Naruto to Boruto: Shinobi Striker teszt

A Soleil és a Bandai Namco Entertainment legújabb játéka a közös harcokra, az online élményekre fókuszál. A Naruto to Boruto: Shinobi Striker nem nyit új történeti szálat, saját hősöket kreálva kell benne edzenünk és harcolnunk, hogy elsajátítva a ninjutsu minden csínját-bínját, felemelkedjünk a mesterek közé. A játékban lehet egymás ellen harcolni, és némi kalandjátékos formát öltve a gép ellen egyedül vagy közösen is, a lényeg, hogy képviseljük szülőfalunkat a győzelem és dicsőség felé vezető úton.

A Shinobi Strikerben szerepet kap az animesorozat minden fontos karaktere, beleértve Naruto és Hinata elsőszülött fiát, Borutót is. A szereplők edzenek és tanácsokkal, küldetésekkel látnak el minket, míg a többi játékossal a harcok között a faluban lehet találkozni. Itt tudunk tréningezni és solo vagy co-op küldetéseket vállalni, de meglátogathatjuk a könyvtárat, tudjuk adni-venni a felszereléseinket és kiegészítőinket, illetve itt lehet ruhákat vásárolni, továbbá módosítani a kinézetünket is.

A játékban a szereplők testreszabhatósága, a karakterosztályok, illetve azok felszerelései kapták a legnagyobb szerepet. Összesen négyféle osztály képességeit vehetjük magunkra, az attack, a ranged, a defense és a heal karakterek eltérő erői és felszerelései pedig közvetlen hatással vannak a csaták kimenetelére. A Shinobi Striker ebben a tekintetben egy kicsit az Overwatchra akar hasonlítani, és ez részben sikerül is neki. Megfontolt karakterválasztással, akár meccs közbeni cserével, és tökéletes összedolgozással nyerhetjük meg a 4v4 csatákat - ha mindenki megy a feje után, az általában itt sem ígér semmi jót.

Az egymás elleni csatákat a Hokake’s Estate-ben indíthatjuk. Egyszerűen rá kell nyomni az indításra, és a játék már el is kezdi összepakolni a játékosokat, összesen négy játékmódot felajánlva. A base battle, a combat battle, a flag battle és a barrier battle mindegyike összedolgozást igényel, nyolc játékos küzd meg bennük, két csapatra bontva, a területfoglalós, a zászlószerzős, vagy a team deathmatch játékmódok általában klasszikus szabályai szerint. Az egészet pedig nehéz nem összehasonlítani a több pontban is azonos Dragon Ball Xenoverse által nyújtott élményekkel.

Az összecsapások kisebb-nagyobb arénákban zajlanak. Vannak városi, falusi és teljesen vidéki helyszínek, különböző napszakokkal és hangulatokkal, hőseinket pedig third-person nézetből, akciójátékos stílusban irányíthatjuk. A képernyőn nyomon lehet követni a célpontokat (például a zászlót és az elfoglalásra, megvédésre váró területet), illetve a meccs állását is, melynek végcélja mellett van egy időkerete is, hogy a lehető legnagyobb nyomás alatt legyünk. A négy játékmód amúgy klasszikus PvP-élményeket kínál, a matchmaking pedig általában gyors, legalábbis most, hogy a megjelenés után viszonylag sok aktív játékos van.

A VR Ninjutsu Arénában felvehető solo és co-op küldetések hasonló stílusúak. Hősünket elkíséri valamelyik mesehős, vagy egy barát, a feladatok pedig - némi történeti keret mellett - általában az, hogy menjünk el egy pontra, verjük el az ellenséget, és ismételjük meg ezt még néhány alkalommal. Nem túl kreatív egyik sem, single player élményt egyáltalán nem adnak, de jók arra, hogy bezsebeljünk értük némi ajándékot és pénzt, amit karakterünk fejlesztésére költhetünk el.

Hőseink egyébként amellett, hogy kinézetben és felszerelésben a végletekig testreszabhatóak, rendelkeznek még néhány egységes képességgel is. Tudunk a falon futni, akár teljesen vertikálisan felfelé is, vannak dobófegyvereink, illetve ki tudunk lőni egy energianyalábot, amivel amolyan Pókember módjára érhetjük el gyorsan a magasabban lévő helyeket. A fürgeségre és a taktikára pedig szükség is van. A csaták hihetetlenül pörgősek, az ellenfelek olyan kombókat és támadásokat nyomnak le néha, hogy én hozzá sem tudok szólni az egészhez, de ahogy telnek az órák, a napok, és fejlődik a hősünk, úgy leszünk mi is egyre erősebbek, és esélyesebb, hogy visszaadjuk mindazt, amit korábban elszenvedtünk.

Látványvilágban a Shinobi Striker nem valami erős. A rajzfilmes cel-shaded grafika illik az anime hangulatához, a pályadesignok megfelelőek, bár néha látványosan PvP-céllal épülnek fel, a körítés és a kinézet viszont elég szegényes, még ha a felugró képregényes feliratok és effektek még hangulatosan is néznek ki. A karakterfejlődés nem valami gyors, főleg az elején kell sokat foglalkozni azzal, hogy átessünk a bevezető feladatokon és tutorialokon, aztán pedig jön a pénzgyűjtés és a lassú előremenetel, amíg rá nem ununk az egészre.

A Naruto to Boruto: Shinobi Striker nem lett egy erős cím, meglepődnék, ha néhány hónapnál több ideig meg tudna tartani tömegeket. Az animerajongók persze sokan vannak, és biztosan ráugranak a játékra, de az egész sem a sorozat feldolgozásaként, sem multiplayer játékként nem olyan, ami megfogná az embert. A Dragon Ball Xenoverse és az Overwatch játékmechanikai megoldásai persze jól érvényesülnek itt is, ám ennél többet nem nagyon tud felmutatni a Naruto to Boruto - és ezek sem saját találmányok. Ettől függetlenül, ha szereted Naruto Uzumaki kalandjait, és van lehetőséged, akkor próbáld ki a játékot, de aztán ne mondd, hogy nem szóltam előre!

A Naruto to Boruto: Shinobi Striker PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi ez utóbbin próbáltuk ki.