Habár a görög mitológia nyugdíjazása önmagában is generációs ugrást sejtet, nem túlzás azt állítani, hogy a Sony Santa Monica alkotóelemeire bontotta, majd az alapoktól kezdve legózta újra össze a God of Wart. Nemcsak a körítés változott meg, de a játékmenet is alaposan átalakult, így lényegében Kratos az egyetlen valódi kapcsolódási pont az előző részekhez. Noha felmerült, hogy esetleg az ő helyére is keríthetnének valakit, aggodalomra semmi ok, hiszen hősünk még a fejlesztők szerint is érinthetetlen - tőle God of War a God of War. Ugyanakkor ő sem a régi már, benne van a korban, és gyakorló apukaként egy egészen új arcát ismerhetjük majd meg.
Két héttel ezelőtt Prágában jártam, az utazás apropója pedig a God of War volt. Hiába lesz lassan kétéves a játék első trailere, miután a Sony kifejezetten szűkmarkúan adagolta a játék kedvcsinálóit, tűkön ülve vártam, hogy mi vár majd rám a város legöregebb kocsmájában megrendezett sajtóeseményen. Nem is távoztam csalódottan: másfél hónappal a játék megjelenése előtt játszhattam végig az első három órát, és még Derek Danielsszel, a Sony Santa Monica design direktorával is sikerült elbeszélgetnem, aki készségesen válaszolt a felmerülő kérdéseimre.
A történet szerint miután pontot tett a görög mitológia végére, Kratos új otthont keresett magának, északra ment, és a skandináv istenek birodalmában telepedett le, ahol újra családot alapított. Sokat látott hősünkre azonban újabb kihívások várnak, amikor a felesége elhuny, és egyedül marad kisfiával. Mi ezen a ponton kapcsolódunk be az eseményekbe: a hagyomány szerint a nő hamvait fel kell vinni a hegyekbe, az odáig vezető út azonban hosszú és viszontagságos, és miközben Kratosnak fel kell készítenie az életre a könnyelmű és önfejű Atreust, rá kell döbbennie, hogy a múltját sem tarthatja sokáig titokban.
Természetesen a sztori kapcsán rengeteg a kérdőjel, ráadásul nem is árulhatok el mindent, amit tudok, de az már a próbakör alapján is egyértelművé vált, hogy remekül sikerült a God of War költözködése. A Sony Santa Monicának ezúttal sem az volt a célja, hogy egy az egyben adaptálja a skandináv mitológiát, a saját stílusában teremtette újra és népesítette be a mondavilágot. A pazar és elképesztően részletgazdag látvány csak a nulladik lépés, utunk során változatos rémségekkel és emlékezetes karakterekkel találkozunk majd. Brok, a törpe például olyan dumával szórakoztatja a nagyérdeműt, hogy azt nehéz megállni röhögés nélkül, de maga Kratos is árnyaltabb hőssé vált.
A legendákkal ellentétben a Sony Santa Monica nem (csak) azért tette le a voksát a skandináv mitológia mellett, hogy Kratos normális szakállat növeszthessen, Derek szerint azért választották ezt a világot, mert úgy érezték, hogy ez áll legközelebb Kratoshoz, egy egyiptomi kitérő pedig lényegesen nagyobb ugrást jelentett volna a karakter szempontjából. Hősünk persze így is sokat változott, visszafogottabb és megfontoltabb lett, ami persze nem azt jelenti, hogy nem tud elgurulni a gyógyszere. Épp ellenkezőleg.
A Sony Santa Monica remekül árnyalta Kratos karakterét, így amikor váratlanul elszakad a cérna nála, sokkal emberibbnek érezzük a dühkitörését. Minderre a játékmenet is rájátszik, és miközben a korábbi részek rendre olyan lendülettel pörögtek és annyira gyilokfókuszáltak voltak, hogy egy láda energiaital kellett a tempó tartásához, az új God of War kirándulósabb és mesélősebb lett, ahol sokkal több tér jut a karakterépítésnek. Érdemes továbbá kiemelni, hogy az új részben már nem T.C. Carson, hanem Christopher Judge szólaltatja meg a félistent, és bár a készítők a motion-capture-re fogták a váltást, teljesen egyértelmű, hogy itt a komolyabb színészi munka is elvárás volt: ezután búcsút mondhatunk a szándékosan túljátszott szinkronnak, pont úgy, ahogy Kiefer Sutherland is új korszakot nyitott a Metal Gear Solid történetében.
A furcsaságok sorozata akkor sem ér véget, ahogy megkapjuk az irányítást, de most, hogy kezdjük kapizsgálni, hogy mi lehetett a fejlesztők célja, egyre érthetőbbé válnak a döntéseik is. A kamerakezelés szintén alapvetően változott meg, ezúttal elfelejthetjük a teátrálisan fixált kamerabeállításokat, az operatőr folyamatosan Kratos válla mögül sasol. Az eseményeket kameravágások nélkül izgulhatjuk végig, az átvezetők és a gameplay jelenetek észrevétlenül folynak egymásba, és ennek köszönhető az is, hogy folyamatos az interakció Kratos és Atreus között.
Hőseink útja nem némacsendben telik, állandóan kommentálják a látottakat, mindig akad egy-egy pont, ahol elfér egy kis atyai bölcsesség Kratos, vagy feleselés Atreus részéről: klasszikus példa erre a sokat látott vadászós jelenet, ahol Atreus hol előreszalad, hol az apja után kiált, miközben Kratos komótosan halad utána, és türelemre inti. Apróságok ezek, de rengeteget hozzátesznek az élményhez, és bár az összehasonlítgatás a Naughty Dog játékaival elkerülhetetlen, Derek azt mondta, higgyük el, hogy ez a fajta dinamikus interakció inkább a vágások eliminálásának velejárója, nem pedig a testvérstúdió tudatos utánozása.
Az eddig látottak alapján epikus és monumentális jelenetekből azért így sem lesz hiány, ugyanakkor a részletekre is több idő jut, az új God of War alapvető tempóváltása miatt a pályákat is úgy tervezték meg, hogy ne lehessen csak úgy át lehessen rongyolni rajtuk. Oké, lényegében még mindig arról van szó, hogy egy meseszépen feldíszített csőben haladunk előre, ezúttal azonban számtalan pici leágazást találhatunk, aminek a végén valamilyen apró jutalom van elrejtve. Az előző részekkel ellentétben, ahol szabályosan végighajtottak a pályán, itt egészen biztos, hogy meg-megállsz körülnézni, egész egyszerűen annyira ingergazdag a környezet, hogy már ez felébreszti a kíváncsiságot az emberben. Nem árt felkészülni, rengeteg gyűjtögetnivaló jön majd szembe, ezek viszont a maguk módján mind hozzátesznek a játék világához és a skandináv mitológiához, Atreus naplójában pedig külön is olvasgathatunk a hátterükről.
Korábban el nem tudtam képzelni, hogyan lehet 25-35 óra az új God of War becsült játékideje, a próbakör után azonban mindent értek, a sztorimesélés előtérbe tolása, a tempóváltás és a felfedezés alaposan megtolja majd a játékórák számát. Az egyelőre még nagy kérdés, hogyan áll össze a játék világa: habár az új God of War nem open world játék, kapunk hozzá klasszikus térképet, és a jelek arra utalnak, hogy újra és újra visszatérhetünk bizonyos helyszínekre. Az is valószínűnek tűnik, hogy nemcsak Midgardot (a skandináv mitológia kilenc birodalmának egyikét) járhatjuk majd meg a kalandjaink során, ám erről még nem mondtak semmit a fejlesztők, csupán a játék menürendszeréből lehetett kiokoskodni.
Mielőtt megijednétek, a harc sem maradt ki a játékból, valószínűleg nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a játékmenet gerincét az teszi ki, hogy csatából csatába vándorlunk. Ezzel együtt azonban a harcrendszer is jelentős átalakuláson esett át, és bár továbbra is rendkívül szórakoztató, szellemiségében jóval közelebb áll az új Kratoshoz. Az első számú fegyverünk a Leviathan nevet viselő fejsze, amivel hősünk valamivel komótosabban, ám annál erősebben csapkod, nincs is annál jobb érzés, mint beleállítani az egyik szembejövő rusnyaság fejébe, és helyben kettéhasítani szerencsétlent! Brutális kivégzésekből nincs hiány, ráadásul az új kameranézet itt is érezteti áldásos hatását: az efféle jeleneteket sokkal közelebbről csodálhatjuk meg, így aki nagy kedvelője Kratos harcművészetének, abszolút nem panaszkodhat majd.
A Leviathan művelése ráadásul túl lép a szokásos “kicsit csapunk-nagyot csapunk” kombinációkon, hiszen el is hajíthatjuk, amivel újabb taktikai fogásokat építhetünk be a küzdelmekbe. A fejszének saját fizikája van, és kvázi bumerángként működik, vagyis nemcsak odafele üt nagyot, hanem visszafelé is. Ráadásul fagyasztani is tudunk vele, így annak sincs akadálya, hogy amíg az egyik szörnyet mozgásképtelenné tesszük, addig a másiknak puszta kézzel vagy a pajzsunk közreműködésével menjünk neki. Végül ne felejtsük el, hogy Atreus is ott lófrál majd körülöttünk: a fiúra nem kell külön figyelnünk, vigyáz ő magára, ha pedig úgy adódik, harc közben is besegít nekünk. A nyílvesszői például kifejezetten jól jönnek, amikor el szeretnénk terelni magunkról a figyelmet harc közben - egy nagyobb trollt elég nehéz megközelíteni enélkül.
A harcrendszer kellemesen mélynek tűnik, változatos kombókat tudunk majd előcsalni, és afelől se legyen kétségünk, hogy a tanultakat máshol, például lájtosabb fejtörőknél is számon kérik majd a fejlesztők. A korábbi részekhez hasonlóan ezúttal sem kell izzasztó logikai feladványokkal számolnunk, ezek és az egyszerűbb platformerrészek is azt a célt szolgálják, hogy színesítsék az előrehaladásunkat. A fogaskerekek lefagyasztásával meg tudjuk akadályozni, hogy egy kapu idő előtt lecsukódjon, máskor pedig Atreusnak segítünk felmászni valahova, hogy nyisson ki/tekerjen el/kapcsoljon be valamit. Jó hír azonban, hogy a QTE-jeleneteket lényegében kigyomlálták a játékból, de így is van ez rendjén: az ízületgyilkos mechanikák már évekkel ezelőtt kimentek a divatból.
Ha pedig mindez nem lenne elég, egy vékony szerepjátékos részt is kapunk majd. Habár az eddig látottak alapján úgy tűnik, hogy Kratosnak nem lesz olyan változatos eszköztára, mint a korábbiakban, a Leviathannal, a pajzsunkkal, a pusztakezes harccal és persze az Atreusszal kapcsolatos képeségeket így is fejleszthetjük majd. A fegyverekbe emellett rúnákat is tehetünk, az így szerzett kunsztok ráadásul külön is erősíthetők, így bőven lesz arra mozgásterünk, hogy a saját játékstílusunkhoz igazítsuk hőseinket. További érdekesség, hogy ruhákat is akaszthatunk rájuk, Kratosra például olyan szép kék tunikát akasztottam, hogy öröm volt nézni! De ezek csak a külcsínt befolyásolják, és aggodalomra semmi ok, mikrotranzakciók sem lesznek a játékban.
Az első órák alapján nagyon meggyőző volt az új God of War, én már tűkön ülve várom a megjelenést. Igen, alaposan megváltozott a játék, de ahogy arra Derek is rávilágított, a mélyén minden ott van, ami miatt a rajongók szerették a sorozatot: a brutális összecsapások, a sajátosan kifordított mitológiai világ és persze maga Kratos. A történet érdekesnek, a játékmenet pedig szórakoztatónak tűnik, ráadásul külön pirospont jár azért, hogy a játék magyar felirattal érkezik - én már így játszhattam a címmel, és abszolút jól sikerült a fordítás. Most már csak azért kell szurkolnunk, hogy ne kelljen újabb öt évet várnunk a folytatásra: Derek a maga részéről bizakodó, és nagyon reménykedik, hogy már hamarabb visszatérhetnek.
A God of War április 20-án jelenik meg kizárólag PlayStation 4-re. Mi PlayStation 4 Prón próbáltuk ki a játékot.
Kapcsolódó cikkek
Nyugodj meg, nincs szakember ezen a téren. Ők ugyanolyan emberek, mint bárki más, és a véleményük is pont annyit ér, mint bárki másé.
Nem hallottam még, hogy bármelyik egyetemen lenne videojáték-kritikusi képzés...
Nem értem tisztán, valamit szerettetek volna mondani? (evil)
Nem, ez nem jó hír...
God of War 5 - PS5
Jön a jó idő, + Kratos... nem lehet kibírni ezt az 1 hónapot :) régen vártam már ennyire játékot.
Emiatt szerintem meg is veszem a GoW PS4 pro bundlet. :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.