Die Young alfateszt

Manapság egyre több webáruház adja a fejét játékfejlesztésre. A tőke megvan, már csak tehetséges csapatok kellenek: az Amazon inkább veterán stúdiókat vásárolt fel és "saját" motort fejlesztett, míg az IndieGala egy belső csapatot verbuvált és licencelte az Unreal Engine 4-et. Első címe a Die Young lesz, amely a manapság trendi nyitott világú túlélőjátékok sorát erősíti. Maga a környezet tényleg egyedülálló, és nem utolsó sorban európai, ráadásul parkour-elemekkel is megspékelték, ami kiemeli a játékot a mezőnyből. A korai alfaverzióval eltöltött pár óra bebizonyította, hogy egy életképes próbálkozással van dolgunk, amiből akár az idei év egyik nagy meglepetése is lehet.

A bevezető animációból megismert alaphelyzet egyszerű, de roppant hatásos. Főhősnőnk egy kisebb baráti társasággal érkezett a Földközi-tenger egyik mediterrán szépségű szigetére. Az első órák még a gazdag fiatalok önfeledt mókázásiról szóltak, buliztak a parton, jetskivel szelték a habokat, ám a lány egy reggel egy sötét lyukban ébred. Nem emlékszik semmire, de minden jel szerint a helyiek elrabolták a társaságot, a barátait lemészárolták, és őt is sorsára hagyták. Még szerencse, hogy főszereplőnk kiváló sziklamászó, így könnyedén ki tud mászni a kelepcéből. A folytatás viszont nem ennyire könnyű. A sziget közepén találja magát a tűző napsütésben, ahol a drága cipő és apuci pénze sem segít. Bárhol összefuthat a felbőszült falusiakkal és kutyáikkal, nem lesz könnyű épen elhagyni ezt az isten háta mögötti helyet.

Szerencsére a játék ad néhány támpontot, hogy merre érdemes elindulni. A legfontosabb a víz, ám a közeli kút olyan rozoga, hogy csak egyszer tudjuk használni, szerszám hiányában nem tudjuk megjavítani. A közeli farmházban szétnézve találunk pár konzervet, amit későbbre elraktározhatunk, de ez csak ideig-óráig elég. Nem titok: a műfajból adódóan az erőforrások gyűjtésének kulcsfontosságú szerepe van, elvégre nem szép dolog kiszáradni a semmi közepén. Ebben a verzióban tárgykészítés még nem volt, csakis a meglelt javakra támaszkodhatunk, így minden házat, farmot át kell kutatnunk a túléléshez.

Ha ez nem lenne elég, a szigeten szétszórva ellenségekbe botlunk, akik nem nagyon szívelik a turistákat. Ők a legtöbbször kérdés nélkül nekünk támadnak, pláne az a csuklyás izomkolosszus, aki a napraforgóföldön lebzsel, és hatalmas kaszája minden, csak nem bizalomgerjesztő. Másutt rottweilerek járják a vidéket, akik ellen nem sok mindent tehetünk, így aztán a nyílt terepen rejtőzködnünk kell, elbújni a magas fűben és a kukoricásban, nagy ívben elkerülve a veszélyt. A cél az, hogy a szigetet feltérképezve valahogy kiutat találjunk, vagy valahogy segítséget kérjünk.

A környezet tömve van barlangokkal, sötét bányákkal, tornyokkal és ókori görög romokkal, ahol mindig találunk valami érdekeset. Például a korábbi áldozatok feljegyzéseit – korán kiderül, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik pórul jártak. De vajon miért viselkednek ilyen furcsán és erőszakosan a helyiek? A történetmesélés tehát telitalálat, a megtalált naplókból lassan kiderül az igazság, ami minden várakozásunkat felülmúlja, de emellett hagyományos küldetésrendszert is találunk a Die Youngban.

Sajnos a terep egyelőre nagyon üres, nincsenek vadon élő állatok. Az ellenségek is helyhez kötöttek, nem élik a mindennapos életüket, nem tudjuk elcsalni őket, mert amint meglátnak, a végtelenségig üldöznek minket, ha csak olyan helyre nem mászunk, ahová csak mi tudunk. A mesterséges intelligencia még elég kiszámítható, de legalább egy ellátmánnyal teli, fallal körülvett kúriát zárt kapuval védenek, így sokszor alternatív útvonalat kell keresnünk a bejutáshoz.

Hősnőnk számára nem múltak el nyomtalanul az extrém sportokkal teli évek. Ha a helyzet úgy hozza, a sziget szikláin is elboldogul,– kijelölt útvonalak vannak a mászásra, de jól elrejtették őket. Sajnos a lány állóképessége véges, így egy ilyen szakasz teljesítése során nincs idő habozásra, gyorsan el kell rugaszkodnunk egyik kiszögeléstől a másikig, mert lehet, hogy pont a cél előtt zuhanunk le. Nem egyszer csak többszöri próbálkozásra sikerül teljesíteni a nehezebb részeket.

Hasonló a helyzet a belső terekkel, ahol már hosszabb platformrészek leküzdése után hagyhatunk el egy-egy nagyobb termet. Külön tetszett, hogy minden ugrást pontosan ki kell számítani, és sűrűn forgatjuk a fejünket a lehetséges megoldáson. Ha ez megvan, csináljuk gyorsan, amíg van bennünk szusz. A parkour-elemeket tehát nemcsak plusz adalékként foghatjuk fel, hanem a játékmenet fontos része, amiben kihívás is van bőven.

Amellett, hogy az őrültekkel teli sziget festői szépségű és változatos, igazán okos narratívával vértezték fel a Die Youngot. Hátborzongató, hogy milyen jól visszaadja a kiszolgáltatottságot, miközben egy domb tetején gubbasztunk, figyelve az ellenség útvonalait, és torkunkban dobog a szívünk, amikor nagy nehezen rászánjuk magunkat a mozgásra. Máskor viszont rohanunk az életünkért, vérszomjas kutyákkal a nyomunkban, nyaktörő ugrásokra szánva el magunkat. A nyári premiert érdemes lesz várni, egy-két új funkció és polírozottabb játékmenet mellett sokkal több izgalomban lesz részünk, mintha befizetnénk egy last-minute görög útra.

A Die Young jelenleg korai hozzáférésű státuszban vásárolható meg PC-re. A végleges verzió nyáron érkezik, és konzolos változat is várható belőle.