A szabadjára eresztett mágia még most is kutat a személy után amely parancsolni tudna neki, össze tudná fogni, hogy megállítsa a fogyatkozását. De a Könnyek mezején született egy új örökös, Valdis nagyúr hívja magához az elkóborolt erőket, és hatalma napról-napra nagyobb lesz. Kifacsarja az életet abból aki meghódol, és gyökerestül kiírtja a bolondokat, akik képesek voltak és ellenálltak. Senki sincs aki ellensúlyozni tudná azt a mérhetetlen energiát, amely a természetéből fakad. A kör ismét lezárul, és új korszakot köszöntünk... Vajon az emberiség megéri a második hajnalát?
Egy szárnyas teremtény szeli át az eget, dárdával a kezében. Ahogy áthalad a felhők között, lassan csatlakozik hozzá pár fekete-vörös pikkelyes, elkorcsosult sárkány. Mindannyian gondosan fel vannak vértezve és a karmaik közt hatalmas ládákat szorongatnak. Előkészültek a közelgő viharra, a háború szele áramlik a levegőben. A nyomorgatott köznép csak "Fosztogatóknak" keresztelte el őket... Nem tudunk sokat róluk, csak annyit, hogy eltékült szándékuk igasorba hajtani Aranna világát és az élet csíráját is kiírtani a bolygóról. De ekkor földet érnek a bestiák és a titokzatos dobozokból zsoldosok ezrei özömlik el a terepet. Az egyik dobozból előlépve felismerhetjük hősünk marcona vonásait...
Nos igen, egyelőre mi vagyunk a rosszfiúk. Persze nem kell megilyedni, előbb-utóbb a felszínre buggyan a lelkiismeretünk, és betölthetjük sablonos szerepünket a hőseposzban... Úgy néz ki, morális kérdésekben eléggé megcsapolták lehetőségeinket a fejlesztők, (Kotor szintű jellemfejlődésnek nyoma nincs.) bár az akciósabb lelkű kalandorok lehet, hogy nem bánják a dolgot. "Ide figyelj te sötételf! Kit érdekel, hogy az apádat megerőszakolta egy ork nő?! Ha képes vagy megemelni a csatabárdom, szívesen látunk a partiban." Természetesen a párbeszédeket ugyanúgy befolyásolhatjuk mint eddig, és így is számos döntést hozhatunk amely kihat a világra. Példának okáért, ha elérkezünk a Viir Thug táborhoz, akkor lehetőségünk adódik meggyőzni az őröket a beengedésünk helyességéről egy korsó sör mellett, vagy simán keresztül mészárolhatjuk magunkat a sátrakon. (Nembaj, a Persil majd zöld utat ad a vérfoltoknak...) Ha az utóbbi megoldást választjuk, természetesen visszhangja lesz a csapatban is, és a megbotránkozott társak kifejtik majd véleményüket. (De ez a játék további menetére nincs hatással, a végkifejletre pláne...)
Miután a DS első részét is a "party-based combat" jelszavakkal reklámozták, ezúttal is szerződtetthetünk -szám szerint 6 darab- csatlóst, akik az elkényelmesedett hősünknek segítenek levágni a Rohampatkányokat és Battledarazsakat, miközben ő a nagyobb súlycsoportú monsztákkal tanácskozik... A különbség ott leledzik, hogy ezúttal minden karakter kap egy skill fát, és bizonyos időközönként latba vetheti személyre szabott speckóit. Ez már jobban hangzik ugye? Remélem végre megmutatkozhat a fél-óriások és a dryad-ek közötti intelligencia eltérés... és ország világ megtudhatja, hogy a fél-óriások mennyivel műveltebbek... Lesznek akik már kezeslábas korukban berzerkernek nevelik a karijukat, mások rászakosodhatnak a masszív védekezésre vagy a kétkezes (!) uborkaszeletelésre.
Ráadásként még házikedvenceket is pátyolgathatunk. (Eddig egy kis imp szerű kreálmányt sikerült elcsípnünk, de gyorsan el is engedtük mert elég határozottan lángolt... mint ahogy azt a pokol mélyén lakó impektől elvárjuk.) Őkelmék ugyan nem karakterek, nem ugranak szintet se, ehelyett bármit amit elélyük rakunk megköszönik, és a tárgy mágikus tulajdonságainak fényében fejlődnek... Gy.k.: Ha healing potion mezőket zabáltatunk fel velük megnő az életerejük, ha odavetjük nekik kedvenc kardunkat, szép lassan elrágicsálják és felturbózott harci kedvvel fognak kűzdeni.
Hogy is ne... Elropogtatja a pallosomat mint egy ropit, a vértembe belepiszkít, a tegezemmel meg megpróbálja befogni a helyi tévécsatornákat? Nem kell félni, a designerek megfelelő mennyiségű loot (bezsebelhető) itemről is gondoskodtak, sőt, akár még a teljesen mezei pajzsainkat vagy koszos zokniainkat is elvihetjük enchantolni. Folyamatosan kapunk majd unique itemek zsákmányolására való lehetőséget, anélkül, hogy bármikor elkezdenénk aggódni az ügy miatt. Helyettünk majd a dinamikus treasure generáló aggódik. Egyébként szinte az összes közönséges cséplő szerszámnak létezik egy unique megfelelője, eltérő kínézettel és bűv erővel.
A szabvány megköveteli, hogy a grafikáról is ejtsek pár szót, még ha meg sem jelent játékról beszélünk... Sokat még sem időznék ennek ecsetelésével, legyen elég annyi, hogy a régi endzsim dorombol a program alatt, (és az átvezető videók alatt is) de a varázslat és egyébb effekteket jócskán kicicomázták, úgyhogy rá sem fogunk ismerni. Egy-két hókuszpókusz tényleg lélegzetelállító, vegyük például a harcosok "Detonation" névvel bíró powerjét, amely bármely teremtményből méteres krátert csinál, ha elmormogjuk. Képzeljük el ennek alkalmazását egy aprócska goblinon, akire ráüvölteni is elég lenne... Hihi :) Sajnos a szereplőkön és a szörnyeken továbbra sem szaporodtak el a polygonok, de ennek ellenére zseniálisan ki vannak dolgozva és kellően fantasys hangulatot árasztanak. Merem remélni hogy a Gas powered nem lő megint bakot, és nem köszönnek vissza a cyberpunk, dual ingramos trollok...
Próbáltam valami érdemlegeset kiemelni a PR trágyából, igazság szerint csak a "Revolutionary Online Multi-Party Gaming" fogott meg... Végülis nem lenne rossz ha a citromdíjas Gamespy servereket felváltaná valami battle.net szerű élmény. Az első rész coop módja nem volt nagy show, gyakorlatilag abból állt hogy egyszerre mozoghattunk a pályán és az élvezetet az nyújtotta, ha sikerült a másikra rátalálni. Állítólag most gyúrmáztak rajta valamit, és a cooperative szerencsétlenkedést leváltották a cooperative küldik és bonus skillek. (Szavadon fogunk!)
Zseniáliasan kidolgozott karakterek?
Amren: "Az elf" a csapatban... Aman'lu-ban született. Általában a közvetlen környezete se biztos benne, merre kóborol éppen. Bár az elfek között még csak középkorúnak számít, már így is unokáról-unokára szállnak a legendává szövődött történetei. Egész Aranna szerte ismerik a bölcsessége, és "belső látása" miatt. Egyike azoknak a keveseknek, aki keresztül sétálhat anélkül Greilyn szigetén, hogy a Dryadek ne néznének rá csúnyán. Legtöbben csak vándornak,"távol maradónak" nevezik, mások félelmet nem ismerő harcos, brilliáns íjász, vagy látnokként tartják számon. Nem tőrödik sokat a körülötte állók véleményével, legtöbbször a belső hangjára támaszkodik. Megérezve a veszélyt, nagyon korán csatlakozott a Valdis-al szembeni Ellenálláshoz. A magán élete már sokkal titokzatosabb.... Úgy tűnik egy visszatérő betegségtől szenved. amelynek tünetei többek között az elviselhetetlen fejfájás... Feltételezések szerint ennek köszönheti, hogy összes többi elf társánál élesebben látja a víziókat. Számára a vélemény szent és sérthetetlen, mindig türelmesen megvárja amíg fél-óriás barátja, Lothar befejezi a mondatot :) Ezenkívül mérhetetlenül csodálja Finala-t, a gyönyörűséges Aman'lu-i mérnököt, de sajnos az egészséges barátságnál többet még nem sikerült kierőszakolnia a hölgyeményből.
Vix: Valószínüleg a legarogánsabb (és fajára jellemző túlontúl magabiztos) emberfiú Aranna földjén. Mottója a "Maradj hátul, majd én elintézem" lehetne. Ami aztán nem mindig jön össze neki... Megjegyzem csöndesen. Hidegen hagyják az érzelmek, csak a világos, előtte fekvő tények érdeklik Ezzel szemben kétségkívül jó döntéseket hoz a legváratlanabb pillanatban is. A szívén viseli a harcosai sorsát, és a csatamezőn állandóan futkározva, nem győz leszámolni azzal, aki bántja a katonáit :) Sosem hagyna ki egy jó vitát, ahogy egy kiadós bunyót se. (Némi Bud analógia?) Az élet bármely területén a profizmusra törekszik, folyton versenybe van... az idővel, a társaival, és önmagával. Sajnos hajlamos felnagyítani bizonyos szituációkat és az őt ért sérelmeket:) Lehetetlen elnyerni a tiszteletét, hisz ő is inkább Deru kegyeit keresi, ellentétben a másik dryaddal, Taar-al, akit könnyen felhasználhat a saját céljaira.
Sartan: A fél-óriások rendszerint nem kedvelik a társoságot. Nem is tudnak nagyon mit kezdeni vele:) Nehéz őket megnyerni magunknak. Legtöbbjük szerény, megfontolt és egész nap a kis territóriumában elmélkedik. Ez lenne az utolsó dolog ami Sartanról eszembe jutna. Az önimádó, erőszakos, és fél-óriás helyett természetesen fél-örült jelzők jobban megállják a helyüket. Szükségtelen említenem, hogy a barátkozás témájával mégjobban hadilábon áll, de ez nem tartja vissza attól, hogy próbálkozzon. Ha női karaktert indítanál, esélyes, hogy ötpercenként emlékeztetni fog a tökéletes testfelépítéséről és fizikumáról. Ennek ellenére kiváló harcos, szívesen állítja magát próbák elé, és végső soron nem fél feláldozni magát a siker érdekében. Örömét leli a világ megtisztításában a gonosz arcoktól. Nem él vissza a testi erejével, de egyszer-kétszer már volt, hogy megfeledkezett róla.
Taar: Mint minden jó dryad, Taar folyamatosan fűrkészi az őt körülölelő természetet. Senki és semmi nem lehet oly fontos, mint a környezet. Emiatt a dryadek szívesen látott útitársak, egyaránt jól kommunikálnak az állatokkal és a humánus teremtményekkel is. Már kiskorától kezdve hozzászoktatták a változáshoz, a végletekig megőrzi lelki nyugalmát, nem könnyen bosszantható típus. Eirulan városában egy börtönfelügyelő asszisztenseként foglalatoskodott, de egyre jobban szimpatizált a rabokkal, így pályafutása nem volt hosszú. Lénye igazi célja a misztérikus tanítások keresése, mítoszok bizonyítása. Óvatos a fél-óriásokkal, a puszta, csupasz erejük nemigazán iponál neki. Az elfekkel egyébként nagyon jól megvan... Azt beszélik a nyelvek, hogy a Dryad faj az Elf vérvonal egy darabja, amely a nagy kataklizma során vált ketté. Nem minden dryad ilyen együttérző ám... Deru, Taar unokahuga határozottan kötekvő és agresszív típus. Amikor még testvérekként együtt voltak, Taar sokszor elkerülte a "nehéz napokban" és inkább egyedül játszott :)
Lothar: A Sartannal való faji rokonság nemigazán mutatkozik meg... Az a pár arc kifejezés amire képes, még az is nyers és töredezett. Röviden: nem egy party arc:) Az elszigeteltségének oka talán, hogy tolvajlással vádolták meg szülőhazájában, Aman'lu-ban. Köztudott, hogy az elf városban magas a faji megosztottság, és a megrögzött rasszisták is menedékhez jutnak. A közutálat tárgya általában a Lothar népével kezdődik, és ott is végződik. Minden álma, hogy egy kisvárosban a napi közutálat nélkül végezhesse csendesen a kovácsmesterséget. Ezenfelül nem stílusa a megfutamodás. Ha sikerül elnyerned a bizalmát, felbecsülhetetlen értékű szövetségesre teszel szert. Különböző tárgyak fakbrikálásában is hasznos lehet. Valdis-al kapcsolatban nincs sok mondanivalója, azt kívánja, bárcsak egyszer egy arénába hozná össze vele a sors.
Drevin: Nem mondok újdonságot azzal, hogy ő is a híres Aman'lu-ban látta meg a napvilágot. A városban, amely az összes söpredék, megannyi nagy nemzet és vallás kikötője. Ahol az élet mindig zajlik. Sajnos ez önmagában nem volt elég, hogy Drevint kielégítse. Mint az összes fiatal kalandorban, ő benne is tombolt a felfedezhetnék. Mint minden hegyesfülü elf, Drevint is a látomásai vezetik, de az övéi -korából kifolyólag- homályosak és zavartak. A saját kényelmét tartja legfőbbre, és mindig magánál hordja a mágikus amulettjét. Bármikor belepillant, eggyé válik az elf testvérei által teremtett álomvilággal. Az elfek ősi édenjével. Rendkívül kapcsolatteremtő, a legkülönbözőbb szerzeteket tudhatja barátjának, de egy kicsit piszkálja a csőrét nővére, Drianjul, aki mint egy extra szülő gyámkodik felette. (Az amulettet is tőle kapta mert rájött, hogy tovább nem védheti öccsét a kemény élettől.) Még totyogós korában gyakorta hallott az Emberiség Első Hajnala idején lezajlott háborúról. Sokszor hajigált fabotokat az íjász gyakorló pályákon található szalmabábukra, azt képzelve róluk, hogy egyenesen "Zaramoff"-ot szúrja le. (nem tudta helyesen kiejteni a nevét:) ) Később nem került se dárda, se nyíl a kezébe, ehelyett mesteri kardforgató vált belőle, és a saját kis portyázó csapatát vezetgeti a napokban. Kezdetben a kalandozó életforma minden gyermek számára vonzó, ma már ha tehetné, ő is gyökeresen megváltoztatná az életét.
Valdis: Az északi királyság komor uraként egyszerű törvények alapján nevelkedett: Az erő hatalom, és a nép nem szegül ellent a hatalmasoknak. Ifjú hercegkorában ez a fajta gondolkodásmód nagyon megmarta a lelkét. Egy súlyos betegség következményeként elkezdett hallucinálni, de képtelen volt értelmezni az elmébe utat törő különös gondolatokat. Amint kigyógyult, felkerekedett, hogy ellátogasson Zaramoth erődjébe. Az ott lezajlottakról már nincs bővebb információnk, viszont amikor Valdis legközelebb felbukkant, semmiben sem hasonlított régi énjére. Karcsú nemesi alakját felváltotta egy robosztus, emberinek nem nevezhető test, a benne dúló agresszivitás külső megnyilvánulása. Keze pedig a legdícsőbb kardtól ékesedett, amit szem valaha látott. Hobbiszinten még nagy fekete mágus hírében áll, zsoldosokat és Mordeneket bérelt fel zsarnok uralmának fenntartására, saját alkotású teremtményeit. Egyesek szerint Zaramoth reikarnációjának hiszi magát, ezért ennyire dühös :) Akárhogy is, az első Hajnál idején ott volt Azunai a védelmező, hogy megálljt parancsoljon a gonosz erőknek. Jelen esetben nincs földi lélek, aki versenybe szállhatna Valdis akaratával.
Ennyi volt a mese mára. Az első rész mindenképp egy élmény volt, (a vérprofi soundtracknek sokat köszönhetett) kár lett volna megvonni a repetát a DS-re kiéhezett rajongóktól. Bár a natúr játék páratlan élményeket szerzett, az a csodás 40 óra játékidő valójában csak monoton, egymást követő klikkelgetések sora volt... amitől könyöktől lefele elkopik a kezed. Látszólag magam ellen beszélek (hisz notórius dio addikt vagyok) de ideje lenne már a Blizzard north (egyre inkább úgy érzem utánozhatatlan) alkotását leemelni a trónról... Ha kell, trónnal együtt.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.