Pokémon Go teszt

A Nintendo részvényei egy hét alatt 86 százalékot erősödtek, a Pokémon Go már az első hétvégén megelőzte a Tinder, a Spotify, a Google Hangouts, a Netflix, de még a Twitter aktív felhasználóit is. És a Snapchat sincs messze. Mindezt úgy, hogy akkor hivatalosan még csak Ausztráliában és az Egyesült Államokban jelent meg, de itt van már az európai bevezetés is. A szerverek Németországban és Nagy-Britanniában már felálltak, most szombaton pedig 26 országgal együtt Magyarország is zöld utat kapott, már tényleg működik minden. Egy vad Squirtle bármikor feltűnhet a 4-es, 6-os megállóiban, de egy Rattata vagy egy Pidgeotto is könnyen megtámadhat, ha a Váci utca környékén jársz. Mindenre fel kell készülni. Mindig figyelni kell.

A Niantic Labs és a The Pokémon Company legújabb közös játéka az Ingress alapjait ötvözi az augmented reality élménnyel, illetve a legendás cím semmihez se fogható hangulatával. A Pokémon Go egy mobilalkalmazás, mely egy felfedeznivalókkal teli vadonná változtatja a városunkat, össze kell gyűjteni, majd edzeni és harcba vezetni a pokémonokat. A játékmenet a valóság és a virtuális világ összekötésére épít, ki kell mozdulnunk otthonról, sétálni és bejárni a várost, a játék egy átszínezett, átrajzolt Google-térkép segítségével mutatja aktuális helyzetünket, az alkalmazás pedig riaszt, ha pokémont érzékel a közelben. Fel kell kutatnunk a kis rejtőzködőt, majd indulhat a befogás, de ugyanitt látjuk a környéken fellelhető Pokéstopokat, illetve Gymeket is.

Ha riaszt az alkalmazás, akkor valahol mellettünk már meg is jelenik egy pokémon. Rá kell nyomni, mire bekapcsolódik a telefonunk kamerája, mi pedig meglátjuk őt, ahogy ott ül József Attila szobra mellett, vagy épp nekünk készül ugrani egy BKK-automata tetejéről. Elkapásához meg kell dobni őt pokélabdával, valahogy úgy, ahogy az előző játékokban vagy rajzfilmen is láttuk, a feladat viszont nem mindig egyszerű. Sokszor kivédi a dobást, elugrik előle, vagy ha el is kaptuk, akkor kiszabadul és elszalad, vannak példányok, akiket elsőre el tudunk rakni, és olyanok is, akiket több tucat labdával, többször is meg kell támadnunk. Ha megfogtunk egy pokémont, akkor ő onnantól a miénk, bekerül a Pokédexbe, ahol adatokat, fotót és részletes leírást nézhetünk meg róla, illetve elérhető is lesz, mint bevethető harcos.

A Pokéstopok különféle nevezetességek a városban. Meglátogatásukkal pokéballokat és itemeket szerezhetünk be, minden második sarkon van legalább egy belőlük. Oda kell sétálni, és már meg is jelenik a telefonunk képernyőjén egy érme, rajta egy fotóval a helyről. Az érmét oldalra húzással pörgethetjük meg, pár másodperccel később pedig már potyognak is ki belőle az ajándékok. A pokéballok mellett kaphatunk életelixírt, mely a legyőzött harcosainkat támasztja fel, illetve gyógyszert a sérült pokémonok meggyógyításához, de ugyanitt szerezhető be a pokécsali is, amit aktiválva fél óráig magunkhoz vonzhatjuk a környék pokémonjait. A csalival meg lehet többszörözni az elkapható mennyiséget, de hasonló a Lure modul névre hallgató eszköz is, melyet valódi pénzért, a shopban szerezhetünk be.

A Lure modul érdekessége, hogy hatását nem csak mi élvezhetjük. Le kell tenni egy Pokéstopnál, ami utána rózsaszínen kezd izzani, és nem csak a pokémonok gyűlnek oda, de lassan más Pokéedzők is, hogy elkapják az így odacsalt példányokat. Az amerikai médiában egyre több cikket olvasni erről is, nem csak látványos ugyanis, ahogy egy helyen rengeteg ember összegyűlik, de sokan nem várt dologra is használják. Lehetett olvasni például egy pizzériáról, aminek pont a bejárata előtt van Pokéstop, a tulajdonos pedig folyamatosan veszi a játékhoz a Lure modulokat, hogy ebéd- és vacsoraidőben odamenjenek az emberek. A rosszabb környékeken meg bűnözők csinálják ugyanezt. Leraknak egy modult valami elhagyatott sikátorban lévő Pokéstophoz, a gyerekek bemennek, és már lehet is őket kizsebelni, figyelni kell tehát, nehogy a gettó közepén találja magát az ember a nagy játszadozásban.

Egy pokémonból több példányunk is lehet. A „power up” gombra kattintva fejleszteni lehet őket, míg az „evolve” a kiválasztott kedvencünket egy nála magasabb szintű, nagyobb pokémonná alakítja. Az adatlapokon látjuk, hogy milyen erősek, vagyis hány combat pointtal indulnak csatába, milyen támadásuk van, illetve egy kis térképen azt is, hogy hol szereztük őket be. Vicces történet, hogy egy lány nemrég azért szakított a barátjával, mert a fiú pokémonjait nézegetve kiderült, hogy az egyiket az ex-csaja lakásánál szedte össze, nem lett volna arra dolga, nem járhatott másért a környéken. Na de visszatérve a játékhoz, meg kell még említenem egy apró érdekességet. Pokémont nem csak az utcán kell vadászni, de tenyészteni is lehet. A Pokéstopokon néha kapunk tojásokat, amiket inkubátorba téve sétálással tudjuk őt kikeltetni. A játék figyeli, hogy hány kilométert mentünk, vannak kettő, öt és tíz kilométeres tojások, le kell sétálnunk ezeket a távolságokat ahhoz, hogy megszülessenek a kicsik, de vigyázni kell. Autóval, villamossal csalni nem lehet, a játék figyeli a sebességet, és ha gyorsabban megyünk, akkor az nem számolódik bele az átlagba.

Az első néhány napban csak gyűjtögetni tudunk. A Pokéstopok felkeresése és a pokémonok fejlesztése tapasztalatpontot ér, amik újabb és újabb szintlépéseket hoznak el - ahogy telnek az órák, úgy látjuk át egyre jobban a játékot, és értjük meg a lényegét. Rájövünk, hogy mi mire való, aztán amikor elértük az ötödik szintet, végre választhatunk csapatot, és mehetünk a Gymbe, harcolni. A térképen a nagyobb tornyok jelölik a Gymeket, illetve ugyanitt látjuk azt is, hogy a három csapat közül melyik uralja éppen a helyet. Ha barátságos csapat Gymjét látogatjuk meg, akkor ott edzeni tudunk, illetve delegálni egy harcost is, hogy megerősítse a pontot, míg az ellenséges helyeket megtámadni lehet. Össze kell állítanunk egy hat főből álló pokémoncsapatot, akiket az ott állomásozó ellenségek ellen küldhetünk, a harc nincs túlbonyolítva. Pokémonjaink 1v1 meccseket tolnak le, a képernyőn koppintva támadni tudunk, oldalra húzással meg elhajolni lehet, az eredménynél számít, hogy melyik ellenség ellen milyen típusú harcost küldtünk, illetve ami a legfontosabb, hogy ők milyen erősek. Egy jó 4-500 CP-t érdemes összegyűjteni már most több példánynál is ahhoz, hogy sikeresek legyünk, ha ez nincs meg, akkor sokra nem megyünk.

A játék izgalmas és érdekes tehát, nem szabad viszont eltekinteni a negatívumaitól. Merthogy az van bőven. Először is se a látvány, se a játékmenet nem túl kidolgozott, a térkép úgy néz ki, mint egy gyári autós navigáció valamikor a 2000-es évek elejéről, ronda, és még üres is az egész. Egyedül vagyunk rajta, más Pokéedzőket egyáltalán nem látni, pedig milyen izgalmas lenne, ha jönne velünk szembe valaki az utcán, és látnánk, hogy ő is pokémonozik, lenne összemosolygás, az biztos. De teljesen hiányzik belőle a social rész is, nem lehet barátokat felvenni se a játékban, se Facebook Connecttel, hogy nézegessük a statisztikáit, vagy azt, hogy hol van, mit csinál éppen. A pokémonok befogása a kamerás AR-nek köszönhetően izgalmas, de a pokéballok dobálása már annyira nem, illetve a harcok is nagyjából csak abból állnak, hogy koppintgatjuk a képernyőt, és kész. Mindezek mellett ráadásul technikailag se remekel a játék, rettentően zabálja a memóriát, a Messengert megnyitni mellette már komoly szaggatásokkal lehet csak, a folyamatos GPS- és kamerahasználat miatt elképesztően meríti az akkumulátort, ráadásul hajlamos a kifagyásra, szerverleállásra is.

Mindennek ellenére azt kell mondjam, hogy elképesztő hangulatú a játék. Az, hogy ténylegesen fel kell kelnünk, és ki kell mennünk az utcára ahhoz, hogy játszani tudjunk, egy olyan új és különleges élményt ad, mint korábban semmi más. Barátok és kisebb csapatok állnak össze, hogy elinduljanak sétálni a városba, új pokémonok után kutatva, mi a 24.hu-s újságírókkal egyik nap az iroda környékét fedeztük fel hárman, és már az a fél óra is elképesztő volt együtt. Mindenkinek ugyanakkor jelzett a telefonja, amikor Pokémon volt a közelben, ugyanazokat a példányokat láttuk, és találtunk egy Lure modullal felturbózott Pokéstopot is a Szépvölgyi-Montevideo sarkán. A ritka pokémonok tényleg csak úgy hemzsegtek körülötte, szuper volt együtt lootolni, jövő hétvégén szervezek valamit, és kimegyünk a Gozsdu környékére is, de ha egyedül vagy, az se baj. Remek elfoglaltság munkába menet, vagy onnan jövet felkeresni a Pokéstopokat, és készülni a következő csatára, én múltkor autóval jöttem hazafelé, és megálltam egy Gymnél a Haller és Mester utca sarkán, szerencsére pont volt előtte parkolóhely. Bevetetettem minden pokémonomat, de rohadt erősen védték a helyet, fejlődök még egy kicsit, és visszamegyek, az biztos.

Mit mondhatnék lezárásként? A Pokémon Go az év mobiljátéka. Pokémonra vadászhatunk vele a saját városunkban, mi ez, ha nem a legjobb dolog, ami csak történhetett velünk, milliókat mozgat meg szerte a világon, visz ki az utcára, és hoz össze. Barátokkal kezdtünk városi sétákba neki köszönhetően, amire eddig semmi más hasonló őrület nem volt képes, én meg elkezdtem újranézni a rajzfilmet is, talán általános iskolás lehetettem, amikor utoljára láttam Ash kalandjait. Szuper az egész, nem is húzom tovább a szót. Töltsd le, ingyenes. Próbáld ki. És szerezd meg mind!

A Pokémon Go iOS-es és androidos eszközökre tölthető le.

Kapcsolódó cikk

• Az elmúlt évtized legnagyobb hatású játékai