Guacamelee! 2 teszt

A kanadai székhelyű DrinkBox Studios mindössze 14 főt számlál, ennek ellenére kaptunk már a csapattól egy-két közepesen emlékezetes alkotást. A 2013-as Guacamelee!  hozta el a társaságnak az első sikereket, de a 2016-os Severed is kiérdemelt pár jó értékelést. A srácok nagy rajongói a mexikói folklórnak, játékaikban pedig rendre ebbe a miliőbe csöppenünk, így szinte kihívó nélkül ontják magukból a kultúra előtt tisztelgő címeket.

Az első Guacamelee!-játékot még PS Vitán játszottam végig, és egészen sok kellemes emlék maradt meg belőle. Nem volt hibátlan a cím természetesen, de mindképp kíváncsi voltam a folytatásra. A második felvonásban ezúttal is Juan Aguacate szerepébe bújunk, a történet pedig az előző epizód legjobb befejezése után játszódik, azaz főhősünk legyőzi Calacát és boldogan él feleségével és gyermekeivel a mexikói vidéken. A magát kecskének álcázó sámán azonban segítségünket kéri, hogy kövessük őt egy olyan párhuzamos világba, ahol Juan már nem él, így pár térugrást követően újra a gonoszt fogjuk üldözni luchador felszerelésünkben.

A sztori inkább csak egyfajta keret a játékmenethez, hatalmas fordulatokra nem érdemes számítani, és szerencsére maguk a fejlesztők sem vették túl komolyan a dramaturgiát. Ahogy az előző epizódban, ezúttal is rengeteg popkulturális utalással fogunk találkozni - akár más játékok vagy filmjelenetek is megelevenednek majd a képernyőn.

A Guacamelee! gerincét most is a metroidvania stílusú játékmenet adja, melyhez remek keretet ad a mexikói folklór. A fejlesztők a folytatásban nem készültek semmilyen radikális változtatással, inkább mindenből próbáltak többet, szebbet és nagyobbat beleszuszakolni a játékba. Az előző részhez képest egy sokkal nagyobb világot kapunk, melyet majd a sorban megnyíló képességek segítségével járhatunk be. Az ellenfelek száma is megduplázódott, szinte minden tizedik percben érkezik valamilyen új típus, vagy variáns, így a változatosságra nem lehet panasz.

A harcrendszer szintén maradt a régi, ezúttal is a tökéletes kombókra és a képességek megfelelő használatának elsajátítására lesz szükségünk, ha sikereket akarunk elérni a közelharcokban. Sajnos az irányításon nem kalapáltak túl sokat a fejlesztők, így a képességek használata továbbra is az iránygombokhoz van kötve – számomra ez a megoldás még mindig kényelmetlen és nehezen szokható, ezen mindenképpen kellett volna változtatni. Apró változtatás, hogy utunk során találkozhatunk majd különféle trénerekkel, akik az új kombókon kívül egy-egy képességfával is megajándékoznak majd minket. A begyűjtött aranytallérokat aztán itt költhetjük el, attól függően melyik edző által stílust preferáljuk.

A bunyózáson kívül ezúttal is lesznek ügyességi és platformer részek, melyek nehézsége továbbra sem kiegyensúlyozott. Már a játék elején, az első képesség elsajátítása után találni pár bosszantó ugrálós részt, ám az igazi hajtépős pillanatok az extra cuccokért felkeresendő félreeső pályarészeken várnak majd ránk. Igazából nem is magával a kihívással, hanem a hullámzó nehézséggel van a gond. Az első pár ilyen nehézségi tüske sok játékost eltántoríthat a folytatástól, pedig ezeken túljutva, néha akár egy órán át nem kapunk komolyabb kihívást.

A fejlesztők szerint új motor került a játék alá, ez pedig meg is látszik a folytatáson. Látványos újításokra nem érdemes számítani, de a világ sokkal részletesebb és egységesebb lett – nagyon ritkán látni ennyire színes, de mégis koherens játékvilágot, így mindenképpen jár a designereknek a piros pont. Szinkron sajnos továbbra sincs, pedig a vicces jelenetek jobban ütöttek volna egy-két akár spanyol nyelven karattyoló színésszel. A zenei aláfestést továbbra is az előző játék két zeneszerzője, Peter Chapman és Rom Di Prisco biztosították, így erre nem lehet panasz – nem véletlen, hogy külön is megvásárolható a soundtrack.

Érdemes kiemelni, hogy a Guacamelee! folytatásába került egy local co-op mód is, azaz a kanapéra mellénk lehuppanva három további játékos csatlakozhat a mókához. Sajnos manapság eléggé elhanyagolt ez a fajta többjátékos mód, így mindenképpen üdvözölendő az újítás, még ha az alapból hektikus harcokat még átláthatatlanabbá teszi is a többi játékos jelenléte.

Csalódni nem csalódtam a Guacamelee! 2-ben, mert igazából azt kaptam, amit az első alkalommal: egy egyedi világgal megtámogatott metroidvaniát, szórakoztató harcrendszerrel és néhol kiegyensúlyozatlan nehézséggel. Komoly újításokra természetesen nem számítottam, de azért egy-két helyen még lehetett volna csiszolni formulán, hogy a nyári uborkaszezon után is emlékezetes maradjon a cím.

A Guacamelee! 2 PC-re és PlayStation 4-re jelent meg, mi utóbbin teszteltük.