Első ránézésre igazi gaming alkalmatossággal van dolgunk, bár a tajvani gyártó mindig is híres volt arról, hogy relatíve olcsón képes mutatós dizájnnal felvértezni termékeiket. Nincs ez másként az AG346UCD-vel sem, minimalista látványt kapunk határozott élekkel, masszív fém állvánnyal és RGB-világítással a hátoldalon. A cég nem titkoltan leginkább lövöldözős és szerepjátékokhoz ajánlja kijelzőjét, de nyugodtan állíthatom, hogy más műfajokat nyüstölve is derekasan helyt állt.
A kétemberes dobozából kicsomagolva - már csak méretéből adódóan is- a monitor szinte uralja a gamer asztalunkat, terebélyes lábaival határozottan a helyén marad, nem billeg és nem mozdul el. Akit viszont zavar a nagy láb, szabványos VESA-állványra is szerelheti, ám anélkül is dönthetjük és forgathatjuk bizonyos határokon belül, bár utóbbi elég furcsán hathat a képernyő 1800R-es görbületét látva - maradjon tehát vízszintben! A csatlakozókat sem mérték szűken a mérnökök, kapunk egy DisplayPort 1.4-et és két HDMI 2.0-t, nem beszélve a 3.2 Gen 1-es USB-hubról sem. Ami az anyagminőséget illeti, noha “kopogós” műanyag a monitor kasztnija, viszont az összeszerelés remek, nem recseg, minden illesztés pontos.
Súlya alapján van benne anyag, nem is kevés, hiszen mire a helyére pattintottam a 34 hüvelykes képernyőt, máris frissítő után kellett néznem. Maga az ultraszélesvásznú QDOLED panel QHD, azaz 3440 x 1440p-s felbontást tud, amit bőven megköszönnek korunk közékategóriás videokártyái. Szinte elképzelni sem tudom, hogy a 175 Hz-es képfrissítést (0.03ms-os GtG válaszidővel) milyen modern játék képes tartósan kihasználni, sejtettem, hogy a teszthez néhány korosabb címet kell elővennem, mert egyszerűen nem volt szívem drasztikusan visszavenni a grafikai minőségből.
Szóval, a Freesync Premium Pro plecsni garantálja, hogy a teljesítményünk 48-175 Hz-es tartományban marad, ami ugyan nem a leggyorsabb, de bőven elég néhány könnyedebb esport és főleg az egyjátékos címekhez. A DisplayHDR True Black 400 tanusítvány (és az OLED technológia) miatt sejthetjük, hogy tökéletes fekete színeket kapunk 1,07 milliárd szín mellett, de a 10 bites színmélység sem túl gyakori még a gaming szegmensben, a professzionális felhasználásban már annál inkább. Ilyen specifikációk mellett kép- és videószerkesztésre, valamint egyéb munkákra is remekül befogható a monitor, valódi igásló válhat belőle.
Kezdetben nagyon tartottam a 21:9-es képaránytól, de mivel már négy éve egy ilyen kijelzőt használok nap mint nap, tesztünk alanya nem okozott meglepetést. A marketingszövegeknek azonban nem érdemes bedőlni, a szélesebb kép dacára nem fogod hamarabb meglátni az ellenfelet a sarkokban, ha a szemed máshova fókuszál, főleg ha fél méterre vagyunk a képernyőtől. Viszont könnyen megszokható, ami után a 16:9-es arány már túl szűkösnek bizonyul - ilyen az, ha van tér, tele lehet pakolni az asztalt ablakokkal. Oké, nem fedi le úgy horizontálisan a látóteret, mint az ugyanilyen árban mozgó Samsung G9, de egy dualmonitoros setupokat könnyen ki lehet vele váltani. És ugye az OLED az hangsúlyos fegyvertény.
Képminőség szempontjából pedig egy igazi szörnyeteggel van dolgunk, natív módban az AdobeRGB 98, míg a P3 99 százalékos pontosságú, addig az NTSC 93 százalékot csípett meg. Választhatunk 100 százalékos sRGB módot is, ha szerkesztési munkálatokra használjuk a kijelzőt, ez esetben a fenti értékek 10-20 százalékkal szerényebbek, viszont a színpontosság simán hozza a gyári kalibrálási értékeket, mint a legtöbb OLED kijelző, nem is vártam mást, ha egyszer ennyi pénzt kicsengettünk érte.
A monitor jobb hátsó oldalán hátul találunk egy joysticket a menüben való navigáláshoz, melynek felépítése egyszerű és logikus, de kicsivel szebb designt el tudtam volna képzelni (túl sokat használtam LG-t). A lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy a legfontosabb beállításokat pár kattintás után el tudjuk végezni. Elérhetőek az adott műfajhoz kapcsolódó profilok (FPS, RTS, Racing, világosabb Gamer 1, sötétebb Gamer 2), gyári célkeresztet is biggyeszthetünk a képernyő közepére, de ami igazán érdekes az a Luminance menüpont, ahol hozzáférhetünk a sötét színek kiemeléséhez, a fényerő- és kontrasztbeállításhoz, és néhány RGB-effektushoz is. Tévéként is szerettem volna kipróbálni a monitort, elvégre beépített 8 W-os hangszóróval is rendelkezik, de sehogy se tudtam elérni, hogy 16:9-ben kapjam a Telekom adását, folyton széthúzta a képet, az erre szakosodott menüpont pedig szürkén maradt.
De lássuk, hogyan muzsikál a szörnyeteg játék közben, úgyis erre kíváncsi mindenki. Jó pár kör Hunt: Showdown, és némi S.T.A.L.K.E.R. 2-es közben tényleg lehengerlő, amit látunk, még úgy is, hogy ilyen felbontásban max 100 fps-t tudtam kisajtolni az öregecske GeForce RTX 3070-ből úgy, hogy néhány beállítást lentebb vettem, mert elsődlegesen a képminőségre voltam kíváncsi. Azt biztosan állíthatom, hogy soha ilyen éles, kontrasztos és színgazdag még nem volt az elátkozott Bayou és a csernobili zóna környéke. Más címekkel, amikkel már van értelme a 175 Hz-nek, bekapcsolt adaptív szinkronizálás mellett 1,3 sec-es válaszidőt kaptam, ami még bőven az elfogadható kategóriába esik. Elmosódást csökkentő technológia nincs, de szellemképpel szerencsére soha nem találkoztam, még a fürgébb fps-re képes multis címek is tűélesek voltak, beleértve a Call of Duty-t, a szemem csak a gyönyörtől lábadt könnybe.
Amikor pedig olyan sztorivezérelt egyjátékos címek kerültek terítékre, mint a Silent Hill 2 remake-je, már nem volt értelme a sebesség méricskélésének, önfeledten el tudtam merülni az élményben. Nos, a sötét folyosók és sötét sarkok tényleg feketék - ilyen lehangoló élményben nem volt még részem, persze a szó pozitív értelmében. A panel bizony komoly fegyvertény, ha hozzám hasonlóan imádod a horror műfaját, amihez a kiváló kontrasztarány már-már létszükséglet. Nyugodtan kijelenthetem, hogy James Sunderland talán még jobban szenved OLED-en, mint egy szerényebb IPS-en.
A HDR bekapcsolása, mint tudjuk, nem mentes kompromisszumoktól sem. DisplayHDR beállítással szerényebb kontraszttal és lilás feketékkel kell beérnünk az extra fényerőért cserébe, ami a külföldi tesztek alapján még a 300 nitet sem éri el, nemhogy a papíron hirdetett 400-at, így csak alaposan besötétített szobában van értelme a HDR-tartalmak fogyasztásának. Ám enélkül is markáns a különbség a világosabb és a sötétebb területek között, így aztán ha csak nincs speckó filmünk, ami tényleg a fény-árnyékhatásokra is rájátszik (mint a közelgő Nosferatu), nyugodtan megleszünk HDR nélkül is.
Mindent összegezve az AOC Agon Pro AG346UCD monitor kiváló választás azoknak, akik szeretnének átnyergelni az eddig a gazdagok kiváltságának tartott OLED-re, főleg, hogy néhány webáruházakban már 300 ezer forint alá is benéz is az ára. Persze ez még mindig iszonyat sok pénz, de korántsem annyi, mint amennyit más, neves gyártók elkérnek a jól csengő fantázianevekért. Ha inkább az egyjátékos címeket szereted, amit olykor könnyed multizással öblítesz le, hidegen hagy a 4K vagy az 540 Hz, viszont egy előremutató technológiát birtokolnál, ezért a monitorért abszolút érdemes spórolni!
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.