Unravel Two teszt

Két évvel ezelőtt Yarny személyében egy hihetetlenül aranyos, szerethető fonalhőst ismerhettünk meg, ráadásul a svéd Coldwood Interactive EA Originals program keretein belül megszületett platformere egy érzelmes, mondanivalóval is felvértezett családi történetet mesélt el, amit egy elképesztően festői audiovizuális körítés kísért végig. Akkor a legnagyobb hiányosságnak épp a kooperatív mód mellőzését tartottuk, erre az idei E3-on váratlanul bejelentett, majd azonnal meg is jelent Unravel Two ezt is elhozta nekünk. Mindezt úgy, hogy közben az alapmechanikák fejlődtek, a fotorealisztikus, csodálatos svéd miliő megmaradt, Yarny pedig egy világítótoronyba igyekszik társával visszacsempészni a fényt, ami ezúttal a megtisztulás és a remény szimbóluma.

A folytatás legfőbb újdonsága tehát a kooperatív mód. Ami ezzel kapcsolatban negatívum, hogy sajnos csak lokálban játszható így a játék, online sajnos nem. Továbbá a pároslét jóvoltából megváltozott a játékmenet, illetve a logikai feladványok és a platformerelemek is alapvetően úgy lettek kialakítva, hogy a kooperatív mód felé terelje a rajongókat. Ettől függetlenül teljesen egyedül is végigvihető az Unravel Two, ráadásul nagyon ügyesen, átmenet nélkül válthatunk a duó vagy szólómód között. Viszont az első részből eldobott elemeket a kifejezetten co-op módra kihegyezett megoldások váltották fel, így ha nem preferáljuk, hogy barátunkkal, haverunkkal vagy barátnőnkkel élvezzük ki az érzelmes audiovizuális utazást, akkor belebotlunk majd olyan pillanatokba, amikor kicsit kényelmetlenné válik egymásba fonódva áthidalni a problémát.

Nincs szó az egyjátékos mód feladásáról, de az végig érezhető volt, hogy a Coldwood alapvetően a kooperatív módra fókuszált a fejlesztés során. A játéknak ez az eleme azonban annyira szórakoztató, annyira gördülékenyen működnek a platformmechanikák, a logikai fejtörők, hogy egyszer sem éreztem azt, hogy én ezt az utazást egyedül szeretném átélni. Most is oda kell majd figyelnünk, hogy ne fogyjon el a fonalunk, most is létrehozhatunk trambulinokat, interakcióba léphetünk tereptárgyakkal, menekülhetünk az erdő állatvilága elől, illetve most már van falról való elrugaszkodás is, amivel a magasabb helyekre is könnyebben tudunk feljutni. Kreatívabbak lettek a puzzle-k és összetettebbek lettek a platformerrészek, amelyek mindegyike minden pillanatban arra ösztönöz, hogy együttműködj a társaddal. 

Ráadásul a hét fejezetből álló, nagyjából 4-5 óra alatt teljesíthető sztori mellett megnyithatunk különböző Challange-küldetéseket, amelyeken szó szerint vért fogunk izzadni. A kihívások sokszínűségét jól jellemzi, hogy olykor az ügyességünkre, reflexeinkre kell hagyatkoznunk, máskor pedig agytekervényeinket dolgoztatja meg a játék. Az ilyen feladatok után egyébként a világban található további fonalhősöket szabadíthatunk ki, akiknek elemeit felhasználva aztán teljesen személyre szabhatjuk saját Yarnynkat. Összesen húsz ilyen kihívást találunk majd a játékban, de garantáltan órákra lekötnek majd.

Nagy kár, hogy ezúttal nem tudott valódi keretet adni a látottaknak a történet. Most is látunk a háttérben különböző eseményeket zajlani, nagyjából talán ki is lehet következtetni, mi történik, miről is van szó, de komolyabb mankókat nem ad a játék. Ezúttal nem volt meg az az érzelmi plusz, ami segített azonosulni a nagy képpel, helyette sokkal jobban foglalkoztatott, mi történik fonalhőseinkkel. A katyvasz a játék végeztével sem lesz világosabb, és bár az tény, hogy a mondandó szimbolikájára, a világítótorony szerepére egyértelműbb utalásokat kapunk, valahogy se eleje, se vége az egész sztorinak.

Az E3 egyik legkellemesebb meglepetése volt az Unravel Two megjelenése, a folytatás pedig hibái ellenére sem okozott csalódást. Karakterei még mindig tündériek, a svéd hangulat, a különböző helyszínek, a lélekmelengető zene és a finomhangolt játékmechanikák ismét maradandó élménnyel szolgáltak. És az csak külön öröm, hogy ezt végre egy társunk oldalán élhettük át.

Az Unravel Two PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi Xbox One-on teszteltük.