The Banner Saga 2 teszt

Városokat égettek fel, családokat tettek földönfutóvá. Vikingek ezreinek, millióinak kellett elmenekülniük otthonaikból, hosszú karavánokban járni a világot, harcolva a mindennapi túlélésért, az esti vacsoráért. A háború királyokat ölt meg és szövetségeket tett tönkre, minden végzet viszont egyben valaminek a kezdete is. Hakon uralma alatt egységes védelem, és reményteli jövő kezdett körvonalazódni, feledtetve lassan mindenkiben a legsötétebb éjszakákat. Ez a történet pedig a valaha volt legerősebb és legbátrabb karavánról szól, egy vándorcsoportról, akik elhatározták, megvédik magukat a gonosztól, és összetartanak, amíg a világ véget nem ér. A Rook és Arlette vezette sereg hosszú utat tud már maga mögött, megvívtak az ellenséggel, a veszély viszont még egy kicsit se ért véget. Sőt. Most kezd csak igazán rájuk hatalmasodni.

Folytatást kapott az elmúlt évek egyik legsikeresebb indie játéka. A skandináv mitológiából táplálkozó The Banner Saga a szöveges kalandjátékok és a körökre osztott akció RPG-k legjobb elemeit egyesítve két és fél évvel ezelőtt hódította meg a világot. Három fejlesztő alkotta meg, akik otthagyva a BioWare berkeit, egy Trónok harcához hasonló történetet álmodtak képernyőre, egy különös és vad északi világban játszódó háborús hősi eposzt, tele cselszövéssel és veszéllyel. A siker pedig meghozta a folytatást is, a The Banner Saga 2 ott folytatódik, ahol az előző rész véget ért. A nyolcadik fejezetnél járunk, hőseink tovább harcolnak a szabadságért, keresve azt, ami rég elveszett már, a békét. Ha játszottál az előző résszel, akkor korábbi döntéseid a mostani játék kezdetére is hatással lesznek, de ha kimaradt volna valamiért, akkor se kell aggódnod. A történet önálló meseként is megállja a helyét, az előzményeket egy gyors összefoglaló beszéli el nekünk, majd indulnak is a kalandok. Karavánunk élére állva folytatjuk utunkat a végtelenbe, véres csaták, és finom lakomák elé nézve.

A cselekmény ezúttal is szöveges formában ölt alakot. Karavánunk hófödte hegyeken, gyönyörű tisztásokon és sötét erdőkön át menetel célja felé, embereinket viszont váratlan események sorozata készteti állandó megállásra. Egy segítségre szoruló idegen, egy ránk támadó hadsereg, egy ellenünk forduló barát, egy pihenésért könyörgő asszony - a lehetőségek száma végeláthatatlan, ilyenkor megáll a játék, és hosszú, szöveges formában ismerhetjük meg a helyzetet. Az események néha pergamenre vannak írva elmesélésként, néha pedig szereplők beszélgetéseiből derülnek ki, egy dolog viszont mindegyikben közös. Vezetőként nekünk kell meghoznunk a következő lépés döntéseit. Szálljunk harcba a ránk támadó sereggel, kockáztatva embereink életét, vagy fizessük le őket? Segítsünk egy idegen csoporton, hátha szövetséget tudunk majd velük kötni, vagy hagyjuk őket hátra? Fogadjuk el a karavánunkból kiválók akaratát, vagy erőszakkal, de tartsuk őket magunk mellett? Bármit is csinálunk, az hatással van a jövőnkre, a további életünkre.

A harcrendszer körökre osztott. Amikor ránk támadnak, vagy mi döntünk a csata mellett, akkor ki kell választani harcos hőseinket, és már indul is az összecsapás. A képernyő bal alsó sarkában látjuk, hogy mikor melyik fél melyik karaktere támadhat, általában felváltva jövünk mi és ők, a lényeg pedig mi máson is lehetne, mint a taktikán, és persze a nyers erőn. Hőseinket a négyzethálós területen úgy kell igazgatni, hogy azokkal kerüljenek szembe, akik ellen képességük szerint a legnagyobb esélyük van harcolni. Ha valamelyik harcos az ellenség mellé ért, akkor pedig kezdetét veheti a vérontás, támadhatjuk a páncélját, vagy életerejét, ami szintén attól függ, hogy milyen fegyverünk van, és ő mennyire erős. Ha a páncélt támadjuk, akkor utána gyorsabb is lesz megölni őt, ha viszont rögtön az életére törünk, akkor lehet, hogy lepattan róla az ütésünk, de az is lehet, hogy egyetlen suhintással a túlvilágra küldhetjük.

Minden karakter és minden ellenség eltérő tulajdonságokkal rendelkezik, aminek kiismeréséhez kell egy pár óra játék, aki viszont játszott az előző résszel, az tapasztalt rókaként megy már a csatamezőre. Minden ugyanolyan ugyanis, mint volt, ugyanúgy kell taktikáznunk és harcolnunk, két újdonság van csak, két apróság. Az első, hogy vannak akadályok a pályán, hordókkal és fakerítéssel lassíthatjuk le az ellenséget, de ők is védekezhetnek ugyanígy, attól függően, hogy ki a támadó, és ki a vétlen fél. A másik, hogy vannak már kulcsfontosságú figurák is, az ellenség vezére, ha harcba száll, és legyőzzük, akkor a többiek visszavonulnak, megadva magukat. Az első részben ilyen nem volt, ötletes, és taktikailag érdekes újítás. A csaták egyébként izgalmasak és változatosak, hőseinket a városokban lehet fejleszteni, tanulhatunk velük új stratégiákat és cseleket, illetve vehetünk nekik különféle speciális képességeket kölcsönző amuletteket is.

Pénz, ellátmány, morál. Embereink vezetésénél ezt a három szempontot kell figyelembe vennünk, és mint mindig, ezúttal is minden összefügg mindennel. Ha jól harcolunk, akkor sok pénz üti a markunkat, amiből egy városba érve gazdag ellátmányt tudunk vásárolni. Az embereink jól érzik magukat, nő a csoport morálja, és szívesebben kísérnek minket csatába, a játékban folyamatosan beszélgetni kell, döntéseket hozni, egyezségeket kötni, társulni, uralkodni, és vezetni az embereket. Vigyázni kell azonban, mert minden kardnak két éle van. Ha azt látják, hogy engedékenyek és jószívűek vagyunk mindig, akkor elvesztik a harci kedvüket, ki kell néha elégíteni vérszomjukat, és bátor harcosként kiállni értük, nem megijedve semmitől. Illetve nem szeretik a felesleges vérontást sem, meg kell találnunk a helyes utat minden szituációnál, gondoskodni a jókedvükről, és a vacsorájukról. A morált, továbbá csapatunk összetételét, és az utazással töltött napok számát a menetelésnél követhetjük figyelemmel, illetve két város között verhetünk tábort is, kipihenve a csatákat, megbeszélve néhány ügyet hadvezéreinkkel, barátainkkal.

A játék tesztelésénél egyszerre volt könnyű és nehéz feladatom. Könnyű dolgom volt, mert jól ismerem az előzményeket, így tapasztalt harcosként vethetem bele magamat a kalandokba, de ez egyben nehéz is. Mert a folytatás olyan kevés újdonságot hoz, hogy igazán nem is tudom, hogy mit írjak róla. Vannak benne új karakterek, új klánok és karavánok, változatosabb a világ, megismerkedhetünk egy teljesen új fajjal, a félig ló, félig ember Horsebornnal, illetve egy kicsit összetettebb a történet is. Már nem érezzük annyira, hogy súlytalanok a döntéseink, és a csaták se random követik egymást, jól fel van vezetve minden, de röviden felsorolva ennyi. Ezeken kívül semmi friss és új dolgot nem láthatunk a második részben, inkább egy hatalmas kiegészítő ez a sztorimódhoz, mintsem igazi folytatás. 

A látvány továbbra is kellemes. Karavánunk kézzel rajzolt gyönyörű helyszíneken menetel, míg az eseményeket izgalmas rajzfilmes átvezető filmek kötik össze. A játékmenet és a szabályrendszer könnyen átlátható, először kicsit megijed tőle az ember, de az első összecsapás, és letáborozás után már nincsenek is kérdései, ami pedig nekem a legjobban tetszett, az a zene. Az aláfestő dallamokat az első rész Grammy-jelölt zeneszerzője, Austin Wintory szerezte ezúttal is, hegedűvel és sípokkal hangszerelt betétdalai pedig valami elképesztő hangulatot tudnak kölcsönözni a kalandoknak. Arra kell csak figyelni, hogy az átvezető szövegeket és párbeszédeket mindig olvassuk el, különben semmi értelme nem lesz az egésznek, a játék minden cselekménye itt kel életre.

A The Banner Saga 2 összességében egy jó játék. Ahogy jó játék volt az előző rész is. Folytatásként nem nagyon tudom értékelni, mert gyakorlatilag az történt csak, hogy továbbszőtték a történetet, és kiadták az eredeti játékot újra, ezzel viszont nincs baj. Én élveztem minden percét, a kaland ezúttal is jó hosszú, izgalmas, és ennél nincs fontosabb. Ha szereted a skandináv mondavilágot, akkor ajánlom figyelmedbe a játékot, és ha megvolt, akkor érdemes belekezdened a History Channel saját gyártású sorozatába, a Vikingekbe is. A Trónok harcához hasonló minőségű kalandokat nyújtó sorozat most tart a negyedik évadánál, és a híres hódító király, Ragnar Lothbrok történetét meséli el. Ja, és ezek után már nincs is más dolgunk, mint várni a már bejelentett harmadik, egyben befejező részt. Ide vele minél hamarabb!

A játék PC-re április 19-én, PlayStation 4-re és Xbox One-ra pedig július 1-jén jelent meg. Mi az Xbox One-változatot teszteltük.