Figyelem, az írás helyenként spoilereket tartalmaz alapjátékkal kapcsolatban!
Az előző esztendő egyik legjobb játékát meglepően korán, tavaly ilyenkor kaptuk meg. A Resident Evil 7 alapjai ugyan ismerősek voltak, hiszen a játék a klasszikus részek receptjét hasznosította újra, amit aztán a Capcom végre nem elsózott, hanem megfelelő érzékkel fűszerezett tovább, méghozzá olyan apró újdonságokkal, mint az új szereplők behozatala, a játéktér vagy a kameranézet drasztikus változtatása. Az alapjátékhoz később fizetős és ingyenes kiegészítések is megjelentek, az első kettő a Banned Footage Volume-sorozat volt, ami inkább kisebb kihívások és minijátékok gyűjteménye lett, míg a tavaly év végén bemutatott Not A Hero és az End of Zoe jobban támaszkodott az alapjáték történetére, így segítségükkel számos nyitott kérdésre is választ kaptunk. Kicsit megkésve, de most megpróbáljuk mi is kivesézni, mit is kínáltak az egyes csomagok.
Banned Footage Vol. 1:
A Resident Evil 7 első letölthető kiegészítése nem sokkal az alapjáték megjelenése után futott be és meglepő módon nem Ethan történetét viszi tovább, hanem a játék során megszerzett kazettákon látott és megismert Clancy Jarvis, a Beginning Hour főszereplője jut lehetőséghez. Az újabb kazetta lényegében három interaktív játékmódot rejt, amelyekben újabb és újabb megpróbáltatások elé állít minket a Baker-család.
Az első és talán egyik legizgalmasabb lehetőség a Bedroom, ami tulajdonképpen olyan, mint egy szabadulós szoba, ahol fejtörőket megoldva kell megszereznünk szabadulásunk kulcsát. Ez persze nem lesz egy sétagalopp, mert a minket éppen megetetni készülő Marguerite gondoskodik róla, hogy ne igen legyen szabad, nyugodalmas percünk. Amikor viszont végre magunkra hagy az öreglány, megszabadulhatunk bilincseinktől és nekiláthatunk a szobát behálózó rejtélyek megoldásainak. Azokból pedig akad majd bőven, a Capcom ugyanis a sorozat klasszikus feladványaihoz nyúlt vissza, így a kutakodás mellett a szokásos puzzle-k várnak majd ránk. Az egészben az a nehezítés, hogy Marguerite bizonyos időközönként visszatér és megnézi, hogy megettük-e már az undorító kajáját, és ha nem talál minket az ágyban fekve, vagy nem úgy találja a szobát, ahogy volt, mikor távozott, azonnal, kíméletlenül lecsap. A visszatérő pánikolás persze hamar elillan, a játékmód trial and error jellege ugyanis egy idő után egyre könnyebbé teszi a próbálkozásainkat, így hiába magas a parafaktor, csakis az első teljes végigjátszásig lesz lehetőségünk maximálisra pörgetni az adrenalinpumpát, utána meg úgysem akarjuk újrajátszani ezt a játékmódot.
Ezzel szemben a Nightmare már pergősebb és akciódúsabb élményt kínál, köszönhetően Jack Baker újabb agyament játékának, amiben egy alagsorba bezárva kell túlélnünk a ránk zúduló hordák támadását. A hajnalig tartó móka lényegében a Call of Duty zombimódjának és a Five Nights At Freddy’snek egyfajta mixtúrája, a rajongók által nagyon hiányolt Mercenaries játékmód helyi megfelelője, amiben a túlélésnek az a kulcsa, mennyire tudjuk jól menedzselni erőforrásainkat. Merthogy itt nincsenek felszedhető fegyverek vagy lőszer, esetleg életerő. Mindent a pályán összegyűjtögethető fémhulladékból tudunk megvásárolni, de ugyanezek felhasználásával lehet a különböző képességeket megszerezni vagy a pályán elhelyezett csapdákat aktiválni. További csavar, hogy minél többet vásárolunk valamiből, az idővel még drágább lesz, így érdemes spórolni, mert a hullámok végét lezáró miniboss-harcok is alaposan meg fognak izzasztani minket, ahogy az újabb és újabb hullámokkal érkező egyre keményebb ellenfelek is. A kihívás végig maximumon pörög és a Nightmare úgy képes az elejétől a végéig szórakoztató lenni, hogy a Resident Evil-esszencia csak csírájában lelhető fel benne.
Végezetül pedig ott van az Ethan Must Die, ami lényegében egy rougelike minijáték, ahol a legkeményebb körülmények és feltételek között kell a túlélésünkért harcolni. Itt ugyanis Clancy egyetlen késsel vág neki a Baker-ház rejtélyeinek, miközben a szerencsénken és az ügyességünkön múlik, meddig leszünk képesek túlélni. Nincsen mentési lehetőség, nincsen térkép, a véletlenszerűen elrejtett ládák ugyan kínálnak új fegyvereket vagy kraftolásra alkalmas kiegészítőket, de meglepetést is tartogatnak, többek között azonnali halált okozókat. Lényegében a Resident Evil 7 kapott egy Dark Soulsra erősen hajazó játékmódot (elhalálozás után összeszedhetjük elhagyott cuccainkat), amit csakis az erős idegzetűeknek érdemes végigszenvednie, mindenki más jó eséllyel csak óvatosan belekóstol majd az élménybe.
A két felvonásos DLC-sorozat első része annak ellenére fizetős tartalom, hogy az általa kínált lehetőségek nem szövik tovább a Resident Evil 7 alaptörténetét. Ahogy említettem, inkább minijátékok gyűjteménye, így kicsit meglepő, hogy nem valami megnyitható bónuszként kaptuk meg őket, hanem súlyos ezrek ellenében szerezhetőek csak be. Persze ettől még baromi szórakoztatóak, csak ár-érték arányban nem biztos, hogy érdemes bizalmat szavazni nekik.
Banned Footage Vol. 2:
A szezonbérlet második felvonásában ugyanazt a bizarr hangulatot viszi tovább a Capcom, így hiába kapunk betekintést az alapjáték előzményeibe, Clancy Jarvis operatőr megpróbáltatásai ugyanúgy egyszerre lesznek vérfagyasztóan ideglelősek és komikusak. A szintén három kihívást rejtő csomag első epizódja, a 21 például nem más, mint egy Resident Evil-univerzumban játszódó blackjack, amiben Lucas garantálja, hogy azért ne nagyon élvezzük a szerencsejáték nyújtotta örömöket. A második felvonás a Daughters lesz, amit aztán Jack Baker ötvenötödik születésnapjának abszurd megünneplése követ.
Utóbbiban Mia kapja azt a megtisztelő feladatot, hogy az ünnepi hangulatban lévő Jacket megetesse és megitassa. Ahhoz, hogy sikerrel járunk, nemcsak az ellenfelekkel, de az idővel is versenyt kell futnunk. Mielőtt kimerészkedünk a szörnyek közé, alaposan felfegyverezhetjük magunkat, de a játékmód egyáltalán nem követeli meg, hogy gyilkoljunk. Persze nem árt, ha élünk az ólomgolyók adta előnyökkel, a megölt ellenfelek ugyanis egy időre megállítják a stoppert, így lélegzetvételnyi időhöz jutunk, hogy nyugodtabb körülmények között vadásszunk a kajára és az italra. Érdemes ezeket kombinálni vagy a kaját fűszerezni, így mikor Jack megkapja az ajándékát, nagyobb mértékben tudjuk a kajaméter által jelzett éhségét és szomjúságát csillapítani. A cél az, hogy az adott idő alatt a lehető legtöbb pontot gyűjtsük össze, az így kapott bónuszok jóvoltából ugyanis speciális képességeket, buffokat és erősebb fegyvereket oldhatunk fel, amelyeknek aztán az újabb pályákon vesszük hasznát.
A 21 csak elsőre tűnik kellemes kártyás kikapcsolódásnak, és valószínűleg Clancy is jobban örült volna neki, ha a Baker-házba lépve azonnal meghal, mert amit a 21 alatt Lucastól kapunk, az a Fűrész legelvetemültebb játékait is simán felülmúlja. A kör kezdetén például az ujjainkat egy gépbe dugva találjuk, és ha a lapjárás nem a mi oldalunkon áll, akkor búcsút is inthetünk nekik, hogy aztán a továbbiakban a még nyakunkon lévő fejünkkel jelezzük Lucasnak, mit is szeretnénk. Természetesen lesznek különleges szabályok, amelyek jóvoltából úgynevezett tokeneket szerezhetünk, amiket aztán speciális képességet ígérő kártyákra lehet beváltani. Például csökkenthetjük vagy növelhetjük a vereség utáni büntetés mértékét, vagy éppen eltávolíthatjuk a saját vagy az ellenfél utolsó laphúzásával szerzett kártyákat. A játékmód igazi rákfenéje igazából a véletlenszerűség, így a kiszámíthatatlanság csak egy-két körig nyújt véres izgalmat, utána viszont könnyedén unalomba fullad Lucas szadizmusa.
A harmadik és egyben utolsó játékmód a Daughters, aminek az a különlegessége, hogy betekintést nyújt abba, hogyan váltak Bakerék elvetemült gyilkos szörnyetegekké. A csomag egyik legjobb kiegészítésének főhőse ezúttal Zoe lesz, aki hamar ráeszmél, hogy ha szeretné megélni a másnapot, akkor azonnal menekülőre kell fognia. Ez persze nem lesz könnyű feladat, így a nagyon rövid kaland is meglepően hosszúra tud nyúlni, mert minden apró hibát könyörtelenül megbüntetnek a Baker-család tagjai. Nagy kár, hogy az egész egyfajta trial and error koncepcióra lett felhúzva, így maximum a többféle befejezés lehet az egyetlen motiváció, hogy esetleg második alkalommal is nekivágjunk az elsőre sokkal többet ígérő menekülésnek. Sajnos a történet apróbb hézagainak betömésén túl sokat nem tesz hozzá a DLC az alapjátékhoz, maguk a karakterek sem kapnak mélyebb ismertetőt, így Zoe-t sem sikerül jobban megismerni.
A szezonbérlet második bővítménye kapcsán is ugyanazt lehet elmondani, mint az első esetében. Rövid, szórakoztató tartalmakat kínál a második felvonás is, de továbbra sem hosszútávú, esetleg a cselekményhez szorosan köthető kiegészítés a Banned Footage Vol. 2, ami ár-érték arányban még mindig a vesztes oldalon áll.
Not A Hero:
Chris Redfield visszatérése egyfajta szerelmeslevél a sorozat rajongóinak, még akkor is, ha a DLC-ben nemigen köszön vissza annak esszenciája. A Not A Hero ugyanis nagyvonalúan mellőzi a fejtörőket, inkább az akcióra hegyezte ki magát, ami annak tükrében érthető is, hogy Redfield az Umbrealla ügynökeként tér vissza a játék végén, így teljes menetfelszerelésben vág neki saját kalandjának, amiben az alapjátékban fontos szerepet betöltő Lucast kell üldöznie és elfognia.
Amit kicsit problémásnak éreztem, hogy az epilógus elején a Capcom gyorsan letudja a kötelezőt, így csak pár mondatban foglalkoznak a Resident Evil 7 lezárásának egyik legrejtélyesebb kérdésével: hogyan és miért csatlakozott a korábbi BSAA-ügynök a nagy ellenlábas Umbrella kötelékéhez? Az üldözés azonban szerencsére nem lineáris, kapunk egy maréknyi metrodvania-életérzést is, meg persze az új, erőteljesebb fegyverek mellé új kiegészítőket (az éjjellátós szakaszt kifejezetten kedveltem), valamint új, erősebb ellenfeleket és helyszínt is, amelyek egytől egyig pont annyit csavarnak a játékmechanikán, hogy úgy érezzük, van benne némi újdonság és kraft is. Az egész üldözés kevesebb mint 3 óra leforgása alatt letudható, de kellően intenzív és szórakoztató az egész, igaz, maga a cselekmény és a karakterek ezúttal sem kapnak újabb réteget. Ettől függetlenül nem nagyon van okunk panaszra, már csak azért sem, mert az egészet ingyen kaptuk meg.
End of Zoe:
Ezzel szemben a másik, szintén év végén élesedett kiegészítés már megpróbál valami újat is mutatni. Tempója is lassabb, a feszültség is magasabb fordulatszámon pörög, köszönhetően annak, hogy itt nem az akció kapta a hangsúlyt, hanem a Resident Evil 7 nyomasztó, ijesztgetős irányvonala. Sajnos Zoe ezúttal sem kapja meg a lehetőséget, helyette Jack Baker fivére, az eddig teljes ismeretlenségben élő Joe kapja a főszerepet, aki a fertőzött Zoe-t igyekszik megmenteni. Feladatunk nem más, mint biztonságba helyezni a fiatal lányt, és megvárni, hogy az Umbrella-felmentősereg megérkezzen. Ez persze nem lesz könnyű feladat, már azért sem, mert Joe nem igazán él a különböző lőfegyverek nyújtotta előnyökkel. Helyette Bud Spencert meghazudtolva használja az öklét, így a legszorultabb helyzetekben is a közelharcban jeleskedve kell majd az életünkért küzdenünk.
Kár, hogy az egész mechanika inkább egyfajta frusztráló masszává ért csak össze, mert az irányítás nem mindig van a helyzet magaslatán. A Capcom az összes DLC-vel hozott valami nem várt csavart, de talán pont az End of Zoe-nál volt egyedül az érezhető, hogy a kigondolt koncepció nemcsak nem illik bele a játék univerzumába, de nem is igazán működik. Sajnos a történet is bizonytalan lábakon áll, ugyanúgy nem tesz hozzá sok pluszt, mint a korábbi DLC-k, így nehezebb átlendülni az irányításból fakadó problémákon is. A helyzetet az aligátorvadászat sem menti meg, ami azért problémás, mert az időrendet nézve ez a csomag a Not A Hero után helyezkedik el, így egyértelműen ez a lezárása a Resident Evil 7-nek, és ez bizony nem sikerült a legjobban.
A Resident Evil 7 DLC-i PC-re, PS4-re és Xbox One-ra is megjelentek - mi Xboxon játszottunk velük.
Kapcsolódó cikkek
Szerintem a Resident Evil 7 valami borzasztó lett.
Én Resident Evil 4 és 5 nöttem fel szerintem azt az utat kellet volna járni.
Resident Evil 6 is jó lett volna csak a futok és egyszerre lövök koncepcióval elrontották az egészet.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.