Call of Duty: Infinite Warfare előzetes

Évekkel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt, hogy az éppen aktuális Call of Duty-epizód ne legyen ott a legjobban várt őszi megjelenések között. Az előzetes előrejelzések alapján most mégis megeshet az a csúfság a sorozat következő felvonásával, az Infinite Warfare-rel, hogy messze alulmúlja majd az Activision és az Infinity Ward elvárásait. A játékosok ugyanis mintha kezdenének megcsömörleni a jövőben játszódó shooterektől és a Call of Duty-receptre jellemző filmszerű, látványos, de nagyon üres csőlövöldéktől. A játék májusban kiadott előzetese például minden idők legtöbb dislike-ot begyűjtő videója lett a YouTube-on, és talán az is a kiadó félelmét igazolja, hogy a szintén bejelentett Call of Duty: Modern Warfare Remastered nem kap önálló kiadást, azt csakis a még távolibb jövőben játszódó új felvonással együtt vehetjük meg, természetesen jó borsos áron. Ez a fajta üzletpolitika eddig nem szabott gátat a sikernek, idén viszont mindez a visszájára fordulhat, és az sem kizárt, hogy az első világháborús Battlefield 1 súlyos csapást mér a zéró gravitációs összecsapásokat, űrbéli dogfightokat és modern energiacsúzlikat felvonultató Infinite Warfare-re.

A játék a távoli jövőben játszódik, és ahogy az ilyen történeteknél lenni szokott, a legfőbb galibát az okozza, hogy az emberiség gyakorlatilag teljesen felélte a Föld erőforrásait. A probléma megoldása érdekében szövetségre lépnek a legnagyobb kormányok és üzleti érdekek, hisz közös erővel talán a probléma kezelése is könnyebben mehet. Így merül fel annak lehetősége is, hogy az új energiaforrások kutatását a galaxis ismert planétáira, aszteroidára is kiterjesszék. Azonban amíg a nagyhatalmak egymást marják a probléma megoldása közben, addig az űrkereskedelem és az űrutazás szerencsére egy ENSZ-re erősen hajazó szervezet, az UNSA kezében összpontosul. Mi akkor kapcsolódunk majd be az eseményekbe, amikor épp Genfben tartják a nagyhatalmak flottáinak éves, egész héten át tartó parádéját.

Az események pillanatok alatt beindulnak, egy váratlan rajtaütés keretében ugyanis nyilvánvalóvá válik, hogy másoknak is fáj a foga a galaxis feletti irányításra. A támadást egy hataloméhes szervezet, a Settlement Defense Front (SDF) vállalja magára, akiket leginkább amolyan lázadókból álló csoportként lehet jellemezni. Ténykedésüket egy alvóügynök is segíti, aki miután elrabolja a Föld egészére kiterjedő védelmi rendszert, pont a parádén veti be a szövetségesekkel szemben, ezzel megmutatva, milyen veszélyes fenyegetést jelent az SDF. Mi Reyes hadnagy szemszögéből követhetjük végig a káoszt, aminek a végén a Retribution nevű központi anyahajó kapitánya is az életét veszti. A posztot mi örököljük meg, ezzel pedig kezdetét veszi a szakadárok felszámolása és egy olyan űrháború, aminek célja annak a Földnek a megvédése, amit épp mi magunk tettünk tönkre. Ironikus, nemde?

Amíg egyébként a Retribution legénységét több ezer mérnök és katona és egyéb személyzet alkotja, addig a Föld megmentése mégis néhány bátor zsoldosra hárul. Nem mindegyiket lesz majd lehetőségünk irányítani, ellenben mindegyiküknek meghatározó szerep jut a történetben, így itt az idő, hogy megismerkedjünk velük.

Reyesről már esett szó. Jelenleg ő a Retribution kapitánya, de mielőtt a csúcsra ért volna, többek között olyan ismert egységben szolgált, mint a SCARs. Főnökként természetesen nem lesz könnyű dolga, így a Föld utolsó reményének kapitányaként rengeteg olyan döntést kell majd meghoznia, ami nem csak neki, de csapata számára is fájdalmas veszteségekkel járhat. Ez egyébként érdekes helyzetet is teremt, hiszen míg a legtöbb esetben főhősként csak parancsokat követtünk, addig most mi magunk leszünk azok, akik kiadják ezeket, így a felelősség is a mi vállunkra nehezedik. A másik fontos központi figura Raines admirális lesz, Reyes ezeréves jó barátja és mentora. Normális helyzetben ő például nem a csatatéren vívja a maga csatáit, a Genfben történtek miatt azonban sok másik magas rangú tiszttel együtt ő is belecsöppen a dolgok sűrűjébe. Tanácsai és meglátásai, illetve a tőle származó hírek azonban létfontosságúak lesznek a számunkra. Aztán ott lesz a libanoni származású Salter hadnagy, aki szintén Reyes egykori barátja volt, viszont miután Reyes kapitányi posztig jut, ő már csak alárendelt szerepet tölt be a hierarchiában. Ez viszont nem akadályozza meg abban, hogy akár küldetések közben is megszegje a parancsot, vagy éppen beolvasson felettesének.

A csapat másik fontos pillére lesz Omar őrmester, a tengerészgyalogosok vezetője. Ő testesíti meg az inkább erővel, mint ésszel szemléletet. Nem mindig ért majd egyet Reyes döntéseivel, de mindig ő lesz az első, aki feltétel nélkül teljesíti azt, és biztosak lehetünk benne, hogy ő mindig sértetlenül tér vissza a csatatérről. Ráadásul személyes motiváció is inspirálja, egy SDF-merénylet során ugyanis elvesztette családját, így az ő háttérsztorija hordozza majd azt az érzelmi kapcsot, ami a háborúval való azonosulást is leegyszerűsíti. Végezetül pedig az alakulatunk állandó tagja lesz ETH.3n, a taktikai humanoid robot. A szorult helyzetekben jól fog jönni, hogy sebességével és erejével a csapat tagjainak a védelmét is szolgálja. Egyébként ő korábban az SDF szolgálatában állt, így nem is csoda, hogy kezdetben nem igazán fogadják el a többiek, főleg Omar nem.

A túloldalon viszont magával a megtestesült gonosszal nézzünk majd szembe. A készítők leírása szerint az SDF nem igazán fogja kivívni a rajongók szimpátiáját. Egyrészt a szervezet olyan elkötelezett hívekből áll, hogy a tagokban egyetlen percig se merül fel annak kérdése, vajon tetteik mennyire szolgálnak jó célt. Persze ha egy szervezet mindenek felett állónak, a teljes Naprendszer jogos örökösének tartja magát, akkor nem biztos, hogy szép szóval és tárgyalások útján meg lehet győzni őket ennek ellenkezőjéről. A készítők szerint az SDF nem más, mint züllött, téveszmés, fasiszta, kapzsi alakulat. Cserébe viszont sziklaszilárdan eltökéltek abban, hogy céljuk elérése érdekében a lehető legnagyobb káoszt okozzák a világban. Nem meglepő, hogy haszonelvű és gyakorlatias gondolkodásúk egyben azt is jelenti, hogy lehetőség szerint mindent igyekeznek újrahasználni. Hadseregük leselejtezett és újraprogramozott szolgálati droidokból áll, páncélzatuk pedig olyan moduláris felépítésű, hogy bármilyen kiegészítést könnyedén rárakhatnak.

Egyik legismertebb arcuk egyébként a genfi merénylettel is gyanúsítható alvóügynökük, Riah lesz, nekünk azonban mégis Salen Kotch admirálissal fog a legtöbbször meggyűlni a bajunk. Ő az SDF anyahajójának, az Olympus Monsnak a kapitánya, ami nem mellesleg nagyjából kétszer akkora, mint a Retribution. A játékban egyébként központi szerep jut majd az anyahajóknak, így a Retributionnek is. Ez lesz az otthonunk, ha szükséges, az utolsó menedékünk, így az Infinity Ward minden részletre nagyon odafigyelt. Teljes, különböző feladatokat ellátó legénységgel fogunk együtt dolgozni, akikkel ha szükséges, interakcióba is léphetünk. Itt informálódhatunk az aktuális hírekről, ide futnak be a jelentések, általában itt vehetjük majd fel a mellék- és főküldetéseket, valamint a fejlődésekkel kapcsolatos teendőket is itt végezhetjük el. Ez utóbbi miatt egyébként célszerű a mellékküldetésekre is nagy hangsúlyt fektetni, mert ezek a kihívások nem csak részletesebb képet adnak a csapat tagjairól, de a megszerzett XP jóvoltából újabb fegyvereket, fejlesztéseket és kiegészítőket szerezhetünk be.

Az Infinite Warfare újdonságai persze nem érnek véget egy csatahajó bevezetésével. Mivel a történet jelentős része az űrben játszódik majd, a játékmenet több eleme is igazodik az új környezethez. Ennek megfelelően három különböző módja lesz a harcnak, ráadásul a fejlesztők ígérete szerint a legtöbb küldetésben mindháromra szükségünk lesz. Az első pillér természetesen a szárazföldi összecsapás lesz, ami ugyanazt a sémát követi, mint amit az eddigi Call of Duty-részekben megszokhattunk. A másik két pillér közül az első az űrbéli dogfight: Jackal nevű vadászgépünkkel ugyanis nem csak a Retribution fedélzetét hagyhatjuk el, de komoly űrcsatákban is részt fogunk venni vele. A Jackal egy erősen felfegyverzett harci gép, szóval nem kell amiatt aggódnunk, hogy a harc hevében elfogynának a rakéták vagy a lőszer. És miután sikeresen kiiktattuk az ellenfél hajóinak védelmi rendszerét és a ránk zúdított rajait is megtizedeltük, jöhet a zéró gravitációs lövölde a nagy csatahajók fedélzetén, ahol egy csáklyaszerű kiegészítő segítségével tudjuk majd biztosítani stabilitásunkat. Ez utóbbi egyébként amolyan ad-hoc fegyvernek is elmegy, segítségével ugyanis Skorpiót meghazudtolva húzhatjuk magunkhoz az ellenfél zsoldosait, hogy aztán sisakjukat betörve vagy a végtelen űrbe kilökve küldjük őt a túlvilágra.

Ami a küldetéseket illeti, a készítők ígérete szerint nem csak változatos helyszínekre látogatunk majd el, de maga a teljesítendő feladatok hangulata is percről percre változik. Az egyik aszteroidán játszódó küldetésben például egy bányásztelepet fogunk meglátogatni, ahol valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag maga az üstökös letért a pályájáról és jelenleg össze-vissza forogva közeledik felénk. Így amikor a csapat megérkezik, zord körülmények várnak rájuk. Az egyik percben még éjszakai környezetben találják magukat, a következőben pedig száz ágra süt majd a nap, az a Nap, amit annyira megközelít egy ponton az aszteroida, hogy akár 2000 fok is lehet annak felszínén. Szóval a küldetés a nem túl barátságos körülmények és a kihalt bányásztelep miatt horrorfilmek hangulatát idézi, hogy aztán később az egész átcsapjon egy kutató- és mentőexpedícióvá.

Hiába érkezik évente egy-egy új Call of Duty, a stúdiók közötti felosztásnak köszönhetően mégis hároméves ciklusban készülnek az új részek. Az Infinity Ward ezúttal látszólag egy olyan sémát követett, amiben a régi részek hangulatát igyekeztek ötvözni a jövőbéli hadviseléssel, így a klasszikus harcok mellett egy jövőbe tekintő, fejlett technológiákkal vívott háború kellős közepében találjuk majd magunkat. Lehet, hogy ez elsőre kevésnek, de leginkább elcsépeltnek tűnik, de a dogfight, a zéró gravitációs akciózás, az új, modern csúzlik és a változatos küldetések mégis azt vetítik előre, hogy az Infinite Warfare akár még jó is lehet. Ennek eldöntése természetesen rátok vár, de miután a játék mellé megkapjuk a Call of Duty 4: Modern Warfare felújított változatát, illetve a szokásos tartalomban gazdag zombi- és multiplayer mód sem fog hiányozni a repertoárból, azzal talán kár vádolni a készítőket, hogy nem tömték tele lehetőségekkel alkotásukat. Hogy aztán ezek végül mennyire lesznek működőképesek és izgalmasak, na, az csak ősszel derül ki.

A Call of Duty: Infinite Warfare november 4-én jelenik meg PC-re, PS4-re és Xbox One-ra. Cikkünk a Game Informer előzetese alapján készült.

Kapcsolódó cikkek

• Call of Duty: Infinite Warfare teszt
• Call of Duty: Infinite Warfare bétateszt