési utat járjuk majd végig. Ez pedig kár, mert a ziplash használata tényleg élvezetes tud lenni, de az már nem, hogy minden pálya elején újra a nulla közelébe korlátozzák a lehetőségeinket.
Nem segít a játékon az sem, hogy komolyabb kihívás és ötletek hiányában legalább ezerféle különböző dolgot kell gyűjtögetnünk menet közben, amiknek a javáról fogalmam sincs, hogy mire valók, vagy miért vannak ott. Ráadásul a legfurcsább, hogy a mindenféle valódi termékelhelyezés található játékban, így ne lepődjünk meg, ha Pez cukorkát, vagy egy zacskó Mentost veszünk fel, amiket aztán NPC-knél lehet leadni, ismételten csak mindenféle különösebb indok nélkül. Ráadásul a leadás után még egy kis "bemutatót" is kapunk a termékekről, amik körülbelül olyanok, mintha megnéznénk egy reklámot. Az ember persze azt gondolná, hogy a termékelhelyezés miatt talán olcsóbb lehet a játék, és ez tulajdonképpen igaz is, hiszen 9 ezer forint környékén meg lehet venni. Ez tényleg olcsóbb, mint a legtöbb új 3DS-játék, de ha azt nézzük, hogy ennél sokkal jobb indie platformereket lehet megvenni más platformokon feleennyiért, amikben ráadásul még beépített reklám sincs, akkor azért mégsem annyira rózsás a helyzet.
Igazából az összes értelmetlen gyűjtögetnivaló közül is kiemelkednek az érmék, amiknek a készítők egy egészen idióta módon próbáltak mégis értelmet adni. A játékban világonként haladunk előre, és minden világ hat pályát tartalmaz. Ezek közül az első teljesítése után bármelyikre mehetünk, csak éppen nem úgy, hogy egyszerűen kiválasztjuk a következő pályát. De nem ám! Az egyes pályák végén ugyanis kapunk egy szerencsekereket számokkal, és a forgatás után jön ki, hogy az előző pályától hányat lépünk előre, és így hányas számú pályára érkezünk meg. Ha ugyanarra, amelyiket már teljesítettünk korábban, az nem nagyon érdekli a játékot, újra teljesítenünk kell, hogy ismét előjöjjön a szerencsekerék. Az érmékkel azonban manipulálhatjuk a rendszert, így elméletileg bebiztosíthatjuk magunknak azt a pályát, amit szeretnénk. Az egésznek azért nincs értelme, mert nem tudjuk előre, hogy melyik pálya mit tartogat, így értelmesebb lenne csak sorban végigmenni rajtuk, ráadásul ha mindegyiket teljesítettük, akkor később már szabadon választhatunk közöttük.
A játékot még így el tudnám könyvelni egy közepesnél kicsivel jobb platformernek, ha fejlesztők nem érezték volna szükségét, hogy mindenféle idióta köztes pályákat, minijátékokat tegyenek bele. A gördeszkás még nem is annyira idegesítő, hiszen legalább gyors és próbára teszi a reflexeinket, de a másik kettő rettenetes. Az egyikben egy kis helikoptert kell irányítanunk úgy, hogy Chibivel lengedezünk előre-hátra, amire rá lehet érezni ugyan, de sosem válik kellemessé. A másikban egy tengeralattjárót kormányzunk, amit a lendülete visz ide-oda de annyira lassú és szerencsétlen, hogy két perc után a pokolba kívánjuk majd az egészet, és még akkor jön a főellenség, akit legyőzni a türelem igazi próbája.
A Chibi-Robo! - Zip Lash ezen kívül nem is néz ki valami jól. Oké, egy 3DS-re megjelent játéktól ezt nem is várjuk el, de itt a pályák többnyire egyszínű blokkokból épülnek fel, az ellenfelek mindenféle fantáziát nélkülöznek, és az egész túlságosan egyhangú. Chibi animációi aranyosak, és az egész játék tulajdonképpen gyerekbarát, így lehet, hogy a nagyon fiatal generáció egy ideig elszórakozik majd vele, de megvenni legfeljebb akkor érdemes, ha lemegy az ára. Ami a Nintendo gyakorlatát ismerve nem valószínű, hogy egyhamar bekövetkezik.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.